Ha létezik virtuális szex, lesz virtuális házasság is?

- Kezdjük visszafelé! Párterapeuták szerint a házasság egy folyton fejlődő dolog, így ha van fejlődéstörténete a házasság intézményének, akkor - feltételezem - a válásnak is van ilyen.

- Valóban, visszatekintve nagyjából három fázist különböztethetünk meg. Volt az egyházi korszak, amikor gyakorlatilag lehetetlen volt elválni; a reformáció korszakában már megengedett, de csak igen szigorú feltételekhez kötve (például a házastárs különösen kegyetlen viselkedése vagy házasságtörés esetén); a harmadik korszakban, leginkább a francia forradalom hatására elkezdik kibővíteni a válás intézményét, folyamatosan adogatva hozzá az újabb lehetőségeket. Ekkor már akkor is elválhatott az asszony, ha a férje verte vagy alkoholizált. 1960-tól óriási előrelépésnek számított, hogy már nem a vétkesség volt a válás oka, bárki mehetett a bíróságra, hogy el akar válni.

- Meddig-hova folytatódhat ez a folyamat: a válás könnyebbedése? És hogyan alakulhat az állam szerepe a házasság intézményét tekintve?

- Mindenképpen a további liberalizációé a közeli jövő. A távolabbi más kérdés. A vallásnak - mint befolyásoló erőnek - a lehetséges megerősödését nem látjuk előre, de simán elképzelhető egy szélsőségesen fundamentalista felfogás is a válásokkal kapcsolatban, hogy ismét igen megnehezedik majd a válni készülők dolga. Meg egy olyan is, ahol a megerősödő vallás nem szól bele a házasságba/válásba. Az állam viszont továbbra is kihagyhatatlan lesz a buliból . Hiszen az életünk jogi környezetben zajlik, s a házasság is jogi aktus. És ne feledjük el azt sem, mennyire meghatározza az életünket a társadalom gazdasági vetülete, amely soha nem volt még olyan hangsúlyos, mint napjainkban. Ez viszont jelenti azt is, hogy az ezzel kapcsolatos dolgokat mindenképpen szabályozni kell. Az elképzelhető lenne, hogy bizonyos területekre nem felügyel az állam - például, ha kimondatik az, hogy a házasság nem isteni kötés, de akkor nem is polgári szerződés! - ám szabályozást kell adnia például olyan esetekre, amikor a pár különválik és a gyermekek érdekét védeni kell.

- Térjünk vissza a házassághoz! A jövőben milyen lehetséges forgatókönyvek léteznek majd? Hiszen most is számos egyéb párkapcsolati forma van, hogy csak egyet említsünk: sokan egymás élettársai.

- Az első lehetséges forgatókönyv szerint minden nagyjából marad úgy, mint eddig. Lehetséges az úgynevezett naprendszer-modell , amiben a házasság központi, az eddiginél is erősebb szerepet tölt be, s körülötte - mint a bolygók - az egyéb párkapcsolati formák is megjelennek, de sokkal kisebb hangsúllyal. A puding-modellnek elnevezett formánál - amely ugyanúgy lehetséges, mint a másik kettő - a különböző párkapcsolati formák, akár a pudingban a mazsolaszemek, egyforma találati aránnyal vannak jelen.

- Tételezzük fel, hogy a naprendszer-modell lesz a domináns. De ha abból indulunk ki, hogy napjainkban a megkötött házasságok mintegy 30-50 százaléka válással végződik, akkor ez a modell nem hozza-e magával automatikusan a válások reneszánszát is?

- Igen, ez érdekes dolog, de amíg nagyjából a 20. század előtt inkább anomália volt a válás, addig utána rendszerint azért váltak el az emberek, hogy utána újból megházasodjanak. Tehát a kettő egyenrangú partner - ma már a házasság intézménye nem képzelhető el a válás intézménye nélkül.

- Mégis, milyen jövőképre számíthatunk a házasságot tekintve? Mit mondanak erről a jövőkutatók?

- Az a helyzet, hogy nemigen foglalkoznak vele. Alig találtam publikációt vagy hivatkozást ebben a témában. A jövőkutatásnak is megvannak a maga irányai, a kutatókat az ehhez hasonló lágy, szociális témák nemigen szokták izgatni. Az IT, vagy a környezetrombolás igen. A házasság, a párkapcsolatok nem annyira.

- Ez azért fura, mert a hogyan tartsuk meg a párunkat típusú kérdések inkább részei a társadalmi kommunikációnak, mint az olyasmik, hogy hova fognak még fejlődni a robotok. És a szerelmet eddig még nem is említettük...

- Mert az egy teljesen más téma, a házasságtól különálló. Ha megnézzük ugyanis, mi szent a házasságban - a gazdasági közösség, a szexuális kizárólagosság, hogy csakis az apától szülessenek meg a lehetséges utódok, valamint az érzelmi kohézió -, akkor nagyjából a 19. századig nem kap szerepet itt a szerelem. A romantikus eszmények kapcsolják össze a szerelmet mint kategóriát a házassággal. A szerelemnek természetesen jóval nagyobb szakirodalma van. Én a szerepét azért nem hangsúlyozom, mert mindig az adott történelmi korszaktól függ, hogy az emberek várnak-e szerelmet a házasságtól, vagy sem. Korábban egy házasságban teljesen külsődleges tényezőnek számított, szerelmesek-e egymásba a felek. Sok mai kultúrában sem tulajdonítanak neki szerepet. Sőt, kifejezetten rosszallóan néznének az egymásnak kiszemelt párocskára, ha azok netán kézen fogva andalognának az utcán. Ma persze már elvárás a házasságon belül a szerelem - más kérdés, hogy sok házasság éppen addig tart, ameddig maga a szerelem...

- Az életünk egy része már ma is virtualitásban zajlik. Ha létezik virtuális szex, elképzelhető virtuális házasság is?

- Ray Kurzweil, egy amerikai jövőkutató szerint 2099-ben nem lehet majd népszámlálást tartani, mert lehetetlen lesz elválasztani a biológiailag létező identitásokat a szoftveresen létezőktől. Ez egyelőre csak egy lehetséges tendencia, mármint hogy egy férfi és egy nő csak úgy elképzelhető, ahogy ma léteznek. Vagyis egy mesterséges szexpartner, egy társ olyan mértékben rászabható az egyéni ízlésre, elvárásokra, hogy minden tekintetben vonzó legyen. Van olyan regény - William Gibson írta - amelyben megjelenik, hogyan lehet házasodni egy avatárral.

- Akkor mit jósoljunk: a párkapcsolat jövője a házasság, s a házasságé a válás?

- Jelenleg úgy tűnik, igen. De én magam arra számítok, hogy a következő egy-két évtizedben a házasság marad majd - még a válásokkal együtt is - a középpontban.

Galántai Zoltán jövőkutató, író. Dunaújvárosban született, 1964-ben. 1989-ben diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2003 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem távoli jövő kutatócsoportjának alapítója, vezetője. 2008-tól az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságának titkára. Egyetemi oktató, emellett jelentős tudomány-népszerűsítő és írói tevékenysége is ő írta az első magyar steampunk regényt. 2010-ben alapította a Jövőobszervatórium Kutatócsoportot.