15°
20°
11°

Furfangos jókedvűek

A zöld lakodalomtól - az esküvőtől - a koronaékszer lakodalomig el kell telnie 75 évnek. Azért dolgozik a vőfély, hogy e hosszú évtizedek alatt legyen mire emlékezni. A humor, a rigmus segít feledhetetlenné tenni a napot.

átoros lakodalomban voltam csütörtök este. Kikérték a mennyasszonyt, búcsúzott szüleitől a lány és a fiú, megtréfálták az ifjú férjet, csattanós rigmusok közepette felszolgálták a húslevest (szép volt a tál, de üres), jött a csirke (műanyag) és a róla szóló vőfélymondóka. Szólt a citeramuzsika, az Abajka zenekar lányainak, asszonyainak hangja tisztán csengett. A színpad hátterében a nagyszülők, örömszülők táncra perdültek, a közönség tapssal kísérte a mulatozást. Viszketett a talpam, amikor a színpadon egy igazi, falusi lakodalom eseményei elevenedtek meg. Olyan lakodalom volt a pákozdi sportpályán felállított nagysátorban, amelyet egyszerre több vőfély vezényelt. A vőfélytalálkozót Kissné Vörösmarty Mária, a Kossuth Lajos Művelődési Ház igazgatója találta ki, Csordás Csaba, helybeli vőfély, a községbeli amatőr együttesekkel, az apró és nagyobb táncosokkal, a Mamókák tánccsoporot lelkes nagymamáinak segítségével sikerült megvalósítani.

– Eljátszunk egy lakodalmast, ha kicsit bele is halunk – mondta Marika – a Kukoricás Színkör kitalálója, a népszínművek kutatója, rendezője, betanítója – még a bemutató előtti délután.

– Ezt is nagyon jól megszervezte – huppant mellém Szabó Ferencné, aki civilben az ovisoknak főz, népviseletben táncol, dalol, két lánya pedig követi, ők a tánc mellett citeráznak is. – Ne tudd meg, mindenemen csorog a víz, ezért mondta Marika, játszunk, ha belehalunk is.

A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Eljátszunk egy lakodalmast, ha kicsit bele is halunk – mondta Marika – a Kukoricás Színkör kitalálója, a népszínművek kutatója, rendezője, betanítója – még a bemutató előtti délután.

– Ezt is nagyon jól megszervezte – huppant mellém Szabó Ferencné, aki civilben az ovisoknak főz, népviseletben táncol, dalol, két lánya pedig követi, ők a tánc mellett citeráznak is. – Ne tudd meg, mindenemen csorog a víz, ezért mondta Marika, játszunk, ha belehalunk is.

A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Eljátszunk egy lakodalmast, ha kicsit bele is halunk – mondta Marika – a Kukoricás Színkör kitalálója, a népszínművek kutatója, rendezője, betanítója – még a bemutató előtti délután.

– Ezt is nagyon jól megszervezte – huppant mellém Szabó Ferencné, aki civilben az ovisoknak főz, népviseletben táncol, dalol, két lánya pedig követi, ők a tánc mellett citeráznak is. – Ne tudd meg, mindenemen csorog a víz, ezért mondta Marika, játszunk, ha belehalunk is.

A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Ezt is nagyon jól megszervezte – huppant mellém Szabó Ferencné, aki civilben az ovisoknak főz, népviseletben táncol, dalol, két lánya pedig követi, ők a tánc mellett citeráznak is. – Ne tudd meg, mindenemen csorog a víz, ezért mondta Marika, játszunk, ha belehalunk is.

A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Ezt is nagyon jól megszervezte – huppant mellém Szabó Ferencné, aki civilben az ovisoknak főz, népviseletben táncol, dalol, két lánya pedig követi, ők a tánc mellett citeráznak is. – Ne tudd meg, mindenemen csorog a víz, ezért mondta Marika, játszunk, ha belehalunk is.

A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek – adta a magyarázatot a fiatal vőfély.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

Adjon a Jóisten minden jót – legyen minden olyan, mint tavaly vót.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget – a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Éljen az ifjú pár!

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget – sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika – rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével – az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik – érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

– Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen – Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.

A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.


Legolvasottabb

1
Halálos gázolás Dunaújvárosban, a Papírgyári úton
2
Egy közösség is büszke rá – Pinke Katával beszélgettünk
3
Kábítószert találtak a dunaújvárosi férfinél
4
Kutyára támadó darazsak a Római óvodánál!
5
Darázstámadás történt a Római óvodánál! (frissítve)
Kitüntetés
DH-információ
A Büntetés-végrehajtásban végzett munkájukért ismerték el a Pálhalmaiakat
Trendszerű változás / 19 perce
A nagyobb, újszerű lakások iránt nőtt a kereslet
A kereslet a családi otthonteremtési kedvezménynek (csok), a kedvezőbb hiteleknek és a lakásfejlesztők intenzív kampányának köszönhető.
Gyász
/"Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt időm arra, el kellett indulni. Szívetekben hagytam emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre!"/ Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy *HERNÁDI LAJOSNÉ* *(szül.: Gász Mária)* 2017. szeptember 14-én 68 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2017. szeptember 28-án 14.30-kor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a drága jó feleség, édesanya, testvér, *TÍMÁR LAJOSNÉ* *(szül.: Báló Katalin) a Fékon volt dolgozója* 84 éves korában elhunyt. Temetése 2017. szeptember 28-án 13 órakor lesz a dunaújvárosi Kegyelet Bt. rendezvénytermében. A gyászoló család
35,2 milliárd értékben / 48 perce
Többet lízingeltek a mezőgazdászok
szalagátvágás / 56 perce
Kisapostagon új hidat avattak! A hagyományokhoz híven: söröshordóval!
Pekarek János
Dunaújváros / 1 órája
Családi piknik a Móriczban
Szabó Szabolcs
Magtárház Kft. / 1 órája
Nehezen kelt el Magyarország legnagyobb gabonaraktára
Irinyi-terv / 2 órája
Fellendülés előtt áll a magyar acélipar a szakmai szervezet szerint
Szalki-sziget / 2 órája
Immáron 21. alkalommal rendeztek versenyt a létesítményi tűzoltók számára
Szabó Szabolcs