Hétvége

2017.08.18. 15:02

Aki a földből meg tud élni, annak lesz becsülete!

Pentelétől Földvárig minden Baracs, mondják az ott élők. Jó adottságú, mezőgazdálkodásra alkalmas vidék volt ez mindig, szorgalmas, földhöz értő lakossággal. Hosszú, egyutcás, szétszórt településrészek, csak az ott lakók számára megkülönböztethető helyek, nevek. Ma Daruszentmiklósnak hívják.

Menyhárt Ferenc

Itt született, és itt él a mai napig, az immár 87 éves Menyhei Sándor. Tökéletesen friss memóriája pontról pontra eleveníti fel a térség múltját, fejlődésének fontosabb állomásait. Családjuk történetét is évszámra pontosan tudja. Felsorolja, melyik őse mikor, milyen pozícióban, gazdasági helyzetben volt, mennyit veszített a család a nagy gazdasági világválság idején, amikor ő még éppen csak megszületett. Dédszüleinek komoly vállalkozásai voltak, aztán mindent eladtak, és a vagyonukat földbe fektették. Igaz, hogy sok nehézségen ment keresztül a család, a holdak, a hektárok mennyisége és összetétele folyton változott, de legalább annyi föld mindig volt a birtokukban, amennyivel segíthettek a maguk ellátásában, meg amivel, ha úgy fordult a kocka, újra tudták kezdeni.

A kertészet áll a legközelebb Menyhei Sándor szívéhez Fotó: Zsedrovits Enikő

Sándor bácsi ilyen háttérrel eleve a mezőgazdasági pályára került. Az iskolák választásánál is ez volt a legelső szempont! Ha gimnáziumba megy, talán orvos vagy pap lesz belőle. Szülei ezért döntöttek a polgári, majd a mezőgazdasági középiskola mellett. Az agrárfőiskolát már Sándor bácsi választotta, de akkor már a maga lábán állt.

A helyi talaj adottságait jól ismerő, a kertészeti kultúrák eredményes termesztésében új módszereket meghonosító család gyermekének nagy tekintélye volt a gazdák között! Az első téesz megalakulásakor, az akkor alig 30 éves fiatalembert elnökükké választották. Maga a szövetkezet sok átalakulást élt meg, de Sándor bácsi nyugdíjazásáig a téesz dolgozója maradt. Közben mindig volt saját gazdasága is. Állatokat tartott, takarmányt termelt, de a mai napig a szívéhez legközelebb a kertészet áll. Édesapjától örökölt hatalmas munkabírása, kitartása, és felesége, Eta asszony segítő támogatása mellett a környék legelismertebb gazdája lett. Februárban már elindultak a palántaneveléssel, az első primőrpaprika, paradicsom, a tavaszi saláta vagy éppen a híres földvári spenót az ő gazdaságukból került a dunaújvárosiak asztalára. A város összes zöldségboltját, az éttermeket, a közétkeztetést is beleértve, ők látták el salátával.

Akkoriban még nem került az országba külföldi zöldség. Az emberek akkor jutottak ilyen ínyencségekhez, ha voltak ilyen tudású, ezzel foglalkozó szorgalmas emberek. Nem léteztek még külön, erre szakosodott boltok, a hajtatóládát, az öntözőrendszert, a fóliasátrat, és minden mást is, ami a primőr termeléséhez szükséges, maguk a gazdák állították elő. Korán keltek, későn feküdtek, hiszen a vetőmag megtermelésétől, az áru terítéséig, mindent maguk csináltak. Ez persze, mind munkaidő után történt, sokszor éjszaka, hiszen a munkahelyen is volt feladat bőven!

A munkát akkor sem hagyta abban, amikor nyugdíjba vonult. Telepített egy törpe almást, fóliában korai palántaneveléssel foglalkozott, egészen a tavalyi évig. Nem a kedve, és nem az ereje fogyott el, hanem a vevők. Megváltozott a világ! Az emberek, ha a pénztárcájuk megengedi, egész évben megvásárolják a boltokban a valamikor különlegességnek számító zöldséget, gyümölcsöt. A külföldi új krumpli, zöldpaprika, dinnye hamarabb itt van, mint ahogy a hazai a piacra kerül. Már alig lehet palántát eladni, nincsenek gazdálkodók, kiskertek, legfeljebb egy-két balkonládában nevelnek paradicsomot. A falusi házak körüli földeket tuják, díszbokrok foglalják el.

Sándor bácsi a tudását másképp igyekezett hasznosítani. Kertbarátkört szervezett, előadásokat tartott termesztési módszerekről, növényvédelemről, cikkeket írt a helyi lapba, amatőr kertészkedőket látott el tanácsokkal az aktuális kertművelési tennivalókról. A kecskeméti kutatóintézet felkérésére kutatásokat végzett a paprika és a paradicsom korszerű nevelési módszereiről. Azt mondja, a nagy hullámvölgy után, most mintha ismét kezdene a kertészkedés felé fordulni a fiatalok figyelme, és ez nagyon jó dolog!

Jó a szabad levegőn aktív pihenéssel tölteni az időt, jó érzés megtapasztalni a maga által termelt eper, uborka vagy saláta ízét, jó, egészséges, biztos helyről származó zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani, jó megtanítani a gyereknek, hogy mi fán terem az, amit megeszik. Sanyi bácsi a sok munka, a nehézségek ellenére is jó egészségnek örvend! Ma is azt vallja, hogy nem a munka teszi az embert tönkre, hanem a tétlenség.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!