Én is voltam már az oviban

Vagy éppen semmilyet... A celebnek áll a zászló. Azt, hogy kiből és miként lesz celeb, elég nehéz megmondani, az  viszont biztos:  a celeb pejoratív jelentésű fogalom... Ha valaki egyszer celeb lesz, akkor  aztán   csinálhat bármit, abból  hír lesz.  Minden - a leghétköznapibb tevékenység is - az ő  esetében  fölértékelődik, hírértéket nyer - a bulvárban tutira.

Tegnap a celeb elvált (celeb) férje ment a közös gyerekért az óvodába... Ez egyik kedvenc celebsztorim, aminek olvastán némileg magamat is felmagasztosulva éreztem. Én ugyan nem váltam el (soha eszembe sem jutott), a gyerekért azonban nem egyszer, hanem sokszor mentem már el az oviba...

Ugyanakkor például az,  ha valaki "szimplán"  a  sebészkéssel - és nem mondjuk egy golyóstoll segítségével - hoz vissza embereket a halálból az életbe, már alulmarad az  ingerküszöbön. De nem volt mindig így. Amikor a hetvenes években Szent-Györgyi Albert (Nobel-díjas szegedi professzor) hazalátogatott és interjút adott a tévében (azon az egy csatornán), mindaz, amit elmondott, hetekig a közbeszéd tárgya volt. Ma már egy magas kitüntés sem biztos, hogy érdekessé tesz valakit: ehhez minium az szükséges, hogy egy tévéstúdióban anekdotázzon  a térdét csapkodó showmann-nek a vezényszóra  kacagó közönség előtt... Mindez Schmidt Mária szavairól jutott eszembe. A Terror Háza igazgatója egy konferencián a média felelősségéről beszélt. Arról, hogy a tömegeknek megfelelő "értékeket" kell közvetíteni, mert különben maguk teremtenek maguknak értékeket.  Abban azonban  nem lesz köszönet...