Az szent szövegek fanatikus félreértelmezésének gyökere a mai nyelvekben

Archaikus nyelvek

Mint utaltam rá, Hamvas Béla Scientia sacra című könyvét olvasom. Elmélyítő, fölemelő és lenyűgöző olvasmány! Beavatás… Megtornáztatja mindkét agyféltekémet, hiszen a hagyományok szimbólumvilága, az ősi mítoszok aligha érthetők pusztán bal, logikus-­elemző agyféltekénkkel.

Gyökerek nélkül a fa ugyanúgy nem áll meg a valóságban, mint az őskor szellemisége nélkül nem érthető és helyezhető tágabb perspektívába a történelem, az ideológia, a művészet, a tudomány, sőt a mai ember (tudat)állapota, nyelvezete és általában az élet.

A szóhasználat, mint észrevehető, rendkívül nehéz, hisz az őskor olyan jelenségekről szól, amik nem tartoznak a mai ember életéhez az anyagi (külső) világban, legfeljebb mély, belső, misztikus élményekhez: „Az archaikus nyelvek alapja a vibráció.” A szanszkrit ábécé, „amelyet (…) a félistenek városának is neveznek, összeköttetésben áll azokkal a kozmikus síkokkal, amelyeket a jógik és látnokok felfedtek a belső utazásaik során.” (Hornyák Károly: Mezoik – Metafizikai összefüggések kaleidoszkópja).

Pontos kifejezések 

A hagyományokban egybehangzóan olvashatjuk, hogyan alakul ki az Egyből a Kettő (polaritás), majd a sok, az ember és a világ ideájából az ember, az anyagi világ és az emberiség. Ilyenre közvetlen fogalmaink, utalásaink nincsenek a magyar nyelv (és bármely mai nyelv) esetében, az utolsó archaikus nyelvekben (mint az ógörög és a latin is) még léteznek az ősi jelenségekre pontos kifejezések. Így érhető a szent szövegek sajnálatos, sokszor szélsőséges vagy fanatikus félreértelmezése…

Nyelvi szintek

Idézve Hamvas Béla leírását a nyelvek szintjeiről:

„1. Az őslátásnak az ősszó felel meg. Az első a teremtő szó; ez a legmagasabb fokú éberség: a szeretet.

2. A közvetlen valóságnak a közvetlen nyelv felel meg; ez a világ egyetemességének ébersége, már nem a legmagasabb, hanem csak a szellemi; ez a metafizikai kinyilatkozás foka.

3. Az ősképek látásának az őskép-nyelv felel meg; ez a mítosz foka.

4. Az egyetemes képlátásnak az egyetemes képnyelv felel meg; a legtöbb ismert őskori nyelv ilyen: a kínai, a szanszkrit, a tibeti az ős-amerikai, az egyiptomi, az iráni, a görög, a latin; ezt a fokot éri el a modern nyelvekben a költői nyelv és a misztikusok nyelve;

5. az idealátásnak az idea-nyelv felel meg; ez a nagy metafizikusok, törvényhozók, gondolkozók: Lao-ce, Buddha, Kung-ce, Hérakleitosz, Pütha­gorasz, Platón, Sankara nyelve.

Scietia sacra

A látás fokai, vagyis a nyelv képességének fokai az éberség fokainak felelnek meg…

…A fogalmi és köznyelv a hatodik buroknak, a természet anyagi burkának felel meg: merő külsőség, mélységtelen, kép nélküli nyelv, ahogy a látás is merő szemlátás.”

S a Scietia sacra csodálatos idézetével zárom (egyelőre?) Hamvas Béla inspirálta cikkkeim:

„Lehet gyógyítani igazsággal, …törvénnyel, …késsel, de minden gyógyítás közül a legjobb, amit a szent szó végez, …amely az igaz ember szívéből sugárzik.”

A Szeretet…