Dunapentele történeti képe Fotó reprodukció, Lázár Zsolt

A látszat ebben az esetben is csal. A kis füzet, amely annyira szerény, hogy borítóján fel sem tünteti szerzőjének, Bóna Istvánnak a nevét, igen komoly tartalommal bír, holott címe sem ígér sokat Dunapentele története.

Azonban teljesen más, mint oly sok tiszteletre méltó, ám kezdetlegesre sikerült helytörténeti próbálkozás. Nem csak azért, mert írója nemzetközi hírű történész- és régészprofesszor, számtalan szakmunka szerzője, konferenciák előadója, sőt témája, hanem azért is, mert több, mára bizonyos körökben megkövesedett tévhittel veszi fel a harcot. Leszámolni velük valószínűleg azért nem sikerül, nem sikerülhet, mert ehhez egy néhány száz példányban (bár 1997-ben már második kiadásban megjelent) kötetecske kevés, hiszen még mindig csak sajnálatosan szűk körben ismert.

A dunaújvárosi Intercisa Múzeum gondozásában, a város önkormányzatának, továbbá az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének, valamint a Pytheas Kft-nek a támogatásával létrejött kiadvány a honfoglalástól a XIX. század közepéig dolgozza fel Dunapentele történetét - alcíme szerint "a már eddig is ismert, valamint újonnan bevont adatok alapján".

A szerző nem vesztegeti az időt. Rögtön az első mondatában kijelenti "A középkori Pentele törtnelmi jelentőségét alábecsüli a történelmi és régészeti kutatás." Mint folytatja, a tudományos és a tudomány-népszerűsítő irodalomban így születhetett meg a "kis halászfalu" legújabb kori legendája. "Sokáig képzett kutatóknak sem tűnt fel az ellentmondás, az, hogy a jelentéktelen halásztanyák csoportjának vélt Pentele-komplexumról mintegy huszonöt középkori oklevél beszél, jóval több, mint sok más hasonló településről a középkori Magyarországon. E kitüntető figyelmet nem a halászat váltotta ki, hanem az, hogy Pentelének híres monostora, vára, plébániája, dúsan termő nagy határa volt, olyan kívánatos gazdagságban, amely a tizenharmadik századtól kezdve folyamatos birtokszerzésre csábítja a kor hatalmasait", állapítja meg Bóna István, s ebben a kijelentésben korántsem csak a veretes stílus érdemel figyelmet.

Pentele ráadásul a Duna mellett, s a folyammal párhuzamos futó, Pannoniában talán legfontosabb út mentén fekszik, s ez okból évszázadokon át az ország szinte minden említésre méltó nevének viselője megfordul itt, a mohácsi csatatérre igyekvő II. Lajostól kezdve a Zrínyiken át Teleki Domokosig. Nevezetes külhoni utazók is útba ejtették, a török Evlia Cselebitől kezdve a német Hoffmannsegg grófig és az angol Richard Brightig.

Talán fontosabb, hogy Dunapentele neve világhírű az itt talált római emlékek okán - a castellum mellé települt egykori kereskedőváros Európa-szerte példátlan. Bár a római kor kívül esik a kötet tárgykörén, fellelésük körülményei, gyűjteménybe kerülésük természetszerűen szerepel benne. Mint ahogyan Pentele mezővárosi kezdeteit is tárgyalja a szerző a település pecsétjéről származik a mai városcímer egyik eleme, az ezüst bárány glóriával és fekete keresztes zászlóval.

Bóna könyvecskéjének ismeretében lesznek igazán élvezetesek egy régi pentelei família szülöttének, Schlitter Frigyesné Nyuli Annának, egykori munkatársunk édesanyjának a közelmúltban előkerült, kézzel papírra vetett leírásai a pentelei életről.

Azonban teljesen más, mint oly sok tiszteletre méltó, ám kezdetlegesre sikerült helytörténeti próbálkozás. Nem csak azért, mert írója nemzetközi hírű történész- és régészprofesszor, számtalan szakmunka szerzője, konferenciák előadója, sőt témája, hanem azért is, mert több, mára bizonyos körökben megkövesedett tévhittel veszi fel a harcot. Leszámolni velük valószínűleg azért nem sikerül, nem sikerülhet, mert ehhez egy néhány száz példányban (bár 1997-ben már második kiadásban megjelent) kötetecske kevés, hiszen még mindig csak sajnálatosan szűk körben ismert.

A dunaújvárosi Intercisa Múzeum gondozásában, a város önkormányzatának, továbbá az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének, valamint a Pytheas Kft-nek a támogatásával létrejött kiadvány a honfoglalástól a XIX. század közepéig dolgozza fel Dunapentele történetét - alcíme szerint "a már eddig is ismert, valamint újonnan bevont adatok alapján".

A szerző nem vesztegeti az időt. Rögtön az első mondatában kijelenti "A középkori Pentele törtnelmi jelentőségét alábecsüli a történelmi és régészeti kutatás." Mint folytatja, a tudományos és a tudomány-népszerűsítő irodalomban így születhetett meg a "kis halászfalu" legújabb kori legendája. "Sokáig képzett kutatóknak sem tűnt fel az ellentmondás, az, hogy a jelentéktelen halásztanyák csoportjának vélt Pentele-komplexumról mintegy huszonöt középkori oklevél beszél, jóval több, mint sok más hasonló településről a középkori Magyarországon. E kitüntető figyelmet nem a halászat váltotta ki, hanem az, hogy Pentelének híres monostora, vára, plébániája, dúsan termő nagy határa volt, olyan kívánatos gazdagságban, amely a tizenharmadik századtól kezdve folyamatos birtokszerzésre csábítja a kor hatalmasait", állapítja meg Bóna István, s ebben a kijelentésben korántsem csak a veretes stílus érdemel figyelmet.

Pentele ráadásul a Duna mellett, s a folyammal párhuzamos futó, Pannoniában talán legfontosabb út mentén fekszik, s ez okból évszázadokon át az ország szinte minden említésre méltó nevének viselője megfordul itt, a mohácsi csatatérre igyekvő II. Lajostól kezdve a Zrínyiken át Teleki Domokosig. Nevezetes külhoni utazók is útba ejtették, a török Evlia Cselebitől kezdve a német Hoffmannsegg grófig és az angol Richard Brightig.

Talán fontosabb, hogy Dunapentele neve világhírű az itt talált római emlékek okán - a castellum mellé települt egykori kereskedőváros Európa-szerte példátlan. Bár a római kor kívül esik a kötet tárgykörén, fellelésük körülményei, gyűjteménybe kerülésük természetszerűen szerepel benne. Mint ahogyan Pentele mezővárosi kezdeteit is tárgyalja a szerző a település pecsétjéről származik a mai városcímer egyik eleme, az ezüst bárány glóriával és fekete keresztes zászlóval.

Bóna könyvecskéjének ismeretében lesznek igazán élvezetesek egy régi pentelei família szülöttének, Schlitter Frigyesné Nyuli Annának, egykori munkatársunk édesanyjának a közelmúltban előkerült, kézzel papírra vetett leírásai a pentelei életről.

A dunaújvárosi Intercisa Múzeum gondozásában, a város önkormányzatának, továbbá az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének, valamint a Pytheas Kft-nek a támogatásával létrejött kiadvány a honfoglalástól a XIX. század közepéig dolgozza fel Dunapentele történetét - alcíme szerint "a már eddig is ismert, valamint újonnan bevont adatok alapján".

A szerző nem vesztegeti az időt. Rögtön az első mondatában kijelenti "A középkori Pentele törtnelmi jelentőségét alábecsüli a történelmi és régészeti kutatás." Mint folytatja, a tudományos és a tudomány-népszerűsítő irodalomban így születhetett meg a "kis halászfalu" legújabb kori legendája. "Sokáig képzett kutatóknak sem tűnt fel az ellentmondás, az, hogy a jelentéktelen halásztanyák csoportjának vélt Pentele-komplexumról mintegy huszonöt középkori oklevél beszél, jóval több, mint sok más hasonló településről a középkori Magyarországon. E kitüntető figyelmet nem a halászat váltotta ki, hanem az, hogy Pentelének híres monostora, vára, plébániája, dúsan termő nagy határa volt, olyan kívánatos gazdagságban, amely a tizenharmadik századtól kezdve folyamatos birtokszerzésre csábítja a kor hatalmasait", állapítja meg Bóna István, s ebben a kijelentésben korántsem csak a veretes stílus érdemel figyelmet.

Pentele ráadásul a Duna mellett, s a folyammal párhuzamos futó, Pannoniában talán legfontosabb út mentén fekszik, s ez okból évszázadokon át az ország szinte minden említésre méltó nevének viselője megfordul itt, a mohácsi csatatérre igyekvő II. Lajostól kezdve a Zrínyiken át Teleki Domokosig. Nevezetes külhoni utazók is útba ejtették, a török Evlia Cselebitől kezdve a német Hoffmannsegg grófig és az angol Richard Brightig.

Talán fontosabb, hogy Dunapentele neve világhírű az itt talált római emlékek okán - a castellum mellé települt egykori kereskedőváros Európa-szerte példátlan. Bár a római kor kívül esik a kötet tárgykörén, fellelésük körülményei, gyűjteménybe kerülésük természetszerűen szerepel benne. Mint ahogyan Pentele mezővárosi kezdeteit is tárgyalja a szerző a település pecsétjéről származik a mai városcímer egyik eleme, az ezüst bárány glóriával és fekete keresztes zászlóval.

Bóna könyvecskéjének ismeretében lesznek igazán élvezetesek egy régi pentelei família szülöttének, Schlitter Frigyesné Nyuli Annának, egykori munkatársunk édesanyjának a közelmúltban előkerült, kézzel papírra vetett leírásai a pentelei életről.

A szerző nem vesztegeti az időt. Rögtön az első mondatában kijelenti "A középkori Pentele törtnelmi jelentőségét alábecsüli a történelmi és régészeti kutatás." Mint folytatja, a tudományos és a tudomány-népszerűsítő irodalomban így születhetett meg a "kis halászfalu" legújabb kori legendája. "Sokáig képzett kutatóknak sem tűnt fel az ellentmondás, az, hogy a jelentéktelen halásztanyák csoportjának vélt Pentele-komplexumról mintegy huszonöt középkori oklevél beszél, jóval több, mint sok más hasonló településről a középkori Magyarországon. E kitüntető figyelmet nem a halászat váltotta ki, hanem az, hogy Pentelének híres monostora, vára, plébániája, dúsan termő nagy határa volt, olyan kívánatos gazdagságban, amely a tizenharmadik századtól kezdve folyamatos birtokszerzésre csábítja a kor hatalmasait", állapítja meg Bóna István, s ebben a kijelentésben korántsem csak a veretes stílus érdemel figyelmet.

Pentele ráadásul a Duna mellett, s a folyammal párhuzamos futó, Pannoniában talán legfontosabb út mentén fekszik, s ez okból évszázadokon át az ország szinte minden említésre méltó nevének viselője megfordul itt, a mohácsi csatatérre igyekvő II. Lajostól kezdve a Zrínyiken át Teleki Domokosig. Nevezetes külhoni utazók is útba ejtették, a török Evlia Cselebitől kezdve a német Hoffmannsegg grófig és az angol Richard Brightig.

Talán fontosabb, hogy Dunapentele neve világhírű az itt talált római emlékek okán - a castellum mellé települt egykori kereskedőváros Európa-szerte példátlan. Bár a római kor kívül esik a kötet tárgykörén, fellelésük körülményei, gyűjteménybe kerülésük természetszerűen szerepel benne. Mint ahogyan Pentele mezővárosi kezdeteit is tárgyalja a szerző a település pecsétjéről származik a mai városcímer egyik eleme, az ezüst bárány glóriával és fekete keresztes zászlóval.

Bóna könyvecskéjének ismeretében lesznek igazán élvezetesek egy régi pentelei família szülöttének, Schlitter Frigyesné Nyuli Annának, egykori munkatársunk édesanyjának a közelmúltban előkerült, kézzel papírra vetett leírásai a pentelei életről.

Pentele ráadásul a Duna mellett, s a folyammal párhuzamos futó, Pannoniában talán legfontosabb út mentén fekszik, s ez okból évszázadokon át az ország szinte minden említésre méltó nevének viselője megfordul itt, a mohácsi csatatérre igyekvő II. Lajostól kezdve a Zrínyiken át Teleki Domokosig. Nevezetes külhoni utazók is útba ejtették, a török Evlia Cselebitől kezdve a német Hoffmannsegg grófig és az angol Richard Brightig.

Talán fontosabb, hogy Dunapentele neve világhírű az itt talált római emlékek okán - a castellum mellé települt egykori kereskedőváros Európa-szerte példátlan. Bár a római kor kívül esik a kötet tárgykörén, fellelésük körülményei, gyűjteménybe kerülésük természetszerűen szerepel benne. Mint ahogyan Pentele mezővárosi kezdeteit is tárgyalja a szerző a település pecsétjéről származik a mai városcímer egyik eleme, az ezüst bárány glóriával és fekete keresztes zászlóval.

Bóna könyvecskéjének ismeretében lesznek igazán élvezetesek egy régi pentelei família szülöttének, Schlitter Frigyesné Nyuli Annának, egykori munkatársunk édesanyjának a közelmúltban előkerült, kézzel papírra vetett leírásai a pentelei életről.

Talán fontosabb, hogy Dunapentele neve világhírű az itt talált római emlékek okán - a castellum mellé települt egykori kereskedőváros Európa-szerte példátlan. Bár a római kor kívül esik a kötet tárgykörén, fellelésük körülményei, gyűjteménybe kerülésük természetszerűen szerepel benne. Mint ahogyan Pentele mezővárosi kezdeteit is tárgyalja a szerző a település pecsétjéről származik a mai városcímer egyik eleme, az ezüst bárány glóriával és fekete keresztes zászlóval.

Bóna könyvecskéjének ismeretében lesznek igazán élvezetesek egy régi pentelei família szülöttének, Schlitter Frigyesné Nyuli Annának, egykori munkatársunk édesanyjának a közelmúltban előkerült, kézzel papírra vetett leírásai a pentelei életről.

Bóna könyvecskéjének ismeretében lesznek igazán élvezetesek egy régi pentelei família szülöttének, Schlitter Frigyesné Nyuli Annának, egykori munkatársunk édesanyjának a közelmúltban előkerült, kézzel papírra vetett leírásai a pentelei életről.