most ő ugat

2018.10.07. 13:00

Deményista eszmék

Tóth Alexandra

Az internet legnépszerűbb vizslája már minden kutyabarát számára ismerős lehet, de akkor sem mondunk nagyot, hogy bőven megérdemelné a leglehengerlőbb négylábú celeb címet is, ugyanis Grumpy cat, Doggy és a többi vicces állat csak jelenthet neki. És Deménynek azon felül, hogy szórakoztató, sokkal nagyobb jelentősége van annál, minthogy simán csak egy radír­orrú vizslafiú legyen. Igaz, a gazdája is több egy mezei kétlábúnál.

Vizslablogger. Véleményvezér. Diktátor. Demény.
Fotó: Facebook

Magos Judit egy egri tanárnő, aki már meglévő kutyája, a „vizsloid” Max és vörös macskája, Iván mellé fogadta be Deményt a „büdös, kakás gyepmesteri telepről”. Demény népszerűségének legnagyobb löketet talán pont a befogadásáról szóló novella adta, a Fehér tornacipő című íráson internetezők ezrei sírták el magukat, és így vált Magos Judit egyszerűen csak Gazdivá. Gazdi egyébként kiválóan ír és roppant szellemesen fogalmaz, ami sokat lendített a nagyon vicces arcberendezésű Demény már eleve felfelé ívelő népszerűségén. Ő ugyanis személyiséggel ruházta fel kutyáját, és különleges nyelvezetet adott neki, amint nap mint nap szól alattvalóihoz. Mert ő egy véleményvezér, diktátor, akit szolgálni kell, leginkább töpörtyűvel minden deményistának. Mert ez az élet értelme, mármint a „töpi”, a kakaevés, a pockászás és az alvás. És mindezt úgy megfogalmazva, hogy az egyébként „kötsög” néven futó Demény, akinek stílusára talán még kevés is ez a jelző, a sorok között nagyon komoly dolgokat mond el a világról, az állatvédelemről, a beteg vagy hontalan kutyák helyzetéről, az összetartásról és Gazdiról is.

Mert bár Demény van előtérben, minden jó politikus mögé kell egy valamire való sajtószóvivő, aki jelen esetben Gazdi, és aki olyan példátlan összefogásra képes motiválni a kutyás társadalmat, a tanítványait, de még a médiát is, ami nélkül – és bocsánat gyarlóságomért, de – Demény sem ugyanaz a vizsla lenne, aki. „Aztán mások is jöttek, de én többé nem vettem le a szemem a fehér tornacipőjéről. Azt néztem, mikor kihúztak a kutyaházból is, mert annyira fájt a lábam, nem bírtam ráállni sem. Azt bámultam, mikor kivitt az utcára, és beültetett a kocsiba, azt figyeltem egész úton, miközben simogatta a nyakam, és duruzsolt, hogy „mostmármindenrendbenlesz”. Csak a fehér tornacipőjét bámultam, és hittem neki. Mert milyen idióta megy fehér cipőben sáros, kutyakakás gyepmesteri telepre? Gazdi, az én Gazdim.”

Demény és Judit történeteit a Most én ugatok című kötet gyűjti össze.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!