Böjte Csaba útjelző táblái az élethez

Böjte Csaba nemrég Dunaföldváron járt, ahol az öregtemplomban celebrált szentmiséjére nemcsak a helybeliek közül jöttek el sokan, de a környékbeli településekről is. S nem csalódtak. A szertartáson mondott prédikáció nem elvont egyházi beszéd volt, nem magasról szólt kioktató hangon. Mert Böjte Csaba minden mondata megérintett minket, rögzült bennünk. Mélységes hite és szeretete sugárzott minden szavából. Példái a hétköznapi életből, tapasztalatból eredtek. A barokk falak között nemegyszer nevetés hullámzott végig a jelenlévőkön. Mert igen, a templomban nevetni is szabad. S ami a legfontosabb: az emberek hazavitték magukkal azt a jóságot és szeretetet, amit kaptak.

Böjte Csaba harmadszor járt Dunaföldváron. 2012-ben Jákli Viktor, a máltai helyi önkéntes csoport vezetőjének a hívására, majd 2015-ben az 1úton zarándokait fogadta a Duna-parton tartott szentmisével. Most a „Mikulások” nyári találkozójára kapott meghívást, s a dunaföldvári gyökerű Jendrolovits Gábor vezette jótékonysági Mikulás-túra résztvevőivel, támogatóival találkozott. Jelenről, múltról és az alapítvány működésének huszonöt éves jubileumáról beszélgettünk.

Mit jelent Csaba testvér és gyermekei számára Dunaföldvár?

– Örömmel fogadtam el a mostani meghívást, s örömmel jövök mindig. Nagyon sok jólelkű ember él itt. Hiszen a földváriak és a környékbeliek sokat segítenek, különösen Jendrolovits Gábor és az ő baráti köre. Felpártolták a gyermekeinket. Amikor 15 évvel ezelőtt Gábor megkeresett, jó mókának tűnt, hogy minden házba bekopog a Mikulás finomságokkal, meglepetésekkel, s mi szeretettel fogadjuk. Aztán újra és újra megismételték ezt a látogatást. Minden év december első hetében jönnek ajándékokkal, a gyerekek mindig nagyon várják őket, felismerik Gábor hangját. Hosszan végigjárják a házainkat, most már 83 helységben. Ez még nekem is nagy kihívás, nemhogy a Mikulásnak. A csomagokon kívül 25-30 tonnányi adományt osztanak szét a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban. Hálás köszönet mindenkinek, aki jön, aki segít. Annyi az ismerős már itt – mutat körül a beszélgetés helyszínéül szolgáló iskolai aulában, ahol a szentmise után kis műsorral és estebéddel fogadták a vendégeket.

– Gyerekeink nemcsak édességet kapnak általuk, hanem testvéri szeretetet az anyaországból. Trianon ugyan elvágta a hajszálgyökereket, de ma már a bővülő autópályán négy óra alatt Déván lehet bárki. Szívesen fogadunk vendégeket bármelyik házunkba.

Böjte Csabáról ma már nemcsak Erdélyben vagy Magyarországon, hanem szerte Európában, sőt a világon is sokan tudják, hogy a nehéz sorsú gyermekek pártfogója, segítője, nevelője.

– 2134 gyermekkel zártuk a mostani tanévet. Több mint háromezer gyermekünk már kirepült, felnőtt lett, új életet kezdett. Sok velünk dolgozik tovább.

Huszonöt éve működik az ön által létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány, amelynek célja a sanyarú körülmények között élő gyermekek felkarolása. Ahogy hirdeti, akkor is Isten szavát követte, mikor a romos kolostorba mentett néhány éhes, koszos utcagyereket, amikor a városvezetőkkel viaskodott a gyermekek játszótere vagy más ügy érdekében; s azt követi, amikor utazik, s hirdeti, hogy csak szeretve lehet jobbá tenni az embert.

– Mert Isten parancsai útjelző táblák. Mindig mondom a gyerekeknek is, hogy akkor is szeretnünk kell anyánkat, apánkat, ha úgy gondoljuk, valaki nem érdemli meg. Aki betartja Isten parancsolatait, jól alszik, nem kell antidepresszánsokat szednie; aki a parancsokat átlépi, sok mérge, félelme, haragja lehet. Manapság hajlamos az ember nyafogni, panaszkodni, pedig ilyen jól, mint most, még sosem éltünk a Kárpát-medencében. Nincs háború, nem ölnek meg a hitedért. Van acsarkodás, vannak gondok. Hatezer árvám közül egy sincs, akinek az árvíz, a háború vitte volna el a házát. De van alkoholizmus, vannak, akik szétverik a családjukat. Ha szépen, nyugodtan, testvéri szeretetben élnénk, ez maga lenne a mennyország.

Miként lehet a Csaba testvér által hirdetett szellemiséget fenntartani ennyi házban, ennyi ember között?

– Egy házasságban is előfordul, hogy a férj és a feleség egymás között herregnek. Nálunk vannak olyan házak, ahol 150– 180 gyermek van. A kollégákat is próbáljuk egy csapatban, közösségben tartani. Ez kihívás. De azt hirdetjük nekik, hogy jobb veled a világ, mint nélküled. Amint a gyerekeknek azt mondjuk, ne nyafogj a házi feladat mellett, hanem oldd meg, felnőtteknek is azt válaszoljuk, a Jóisten olyan feladatot nem bíz ránk, akár a családalapítás, a gyerekvállalás vagy otthonépítés terén, avagy a munkahelyen, amit ne lehetne megoldani. Ne nyafogjunk, hanem becsületesen végezzük el, oldjuk meg azt.

Magas az otthonokban gondozottak száma, s úgy tűnik, nem csökken 1992 óta. Az ember eltűnődik, nem lehetne valamit a családokban tenni, ott segíteni, hogy ne kerüljenek a gyermekek árvaházakba, otthonokba?

– Magyarországon is több mint 20 ezer állami gondozott van – kezdi összehasonlítással a választ. S a rá jellemző empátiával folytatja: – Gondolom, nem azért vállal valaki gyermeket, hogy majd állami gondozásba adja. De valahogy nem úgy alakul az élete. Kérdeztem egyszer egy fogorvostól is, hogy kevesebb-e a foglyukasodás a szájhigiénia fejlődésével. Természetesen nem. Jézus Krisztus úgy mondta: szegények mindig lesznek veletek. A társadalomnak fel kell erre készülni. Ez a szolidaritás. Ha most szaladnunk kellene itt az állomásig, lennének, akik hamar-hamar odaérnének, de lennének olyanok is, akik lemaradnak. Jó, ha mi egymásra figyelünk. Én szegénynek érezném magam egyedül. Az ember vagy a vér szerinti gyermeket keresse, vagy másként – befogadással. Szent Józsefnek sem vér szerinti gyermeke volt a kis Jézus, mégsem félt befogadni Máriát és a gyermeket, s így atyja lett. Ebben a józsefi értelemben érzem én is magamat gyerekeim atyjának.

A Szent Ferenc Alapítvány huszonöt éves jubileumát ünneplik. Az egyik nagyszabású eseményre hívta a templomi szertartáson jelen lévőket, a családokat, gyermekeket.

– A Kárpát-medence legnagyobb előadótermét, az Arénát kaptuk meg szeptember 13-ra. A család éve is van, tehát nemcsak a Szent Ferenc Alapítványról van szó, hanem a befogadásról is. Az élet mellett való döntésről. Arról, hogy jobb velük a világ, mint nélkülük. Sikerült olyan nagy sztárokat meggyőznünk, mint Presser Gábor, Ákos vagy az Edda, a Republic együttes. Azon az estén egy-egy szociális családnak ők lesznek a nevelőik. Együtt lépnek fel. A gyermekek nem csupán tapsolni jönnek, hanem együtt szerepelnek. A művészvilág is jobb velük.

A gyermekvállalásra, a többgyerekes családokra nagy figyelmet fordítanak mostanában. Utazásai során látja ennek az eredményét?

– Ez sziszifuszi munka. Tudatosan tanúságot kell tennünk, hogy nem jó az embernek egyedül. Nem azért fontos a gyermekvállalás, mert nélkülük nem lesz, aki majd adót fizessen. Hanem azért, mert egy férfi és nő azáltal teljesedik ki, hogy gyermeke lesz. Édesanya és édesapa is születik akkor. Bennem is olyan források fakadnak fel, amelyek gyermekek nélkül egész biztos nem fakadtak volna. Ennyi könyvet biztos nem írtam volna, ennyit nem utaztam volna. A gyerekekért megteszi az ember. A legjobb orvosság a gyermek.

Csaba testvér a szeretetet hirdeti, a világban meg mintha a gyűlölködés erősödne…

– Nem látom, hogy valaki több vagy boldogabb lenne, ha gyűlölködik, civakodik, utálkozik. Aki hallgat Jézus Krisztusra, a szeretet útján jár, az nyugodtabb, boldogabb. A kollégáknak is azt mondom: nem szabad letérni a szeretet útjáról. Nem azért, hogy mit szólnak az újságírók. Hanem mert nem látom a hozadékát a haragnak, a gyűlöletnek, a civakodásnak. Nem látok egyetlen dolgot sem, amit jobban el lehetne végezni a tízparancsolatról letérve, mint azon járva. A fő parancs, a szeretet parancsa egyszerű: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, és felebarátodat, mint önmagadat.

Boldogságra vezető utunk attól függ, tudjuk-e szeretni tiszta szívvel Teremtőnket, embertársunkat, ki hozzánk hasonlóan úton van a semmiből a Végtelen felé. A nehézségek, gondok közepette meg tudunk-e maradni a szeretet útján, az egyetlen úton, amin érdemes járni, és amely már itt a földön boldoggá tesz.