Az áttörések korszaka lehet

- Keményen dolgozunk, hogy létrejöjjön a megállapodás. Néhány ország késésben van, köztük az Egyesült Államok, amely néhány fontos fejlődő országhoz hasonlóan még nem járult hozzá a közös erőfeszítéshez. Ugyanakkor most az Egyesült Államok és néhány kulcsszereplő biztosított bennünket, hogy minden támogatásukat megadják az áttöréshez.

- A fejlődés összekapcsolódik a növekvő szén-dioxid-kibocsátással. Az ipari államok igyekeznek meggyőzni a fejlődő országokat, hogy más úton haladjanak, de ők maguk ezt nem hajlandók megtenni. Szokta kritizálni a hitelesség hiányát?

- A klímaváltozás elleni küzdelmet - történelmi fele-lősségük okán - az ipari nagyhatalmaknak kell vezetniük. Egyúttal ők azok, akik megfelelő kapacitással rendelkeznek a vezetői szerep betöltéséhez. Nekik kell anyagi és technológiai támogatást biztosítani a fejlődő országok képzési kezdeményezéseihez. A fejlődő országoknak is meg kell tenniük a szükséges lépéseket: gazdaságukat zöldgazdasággá alakítani, csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, fejleszteni az alternatív energiaforrásokat, elszámolható módon csökkenteni energiaintenzitásukat. Ezek a kiegészítő kötelezettségek.

- Genfben a Biztonsági Tanács öt állandó tagja, Németországgal kiegészülve, tárgyalásokat kezdett Iránnal - hosszú idő után az USA aktív részvételével. Utolsó esély, hogy Iránt eltérítsék atomprogramjának folytatásától vagy immár elkerülhetetlen a szankciók további szigorítása, esetleg egy katonai beavatkozás? Ön szerint van még remény a megegyezésre?

- New Yorkban találkoztam Ahmadinezsád elnök úrral, akit arra kértem, biztosítsák a program átláthatóságát, bizonyítva ezzel, hogy nukleáris fejlesztési programjuk valóban békés célokat szolgál. A bizonyítás lehetősége az irániak kezében van. A genfi tárgyalásokat követően optimista vagyok, hiszen az irániak kijelentették, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség felügyelői előtt megnyitják a nukleáris üzemeket. Eddig az európaiak vezették a tárgyalásokat, most jelentősen megerősödtek az Egyesült Államok teljes értékű részvételének köszönhetően.

- Észak-Korea, Iránhoz hasonlóan, rakétatesztekkel válaszolt a Biztonsági Tanács szigorodó szankcióira. Ugyanakkor az elmúlt hetekben barátságosabb arcát mutatta a világnak. Lát esélyt az együttműködésre Észak-Koreával?

- Miközben aggasztanak az elmúlt időszak történései, az atomrobbantások és a rakétatesztek, a jelenlegi helyzet mégis okot ad a reménykedésre. A kínai miniszterelnök nemrég Phenjanban járt, miközben az Egyesült Államok és Észak-Korea is nyitottnak tűnik a kétoldalú tárgyalásokra. Szintén reményre adott okot az észak-, illetve dél-koreai családok újraegyesítési programja. Észak-Korea szabadon bocsátott amerikai újságírókat, egy dél-koreai üzletembert, valamint több letartóztatott hajó legénységét. Ezek a tények reménnyel töltenek el, hogy helyrehozható Észak-Korea és a régió többi országának viszonya. Bízom abban, Phenjan csatlakozni fog a hatoldalú tárgyalásokhoz. Szorgalmazom, hogy dialógus útján oldják meg a helyzetet mielőbb. Észak-Koreának feltétlenül javítania kell az Egyesült Államokhoz s Japánhoz fűződő viszonyán.

- Ön nagyra értékelte a nemzetközi fáradozásokat, hogy helyreálljon a rend Afganisztánban, és az ország elkerülje a visszatérést az anarchiához és a terrorizmushoz. Több olyan ország közvéleménye, amely katonákat küldött Afganisztánba, immár nem támogatja a katonai beavatkozást. Miért marad mégis Afganisztánban a nemzetközi közösség?

- Az afganisztáni béke, stabilitás, az ország demokratizálódása rendkívül komoly következményekkel jár, s ez nem csupán a saját régióját érinti, ezért a nemzetközi közösség nem fordulhat el az országtól. Afganisztán nehéz időszakon megy át, de hatalmas eredmény, hogy az ország megtartotta első parlamenti és elnökválasztását. A választási szabálytalanságokról napvilágot látott vádak ugyan aggodalomra adnak okot, de biztató, hogy ezek miatt végül elrendelték a második fordulót. A közösségnek kötelessége, hogy segítse Afganisztánt a terrorizmus elleni harcban, a szociális és gazdasági fejlődésben, az ország megfelelő kormányzásában. Számos ország segített, arra biztatom ezen országok vezetőit, tartsák fenn támogatásuk jelenlegi szintjét.

- Barack Obama elnök kijelentette, egyetlen ország sem képes egyedül minden problémát megoldani. Kijelentése megerősítheti az ENSZ szervezetét?

- Biztató, hogy Obama elnök úr és kormánya az ENSZ erős partnere és teljes mértékben támogatja a szervezetet. Sok kihívással nézünk szembe, köztük a nemzetközi pénzügyi válsággal, a klímaváltozással, az energiabiztonság kérdésével. A globális kihívások kollektív cselekvést igényelnek és a teljes nemzetközi közösség támogatását.

- Az ENSZ mellett a G20-ak jelentősége is megnőtt. Pittsburghben döntést hoztak a világgazdaság új alapjairól. Az ellenőrzés ehhez hasonló példái bizonytalanná tehetik az ENSZ legitimitását?

- Nem, nem, éppen ellenkezőleg! Az ENSZ és a G20 egymást kiegészítve lehet csak igazán hatékony nem- zetközi krízishelyzetekben, különösen a gazdasági válság idején. A G20 - a gazdaságilag legfejlettebb országok - döntő szerepet játszhat efféle kérdések megoldásában, hiszen ezek az országok adják a világ GDP-jének hetvenöt százalékát. Ez nagyon fon- tos. Ugyanakkor elengedhetetlen a szoros együttműkö- dés az ENSZ-szel, hiszen további 172 ország adja a világ GDP-jének negyedét, és teszi ki a világ lakosságának több mint egyharmadát. Az ENSZ és a G20 célja csak az együttműködés lehet, nem pedig a rivalizálás.

- A tervek (befejezési stratégia ) értelmében jövőre bezár a Hágai Nemzetközi Törvényszék. Karadzic pere még nem kezdődött el, Ratko Mladic pedig még kézre sem került. Miként látja a Nemzetközi Törvényszék (ICTY) jövőjét?

- Vizsgálják a lehetőségét, hogy a Nemzetközi Törvényszék 2013 végéig ne zárjon be. Két körözött személy jelenleg is szabadlábon van, ezért nagyon komoly tárgyalások előzik meg a bezárási stratégiák felállítását. A maradványmechanizmusokról is szót kell ejteni, hiszen amennyiben Mladic és Hadic a törvényszék bezárását követően kerül kézre, akkor ügyeiket ezekkel a maradvány- mechanizmusokkal kell lefolytatni.

- Mivel a nemzetközi közösségen (sőt az Európai Unión) belül sincs egyetértés Koszovó státusát illetően, az országon belüli nemzetközi jelenlét számára továbbra is az ENSZ ad legitimitást. Mikor hagyhatják el Koszovót az ENSZ erői?

- A BT 1244-es határozata értelmében az ENSZ-erők egyelőre nem hagyják el Koszovót. A helyzet rendezéséhez, az Európai Unióval szorosan együttműködve, komolyan hozzájárultak az erőink. A csökkentett létszámú UNMIK a jövőben is minden érintett féllel szorosan együtt fog működni Koszovóban. Nincs kivonulási határidő, a Biztonsági Tanács felhatalmazása alapján tartózkodnak erőink Koszovóban.

- Van-e kijelölt határideje az ENSZ erőfeszítéseinek, hogy rendezze Macedónia és Görögország névvitáját?

- Az egyeztetéseknek nincs időkorlátja. Immár sok lehetőség, ötlet és javaslat felmerült, de egyelőre még nem sikerült gyors megoldást találni. Reménykedem, hogy most, a görögországi választásokat követően, sikerül majd megoldást találnunk az új görög kormánnyal.

- Kijelentette, az ENSZ reformja lesz főtitkári ciklusának legfontosabb feladata, hiszen a II. világháború után életre hívott BT struktúrája nem tükrözi a 21. század valóságát. Lát esélyt, hogy további állandó tagokkal bővüljön a BT, köztük Németországgal?

- A nemzetközi közösségben hatalmas változások mentek végbe. Ennek értelmében a Biztonsági Tanácsnak is változnia kell. Fontos az átláthatóság, a demokratikus működés és a minél szélesebb körű képviselet. Közel teljes az egyetértés, hogy ki kell bővíteni a Biztonsági Tanácsot, és ez mindenképp biztató. Tizenöt esztendőnyi alkudozás után az ENSZ Közgyűlése úgy döntött, felgyorsítja a folyamatot, és a kérdést további tárgyalásra a közgyűlés hatáskörébe helyezte át. A tárgyalások immár négy hónapja folynak. Valódi konfliktus van az Elért Négyek (Achieved Four ) - köztük Németország - csoportja, valamint az Egyesült Négyek Konszenzus Csoportja (United Four Consensus Group) között, ez utóbbi társulás szélesebb körű képviseletet kíván bevezetni. Remélem, sikerül harmonikus megoldást találnunk, egyelőre a közös kapcsolódási pontokat keressük.

- Léteznek közös pontok?

- Németország, India, Brazília és Japán fontos tagok, akik jelentős hatást gyakorolhatnak a béke és stabilitás felé vezető útra, valamint a nemzetközi közösség fejlődésére. Ugyanakkor számos más ország is részt venne a BT-ben, tisztességes és szélesebb körű képviseleti elvek alapján. Mindezeket igyekszem figyelembe venni a BT gyorsuló reformfolyamatában, és igyekezni fogunk helyet adni valamennyi álláspontnak.

- Miként vélekedik Bulgária külügyminisztere, Rumiana Jeleva javaslatáról, amely egy nem állandó helyet biztosítana a kelet-európai országoknak a kibővítendő BT-ben?

- Jelenleg nem mondhatok véleményt egyetlen csoport konkrét ötletéről vagy javaslatáról sem. Rengeteg különböző csoport foglalkozik a kérdéssel és rengeteg különböző lehetőség felmerült már. Hagyjuk, hogy a tagországok találjanak közös álláspontot.

- A világ sok politikai konfliktusa vár jelenleg is megoldásra. Ilyen helyzetben lehet-e az ENSZ főtitkárának posztja több, mint morális felsőbbség?

- A főtitkár erkölcsi felhatalmazással bír. Amikor ennyire sok bonyolult és komplex krízissel - éghajlatváltozással, üzemanyag-biztonsággal, gazdasági válsággal és számos regionális, politikai konfliktussal - nézünk szembe, akkor a főtitkár lehet az az ember, akiben egyesül a morális és politikai jogosultság - a közgyűlés és a Biztonsági Tanács tagországainak meghatalmazására. Jelenleg én is ebben a helyzetben vagyok. A tagországok határozott támogatása és hozzájárulása nél- kül a nemzetközi közösség nemigen várhatná el a főtitkártól, hogy megfelelően végezze a munkáját. Az én kötelességem a problémák kihangsúlyozása. Önmagában egyetlen ország sem képes szembenézni a különböző válsághelyzetekkel, legyen bármennyire erős és hatalmas is. Teljes együttműködésre van szükség, valamennyi résztvevő bölcsességére és forrásaira.