Eszterlánc

2018.07.08. 07:30

A filiszterek nem értik

Diáknak lenni a középkorban társadalmi rangot jelentett, s ez volt az indítéka a diákélet kezdetén lezajló szertartásoknak.

Szente Tünde

Ennek egyik eleme a leendő balekok (pogányok) fogadása, az akadémiai-főiskolai-egyetemi létbe való bevezetése. A. J. Krickel Osztrák utazó Selmecen tett látogatása után 1831-ben a következőket írta:

„…az akadémikusok különös öltözéke, ezeknek jovális és sok sajátossággal átszőtt életmódja meglepi és elbódítja az érkező utast. … Ha diákéletet – a szó legszorosabb értelmében – látni akarsz, gyere ide!”

Eszter a felsőfokú tanulmányai kezdetén ismerkedett meg a selmeci diákhagyományokkal. A balekoktatáson megtanulta a kohászok, bányászok, erdészek himnuszait, a különböző szokásokat és nótákat. Végül balekvizsgát tett. Így tehát egészen ifjan magába szívta az alma mater szellemiségét. Évek óta minden ősszel elzarándokolnak Selmecbányára, hogy mélyet szippantsanak az ottani levegőből, és találkozzanak a selmeci akadémia utódintézményeiben végzett kohászokkal, bányászokkal, erdészekkel.

A diákhagyományok gyökerei a céhszokásokban keresendők – írja Bartha Dénes „A mi erdőnk” folyóiratban megjelenő sorozatában. – A céhek felépítésére alá-fölé rendeltségi viszony volt jellemző, a céhlegény végezte az egyszerűbb munkát, kiszolgálta mesterét, miközben tőle szakmai ismereteket kapott, emberséget tanult, s idővel aztán ő is mesterré vált. Ennek hasonlóságát fedezzük fel a balek-Firma kapcsolatban is. Ennek az emberformáló különös viszonynak a lényege, hogy származástól és anyagi helyzettől függetlenül minden balek rádöbbent, hogy olyan közösség tagja, amelyben mindenki egyforma, ahol egyedül a tehetséggel és a tudással szerezhet rangot, s azt is megtanulja, hogy e közösség tagjának lenni nem kötelesség, hanem érdem.

A selmeci akadémián már az 1800-as évek első évtizedeiben létrejött az a rangsor, amelynek nyomait még ma is megtaláljuk. Az ifjabb és idősebb akadémista megkülönböztetésére született megnevezések egyben a társadalom többi tagjától való elkülönítésre is lehetőséget adtak. Ennek a rangsornak az elején a pogány áll, a beiratkozott, de a balekkeresztelésen még át nem esett akadémista. Jogai még nincsenek, a Firmák látszólag tudomást sem vesznek róla, de mindenképpen segítik őt a balekká válás rögös útján.

A balek zöldfülű, sárgás csőrű, poro shasú, ész és értelem nélküli véglény, amely minden tekintetben az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák Karának kegyes támogatására szorul. A balek legfőbb feladata, hogy kövesse és figyelje Firmáját, akitől tanulhat, ügyelve arra, hogy mindig betartsa a balekok tízparancsolatát, olyanokat, mint: Balek, mutatkozz be! Balek, illedelmesen köszönj! Balek, a Firmák asztalához csakis engedéllyel ülj! Ba­lek, válassz magadnak Firmát!

A Dicső Firmák Kara nélkül a balekság semmire sem jutna, a diákhagyományok őrzésében, éltetésében ők járnak az élen. Viszont egy Firmának a balekja mindig csak balek marad, függetlenül attól, hogy hány évet töltött az intézményben. Azokat, akik a kötelező tanulmányi idő után még az intézményben maradnak, veteránnak nevezik, az ultra supra veterán több éven át „túlteljesít”, a veteranissimus pedig az a megkeresztelt, de már végzett személy, aki nem vesztette el együttérzését a diáksággal, és továbbra is fontosnak tartja a hagyományőrzést. Az ultra supra veteranissimus ennek a már időskorú változata. Az akadémián kívüliek a filiszterek, ők időnként értetlenül, esetleg nem jó szemmel nézik a diákság mulatozásait, évődéseit, csínytevéseit.

Vezető képünk archív felvétel a legutóbbi Alma Mater Találkozó és Szakestélyről, készítette: Hankusz Kálmán / DH

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!