Balassagyarmat, a legbátrabb város

Kevesebbet emlegetjük viszont Balassagyarmatot, amely 2005-óta hivatalosan is a Legbátrabb Város címet viseli. A balassagyarmatiak ugyanis 1919. január 29-én fegyverrel verték ki a településükről a megszálló cseh legionáriusokat, akik többet vissza sem néztek Nógrád felé.

Az első világháború után a trianoni békediktátummal (1920. június 4.) az ország elveszítette területének kétharmadát. A Magyarország rovására ekkor létrejött, megnagyobbodott országok – Csehszlovákia, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, később Jugoszlávia – kormányai azonban már korábban (1918. vége,1919) elkezdtek Magyarországon a zavarosban halászni, és több helyen is bevonultak az országba. A románok egészen a Tiszáig nyomultak előre, ott akarták meghúzni a magyar-román határt. A szerbek sem voltak szégyenlősek, ők jogot formáltak Pécsre és Bajára, a teljes Baranyára (Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság). Az ellenségeink könnyű helyzetben voltak, mivel az ország gyakorlatilag nem rendelkezett hadsereggel. (Ennek oka a Károlyi-kormányzat katonai leszerelési döntése, amelynek következtében a megszállók kis csoportja lényegében minimális akadály nélkül tudta elfoglalni Magyarország általuk kiszemelt részeit.) A csehszlovákok sem tétlenkedtek, bevonultak a történelmi Nógrád vármegye északi részére, s Balassagyarmatra is. Egy alig negyvenfős (amely hamarosan százra bővült) különítmény érkezett Balassagyarmatra. Birtokba vették a vasútállomást, a postát és a laktanyát, a laktanyában lévő nemzetőröket lefegyverezték.

1919. január 29-én azonban fellázadt Balassagyarmat lakossága a cseh legionáriusok ellen, akiket a közelben állomásozó magyar katonaság segítségével még azon a napon kiűztek a településről. A balassagyarmati vasutasok, polgárok és katonák bátorságának köszönhetően a város a trianoni béke után is Magyarország része maradt.

A megszállók pedig komoly tervekkel keltek át az Ipoly folyón, hiszen igényt tartottak az egész salgótarjáni szénmedencére, valamint Vácra és Miskolcra is. A balassagyarmatiak azonban elejét vették a csehek álmodozásainak. A felkelés jórészt utcai harc volt. A csehek kiverése január 29-ének hajnalán kezdődött, amikor a magyar erők behatoltak a város területére és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket, amelyek között a legfontosabb a laktanya volt.

A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. A laktanyát végül a polgárok valamint a megérkező iglói géppuskások egységei foglalták el, ezzel pedig az egész várost visszafoglalták. Az ellenség megadta magát, hetvennyolc csehszlovák katona esett az iglóiak fogságába. Balassagyarmat felszabadult, a várost védők között tíz áldozatot jegyeztek fel.

Balassagyarmat a kezdetektől őrzi a hősi vállalkozás emlékét. A városháza falán 1922. október 29-én helyezték el a ma is ott díszelgő emléktáblát, Horthy Miklós kormányzó szavainak kíséretében: „Akikről e tábla szólani fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták.”

A rendszerváltozás után, 1998-ban, a város képviselő-testülete január 29-ét városi ünneppé nyilvánította és döntött arról, hogy a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) feliratot címerében és a városháza homlokzatán is elhelyezzék. A cím 2005 májusában országgyűlési megerősítést is kapott.

„Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város” („Civitas Fortissima”) címet adományozza.”