2017.09.10. 10:00
A jókor mondott jó szónak ereje van – Ismerjen meg egy különleges embert: Ibolyát!
Szeretnék a figyelmükbe ajánlani egy különleges embert, Kovács Imrénét, Ibolyát. Hogy ki ő?
1987-ben ismertem meg, ő volt a IX. számú bölcsőde vezetője, a főnököm. Soha sem mondta, hogy csapatot szeretne építeni. Ő csapatot épített. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi volt a titka. Azt hiszem, nagyon egyszerű: hiteles volt, emberileg és szakmailag is. Bízott bennünk, és ezt éreztette is mindannyiunkkal. A lányainak hívott bennünket.
Szenvedélyesen szerette a hivatását. Nem emlékszem, hogy a hangját felemelte volna, mindenki tudta a feladatát a bölcsődében, akkor is, ha épp nem volt jelen. Én már akkor éreztem, hogy szerencsések vagyunk, mert úgy jártunk oda, mintha hazamennénk, s nem csak azért, mert a fiatalabb, aktív éveimet töltöttem ott. Egy közösséghez tartoztam, ahol számítottak rám.
Valamit tudott Ibolya, hogy a legjobbat hozta ki belőlünk. Tudott motiválni, az emberekkel bánni. Mindig a bölcsőde vezetője határozza meg az intézmény arculatát, mit vár el, milyen példát mutat, mit tart fontosnak, értékesnek. A bölcsődében minden a kisgyermekről szólt. A munkaértekezletek inkább megbeszélések voltak, milyen feladat vár ránk. Én akkor pályakezdő voltam, tőle vettem át a szakmai ismeretemet. Az ő hozzáállása, attitűdje volt a példa, ahogy bánt a kisgyerekekkel, a kolléganőkkel, a szülőkkel. Mindig nagy hangsúlyt fektetett a szakmai munkára. Ez volt az alapja mindennek. Ez volt az alfája és ómegája.
A IX. számú bölcsőde gyönyörű volt, Ibolya ízlését, esztétikai érzékét tükrözték a dekorációk is. Aktívak voltunk, hiszen Ibolyának mindig volt ötlete! Legyen az játékkiállítás, bábozás, kirándulások a közösséggel, családjainkkal, nőnapok, telek-bulik ahol mindig műsorral kedveskedtünk egymásnak. A humornak óriási ereje van. Éveken keresztül emlegettük ezeket a közösen átélt élményeket. Azt gondolom, ezek fontos „ragasztók, hálók” voltak közöttünk. S ha találkozunk a régi kolléganőkkel, szeretettel-barátsággal fordulunk egymás felé ennyi év után is.
Szűkös volt a keret, a pénz a játékokra, ajándékra a búcsúzáskor. Ezt úgy kompenzáltuk, hogy mi magunk készítettünk: bábokat, kellékeket, babákat, textil játékokat. Még évek múlva is elhangzottak közöttünk Ibolya szállóigéi, hogyha ide varrod a báb szemét, túl öregnek tűnik, ha feljebb, távolabb teszed, fiatalnak látod.Ibolya mindennek megadta a módját. Nálunk a bölcsődében még az ebéd is olyan volt, mintha étteremben ebédeltünk volna. Mert Marikának, a szakácsnőnek, a konyhalányoknak nagyon fontos volt a Főnök véleménye, lesték, figyelték a kóstolását. Nála még a grízes tészta is remekmű volt, a citromhéjjal.
Ibolyának mindig volt mindenkihez egy-egy jó szava, a gondozónőkhöz, a technikásokhoz és a kerti munkáshoz is egyaránt. A jókor mondott jó szónak ereje volt.
Amikor kevesebb kisgyermek született a városban, és karcsúsították az intézményhálózatot, bezárták a bölcsődénket. Mindannyian más-más bölcsődében találtunk munkát.
Én közel egy évig nem jártam arrafele… nem tudtam arra menni... aztán kiderült, másnak is hiányzott ez a közösség. Akkor találtuk ki az Ibolya-napot. S újra találkoztunk egymással, ünnepeltünk, hogy újra együtt lehetünk.
Amikor a főiskolára készültem, Ibolya mindenben támogatott. Még a szakmai anyagait is kölcsönadta a bábozásról, segítségül. A családom és a barátaim után neki mutattam meg először a diplomámat.
Már nemcsak a főnököm, a mentorom, az évek múlásával a barátom is lett. S erre nagyon büszke vagyok! A nyugdíjaséveit új tartalommal töltötte meg, ahogy ő nevezte: tökölés, de azt tökéletesre fejlesztette. Mindnyájunknak sok-sok örömet okozott, amikor Rácalmáson is, a Tökfesztiválon megcsodálhattuk az alkotásait. Ezek remekművek, legyen az egy-egy mesefigura, vagy egy életkép, vagy egy töklámpás.
Stílusa van: ibolyás. Mindegyikről sugárzik a kreativitás, a jó ízlés, a sziporkázó szellemesség, a báj. Azért is fantasztikus a dolog, mert a férje, Imre is besegített. Ő volt, aki alapot készített, szerelt, a technikai részt kigondolta, megszervezte a szállítást. Budapestre is hívták Ibolyát kiállítani a Mezőgazdasági Múzeumba. Fantasztikus párost alkottak ebben is!
Ibolya belevágott a számítástechnikai tanfolyamba is. Ma már filmet készít az alkotásaiból, zenei aláfestéssel. S erről bármikor meggyőződhet bárki, ha csak beírja a keresőbe nevét. 70 év felett is nyitott a világra!
Szerencsés embernek érzem magam, mert ott lehettem a férjemmel, a régi kolléganőkkel az 50. házassági évfordulójukon. Fantasztikus volt látni családja körében is. A szeretet körbeölelte őket, mint egy puha meleg takaró. Kulcson töltik az év nagy részét, csodálatos kertjükben, ahonnan az egész családot látják el friss zöldséggel, gyümölccsel, lekvárral….
Ha Ibolyára gondolok, a szívem megtelik melegséggel és Albert Schweitzer szavai jutnak eszembe: „A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk, hanem az egyetlen.”