Hétvége

2017.01.27. 14:55

Tud miből erőt meríteni

Hoffmann Mária már a hetvenes éveit tapossa, de fiatalokat megszégyenítően fiatal lelkületű, tettre kész ember.

Menyhártné dr. Zsiros Mária

Sok éve már, hogy egy véletlen folytán rátalált Rácalmásra, és végül itt horgonyzott le. Előbb csak nyaralni jött férjével, unokáival, ma már itt szervezi hatalmas energiával, derűvel a Közösséget. Nem véletlen a nagy betű! Mária olyan emberi kapcsolatokat épít, amire ma mindenki vágyik. Igazi, tartalmas, számítástól mentes kis közösségek alakulnak ki körülötte egyik napról a másikra, szinte a semmiből! Jön egy kérés, egy ötlet, és hogy, hogy nem, máris 10-20 ember sorsát, dolgát, ügyeit intézi. Csak úgy, megbízások, hivatalos kinevezések, apparátusi döntések nélkül. A virtuális közösségek nagyfokú kedveltsége és elterjedtsége közepette mutatja meg, hogy az a hiány, amitől a ma embere nap mint nap szenved, a valóságban nem szükségszerű. Nem kellenek a közösséget imitáló portálok, lájkok, posztolások és egyéb pótszerek. Az egymás közelében élők meglelhetik egymást, kaphatnak segítséget, vigaszt, elismerést egymás fizikai közelségében is. Nem kell csetelni, skype-olni, le lehet ülni egy tea mellé, és lehet beszélgetni, közös programokat szervezni, egymás bajáról élő szóban, könnyezve vagy nevetve csevegni. Kincset érő titok van a birtokában: szereti az embereket, felvállalja őket, és nem szégyelli, hogy szeret. Mosolyog, megölel, jó kedvet, boldogságot sugároz. Elegáns, ápolt, vidám asszony, pedig nem volt könnyű élete!

Kincset érő titok van a birtokában: szereti az embereket, és ezt nem is szégyelli
Fotó: Zsedrovits Enikő

Bukarestben született, Kolozsváron nevelkedett sváb- magyar családban, ami ott és akkor nem volt előnyös származás. Azt mondja, könyvet lehetne írni mindarról, amin keresztülment. Az iskolában románul beszéltek, otthon magyarul, de a sváb nagymama csak németül értett. Vele és tőle tanulta a németet. A negyvenes évekig Kolozsváron élt, ott születtek a lányai is. Nyelvtudása révén a turizmusban, idegenvezetőként dolgozott.

Aztán egyszer gondolt egy merészet, és Németországban próbált szerencsét. Egy szál bőrönddel, egyedül. Nem magának, a családjának akart jobbat. Ez még a nyolcvanas évek elején történt. A sokáig szégyenbélyeg német származás, most segítséget, és lehetőséget teremtett számára. Talpraesettsége, bátorsága, a nehézségek elviseléséhez szükséges optimizmusa hozzásegítette az új élet megalapozásához. Először Hamburg mellett próbált új életet kezdeni, de nehezen kapott állást, így Münchenbe költözött. Egy szállodában recepciósként dolgozott. Két év múlva már együtt volt a család Bajorországban. Segítőkészsége hozta össze egy Dunaújváros környéki hölggyel, aki meghívta ide, és megmutatta neki Rácalmást. Ekkor szerettek bele a szép fekvésű, kedves faluba, így vettek itt egy kis nyaralót, ami idővel állandó lakásuk lett. Sok német került ide, akik nem tudtak magyarul, szívesen segített nekik tolmácsolásban, iratok fordításában. Aztán valaki megkérte, tanítsa németül, amiből előbb egy kis önképző csoport, majd egy baráti társaság alakult ki, nem véletlenül! Mária, aki mindig valami új dolgot forgat a fejében, a német szokások megismerését elősegítő programokat talált ki. Azóta körbelátogatták már a német nemzetiségű településeket, Adonytól Mezőfalváig és Hartáig. Mindenütt szívesen fogadták őket. Csak egy telefon, és már meg is van a kapcsolat! Mária is meghívja az új ismerősöket a rácalmási rendezvényekre, kis csapatával közösen vendégül látják őket. Tanulnak dalokat, adventkor a sváb szokásokra épített műsoros ünnepséget tartanak.

Szerencsés alkatnak mondja magát, mindenből kapott: jót is rosszat is, de mindig megtalálta azokat a lehetőségeket, segítő embereket, akikből meríteni tudott, kitartást, erőt a nehézségek leküzdéséhez. Mindenekelőtt a szüleit, aztán a férjét, Ludwigot említi, akivel már több mint 60 éve együtt vannak, meg azt a sok ismerőst, akivel az élet hol itt, hol ott összehozta. Ha adsz, kapsz is, mondja.

Sokan megkérdezik tőle, hol van a hazája? Persze, hogy Rácalmáson, ahol sok ember szereti, és ő is sok embert szeret. Összetartoznak, elterveznek és megcsinálnak sok olyan dolgot, amire más nem gondol, vagy ha gondol is, nem tesz érte, másokra vár, a hivatalokra, a hatóságra vagy pénzre. Pedig ezekhez nem kell sem hivatal, sem pénz, csak jó szándék és tettrekészség.

Hogy is írta Madách az Ember tragédiájában? Enyésszen az egyén, ha él a köz, mely egyesekből nagy egészt csinál . Hát igen , valami ilyesmi kell az emberek közé.

Albert Schweitzer: A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk - hanem az egyetlen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!