Hétvége

2016.09.30. 15:45

Tanóra tízpercben

Teréz anyát, aki még nem oly régen még köztünk volt, szeptember 4-én a szentek közé magasztosította Ferenc pápa. Nézem a megdicsőült szerzetesnővér képét, a görnyedt hátú, kíváncsi szemű, fáradt arcú, száraz mosolyú, imára görcsölt kezű kis öregasszonyt. S nem emelkedettséget érzek, hanem iszonyú szomorúságot.

Kiss Kálmán

Teréz anya tizennyolc éves korában lett apáca. Lemondva a nőiség örömeiről indiai nyomornegyedekben próbálta enyhíteni a földi pokol elkárhozottjainak testi-lelki kínjait. Olykor maga is koldulni kényszerült. 1950-ben saját rendet alapított. Ez a rend a kilencvenes években már több mint száz országban tevékenykedett, árvaházakat, szeretetotthonokat, menedékeket, jótékonysági központokat hozott létre és működtetett. Egyre több adomány érkezett. A szeretetszolgálat gazdasági tevékenységgé is vált. Az önzetlen segítőkészség, az áldozatos békesség követeként Teréz anya a világ számos pontján teljesített nemes küldetést. Puszta jelenléte enyhítette a kínt, csillapította a gyűlöletet, megcsillantotta a harmónia ígéretét. Méltán kapott Nobel-békedíjat 1979-ben.

Közben nőttön-nőtt benne a szomorúság. Hogyan lehetséges, hogy az ember, akit Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, alávetett, kiszolgáltatott, nyomorult lény. Ezt az ellentmondást nem tudta feloldani, mert nem is lehet. Rájött, hogy a lét borzasztóan tragikus, az embert rettenetes nyomorúságából nem lehet megváltani. Az Isten fia, Krisztus szörnyű kínok közt, iszonyú megaláztatásban halt meg a keresztfán. Lehet, hogy hiába? A megrendült hitű Teréz anya olykor nem érezte Jézus jelenlétét még az oltári szentségben sem. Kereste és nem találta, figyelt rá és nem hallotta. Még az is felmerült benne, mi van akkor, ha nincs Isten. Erről beszélnek magánlevelei, feljegyzései és arról, hogy lelke sivataggá száradt, ijesztő sötétségbe merült és szörnyen magányos lett. Ez volt a bensejében, ezt próbálta leplezni fakó mosolya. Az emberi lét, sőt általában a lét tragikumát élte át, személyessé vált szívében az egyetemes fájdalom. Nézem Teréz anya képét, s Pilinszky János költeményei szólalnak meg bennem, s a verssorokból valami időtlen sírást hallani .

Teréz anyát a nyolcvanas évektől kezdve egyre több betegség gyötörte: szívinfarktus, tüdőgyulladás, combnyaktörés, malária - sorakoztak a bajok. A kalkuttai érsek által felkért ördögűző sem tudott segíteni rajta. Mi ez, ha nem az emberi lény tehetetlenségének kétségbeesett bevallása? Hiába emelte a legmagasabbra a kalkuttai nővért Ferenc pápa. Az iszonyú tapasztalatokat szerzett apáca úgy vélte: Ha egyszer a szentek sorába kerülnék, csak a sötétség szentje lehetnék. Sosem láthatom majd a Mennyországot a Mennyek országa nem jelent mást számomra, csak ürességgel teli helyet . Teréz anya tizennyolc éves korában szívet gyönyörködtetően szép lányként kezdte pályáját, s a fájdalomtól megtört, tragikusan boldogtalan szent lett belőle.

A lelkiismeretünk volt, példát adott emberségből az egész világnak. Úgy gondolok rá, ahogy ő gondolt a Megfeszítettre s a megváltatlan földi létre. Ateista vagyok, de most sápadt szívvel imádkozom a sötétség szentjéhez irgalomért:

Vagy van tán mégis /
egy nagy pillanat,

egy villanás, mikor /
Egész a rész?

Uram, fiad haldoklik /
a keresztfán,

s ki érti ezt: /
zokogva sír az ész.

Címkék#tanóra

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!