A kocka egyaránt fordul - Batthyány levele a székely segítségért

Egy elkeseredett alszázados, Pap Vilmos írja az overbászi táborban 1848. szeptember 24-én kelt levelében: "A szabadság órája a magyarok számára még nem ütött, tehát köszönöm, az lenne a legokosabb, ha pillanatnyilag a gyalázatos ellenséget hagynánk, azért, hogy ezalatt erőinket ősszegyűjtsük és kiképezzük és azután friss bátorsággal, csüggedés nélkül és biztos sikerrel Magyarországot feltámasszuk. Ráadásul, amikor a székely határőrök ősszel hírét vették a Székelyföldet is veszélyeztető román és szász felkelésnek, a katonák azonnal indultak volna haza, mert amint azt Gál Sándor Batthyány Lajos miniszterelnöknek írt jelentésében olvashatjuk: "földje, felesége és gyermeke" a székelynek legnagyobb kincsei..., vérrel szerzett birtokát nem engedi körmei közül semmi áron kibocsátani.

 De egyáltalán hogyan kerültek a lázongó Délvidékre a székely határőrök?
 Még 1848. május 19-én történt, hogy Batthyány Lajos miniszterelnök a minisztertanács felhatalmazása alapján, talán a közvélemény által is megerősítve, (Pulszky Ferenc államtitkár már korábban utalt arra, hogy olcsóbb lenne néhány ezer székely katona telepítése a nyugtalankodó vidékre, mint a toborzás, amelyet amúgy május 16-án rendeltek el) Gál Sándor, egykoron a székely határőrség hadnagya, Klapka György volt főhadnagy és Hajnik Károly gyorsíró személyében megbízottakat küldött Székelyföldre, hogy, amint megbízólevelükben állt: "a székely nemzetet és katonaságot leveleim átadása és kiosztása mellett Magyarország segedelmére felszólítsák, lelkes szavakkal buzdítsák."

 Batthyány felhívása egyértelmű, veszélyben a haza, segítségre van szükség. "Nemes székely nemzet, tisztelt polgártársaim!
 Bár a két testvérhonnak tettleges egyesülése, ... mindeddig meg nem történt, elvileg azonban elfogadva, kegyelmes urunk királyunk változhatlan szavával szentesítve van. Ezért, mint Magyarország első független miniszterelnöke, s ideiglenes hadiminisztere, ..., hivatalos tisztemnél fogva saját felelősségem alatt, sietek önöket felszólítani e levelem vételével tüstént Magyarországra, a Szeged tájékára telepítendő elhatározott 12000 fegyveres katonaságból állandó táborba siessenek.
 Ügyünk közös, a kocka egyaránt fordul, mind a két testvérnemzetnek."

 A történet egyetlen szépséghibája, hogy a megbízottak indulásának napján még valóban nem valósult meg az unió, az arról határozó erdélyi országgyűlés csak tíz nappal később ült össze.
 A miniszterelnök utasításának megfelelően Gálék Kolozsváron nem keresték fel Teleki József kormányzót, de találkoztak Pállfy János udvarhelyszéki követtel és társával, ifj. Bethlen Jánossal. Utóbbiak számára gyanús volt Gálék titokzatossága, s az is, hogy a felhívást nem írta alá a nádor, ezért két embert a megbízottak, "a három gyanús egyén" után küldtek, hogy amennyiben "olyasmit próbálnának, ami a minisztérium megbuktatására, vagy republikanizmus terjesztésére, vagy általában is anarchiára vezetne, azt rögtön meggátolni törekedjenek, szükség esetében az említettek elfogatása által is." A kormányzó, akinek tudomására jutottak a történések, hasonló utasítást adott a székely székek főkirálybíráinak.

 Marosvásárhelyen még sikeresek voltak Klapkáék, népgyűlést hívtak össze, s meg is kezdődött az önkéntesek összeírása. Székelykeresztúron azonban már utolérte őket a kormányzó levele, úgyhogy kénytelenek voltak dolgavégezetlen továbbmenni. Közben Hajnik elvált társaitól, s Nagyszebenbe indult, hogy az erdélyi országgyűlés királyi biztosának, báró Puchner Antal cs. kir. altábornagynak átadja Batthyány Lajos levelét. Ez meg is történt Medgyesen, Hajnik mégis Szeben felé vette útját. Itt  bár ismerték a gyorsírót, akiről később kiderült, hogy az utolsó pozsonyi országgyűlés idején az osztrák rendőrség ügynöke volt  igazoltatták, s miután már nem volt nála a miniszterelnök levele, amellyel igazolni tudta volna magát, letartóztatták. Négy napig volt fogságban, s csak azután engedték szabadon, hogy a kormányzó meggyőződött arról, a három férfi valóban a magyar miniszterelnök küldötte, nem  bajkeverő. Teleki kormányzó neheztelt a magyar miniszterelnök eljárása miatt, s panaszt is tett a királynál, levelét azonban csak az uniótörvény elfogadása után továbbították, amikor már értelmét vesztette. Időközben Gál és Klapka folytatta tevékenységét, mindaddig, amíg június 18-án meg nem érkezett Kolozsvárra az uniót szentesítő királyi jóváhagyás.
 
Igen tanulságos Klapka György valamint Gál Sándor jelentése Batthyány Lajos miniszterelnöknek. Gál Sándor többek között Wesselényi Miklós kiáltványára hívja fel a figyelmet, amelyben a báró a szegedi táborba indulás ellen agitál, mondván, hogy Erdély is veszélyben van. Ezt a két katona is tudja, jelzi, s nem tanácsolják "a székelyezredek valamennyi zászlóaljait Erdélyből kihozni." Aztán nyár végén elindulnak a székely zászlóaljak Délvidékre, s rövid idő után vissza Székelyföldre, ahol új fejezete kezdődik a szabadságharcnak, s ebben már más szerepet játszik Klapka György tábornok és Gál Sándor ezredes.