Kartoték: Ezeréves kérdés

Vándor, figyelj hát szavamra! Ha utad Erdélyországon át vezet, s elhagyván Csíkszeredát észak-kelet, azaz Moldova felé veszed az irányt, állj meg a Lóvész-tetőn, vásárolj gyermekednek havasi mézet, s alaposan nézz körül! Visszatekintvén beleborzongsz a Csiki-havasok vízigótok idejét idéző végtelen rengetegjei láttán, kelet felé fordulván viszont egy teljesen más világot fedezel fel a szilaj Tatros völgyében. De ez a föld, ahol a meredek hegyoldalak dús legelőin a marha úgy legel, hogy két lába a földön van, kettő meg a levegőben, még Szent István hazájának földje.

Gyimesbükköt elhagyván, az ezeréves határon aztán állj meg, vándor! Mászd meg a 103 lépcsőt, amely felvezet az Antalok sorkára épített várba, melyet ugyan Bethlen Gábor fejedelem építtetett 1626 körül, nevét mégis II. Rákóczi Ferencről kapta, aki néhány emberöltővel később megerősítette. Nem messze a Pásztorbükk nevű hegy, amely arról híres, hogy lábánál egy Ördög Balázs nevű székely fejszével megölte, majd fejét vette a Mihály vajda elől menekülő Báthory András fejedelemnek az Úr 1599. esztendejében. Romok, véres tragédiák helyszínei, a történelem hegei azonban sok helyen éktelenítik Székelyföld harcokban megfáradt testét.

Fordítsd hát, vándor, figyelmed a vár alatt, a Tatros hídfőjénél emelkedő halmon szerénykedő, de gyönyörűen felújított kis épületre. Az 1897-ben épült 30-as számú vasúti őrház az utolsó az egykor volt magyar földön. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia 1891-ben megállapodott, vasúti vonalakkal kötik össze a két országot, új vasúti csatlakozási pontot építve a gyimesi határnál is. A történelmi Magyarország talán legszebb vasútvonalát, a Csíkszereda-Gyimes szakaszt 1897. október 18-án adták át, a román szakasszal 1899. április 6-án készültek el.

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Vándor, figyelj hát szavamra! Ha utad Erdélyországon át vezet, s elhagyván Csíkszeredát észak-kelet, azaz Moldova felé veszed az irányt, állj meg a Lóvész-tetőn, vásárolj gyermekednek havasi mézet, s alaposan nézz körül! Visszatekintvén beleborzongsz a Csiki-havasok vízigótok idejét idéző végtelen rengetegjei láttán, kelet felé fordulván viszont egy teljesen más világot fedezel fel a szilaj Tatros völgyében. De ez a föld, ahol a meredek hegyoldalak dús legelőin a marha úgy legel, hogy két lába a földön van, kettő meg a levegőben, még Szent István hazájának földje.

Gyimesbükköt elhagyván, az ezeréves határon aztán állj meg, vándor! Mászd meg a 103 lépcsőt, amely felvezet az Antalok sorkára épített várba, melyet ugyan Bethlen Gábor fejedelem építtetett 1626 körül, nevét mégis II. Rákóczi Ferencről kapta, aki néhány emberöltővel később megerősítette. Nem messze a Pásztorbükk nevű hegy, amely arról híres, hogy lábánál egy Ördög Balázs nevű székely fejszével megölte, majd fejét vette a Mihály vajda elől menekülő Báthory András fejedelemnek az Úr 1599. esztendejében. Romok, véres tragédiák helyszínei, a történelem hegei azonban sok helyen éktelenítik Székelyföld harcokban megfáradt testét.

Fordítsd hát, vándor, figyelmed a vár alatt, a Tatros hídfőjénél emelkedő halmon szerénykedő, de gyönyörűen felújított kis épületre. Az 1897-ben épült 30-as számú vasúti őrház az utolsó az egykor volt magyar földön. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia 1891-ben megállapodott, vasúti vonalakkal kötik össze a két országot, új vasúti csatlakozási pontot építve a gyimesi határnál is. A történelmi Magyarország talán legszebb vasútvonalát, a Csíkszereda-Gyimes szakaszt 1897. október 18-án adták át, a román szakasszal 1899. április 6-án készültek el.

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Gyimesbükköt elhagyván, az ezeréves határon aztán állj meg, vándor! Mászd meg a 103 lépcsőt, amely felvezet az Antalok sorkára épített várba, melyet ugyan Bethlen Gábor fejedelem építtetett 1626 körül, nevét mégis II. Rákóczi Ferencről kapta, aki néhány emberöltővel később megerősítette. Nem messze a Pásztorbükk nevű hegy, amely arról híres, hogy lábánál egy Ördög Balázs nevű székely fejszével megölte, majd fejét vette a Mihály vajda elől menekülő Báthory András fejedelemnek az Úr 1599. esztendejében. Romok, véres tragédiák helyszínei, a történelem hegei azonban sok helyen éktelenítik Székelyföld harcokban megfáradt testét.

Fordítsd hát, vándor, figyelmed a vár alatt, a Tatros hídfőjénél emelkedő halmon szerénykedő, de gyönyörűen felújított kis épületre. Az 1897-ben épült 30-as számú vasúti őrház az utolsó az egykor volt magyar földön. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia 1891-ben megállapodott, vasúti vonalakkal kötik össze a két országot, új vasúti csatlakozási pontot építve a gyimesi határnál is. A történelmi Magyarország talán legszebb vasútvonalát, a Csíkszereda-Gyimes szakaszt 1897. október 18-án adták át, a román szakasszal 1899. április 6-án készültek el.

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Gyimesbükköt elhagyván, az ezeréves határon aztán állj meg, vándor! Mászd meg a 103 lépcsőt, amely felvezet az Antalok sorkára épített várba, melyet ugyan Bethlen Gábor fejedelem építtetett 1626 körül, nevét mégis II. Rákóczi Ferencről kapta, aki néhány emberöltővel később megerősítette. Nem messze a Pásztorbükk nevű hegy, amely arról híres, hogy lábánál egy Ördög Balázs nevű székely fejszével megölte, majd fejét vette a Mihály vajda elől menekülő Báthory András fejedelemnek az Úr 1599. esztendejében. Romok, véres tragédiák helyszínei, a történelem hegei azonban sok helyen éktelenítik Székelyföld harcokban megfáradt testét.

Fordítsd hát, vándor, figyelmed a vár alatt, a Tatros hídfőjénél emelkedő halmon szerénykedő, de gyönyörűen felújított kis épületre. Az 1897-ben épült 30-as számú vasúti őrház az utolsó az egykor volt magyar földön. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia 1891-ben megállapodott, vasúti vonalakkal kötik össze a két országot, új vasúti csatlakozási pontot építve a gyimesi határnál is. A történelmi Magyarország talán legszebb vasútvonalát, a Csíkszereda-Gyimes szakaszt 1897. október 18-án adták át, a román szakasszal 1899. április 6-án készültek el.

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Fordítsd hát, vándor, figyelmed a vár alatt, a Tatros hídfőjénél emelkedő halmon szerénykedő, de gyönyörűen felújított kis épületre. Az 1897-ben épült 30-as számú vasúti őrház az utolsó az egykor volt magyar földön. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia 1891-ben megállapodott, vasúti vonalakkal kötik össze a két országot, új vasúti csatlakozási pontot építve a gyimesi határnál is. A történelmi Magyarország talán legszebb vasútvonalát, a Csíkszereda-Gyimes szakaszt 1897. október 18-án adták át, a román szakasszal 1899. április 6-án készültek el.

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Fordítsd hát, vándor, figyelmed a vár alatt, a Tatros hídfőjénél emelkedő halmon szerénykedő, de gyönyörűen felújított kis épületre. Az 1897-ben épült 30-as számú vasúti őrház az utolsó az egykor volt magyar földön. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia 1891-ben megállapodott, vasúti vonalakkal kötik össze a két országot, új vasúti csatlakozási pontot építve a gyimesi határnál is. A történelmi Magyarország talán legszebb vasútvonalát, a Csíkszereda-Gyimes szakaszt 1897. október 18-án adták át, a román szakasszal 1899. április 6-án készültek el.

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

A vasúti csatlakozás ünnepségéről a Brassói Lapok is beszámolt. Ebből tudjuk, hogy az ünnepségen részt vett a román közmunkaügyi miniszter, aki vonattal érkezett Csíkgyimes állomásra. Mozdonyát magyar lobogókkal díszítették, viszonzásul, a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által épített magyar állomás impozáns főépületén (ilyet épített Fiuméban és Velencében is) román zászlók lobogtak. Micsoda idők!

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Állj meg tehát, vándor, a csinosan felújított egykori őrház előtt, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Az épület mellett, a Szent Koronát idéző bunkeren magyar nemzeti színű szalagokkal díszített koszorúk. Mintha nem is a román Bákó megyében lennél. Akár azt is hiheted, a gyimesbükki őrház a megbékélés szimbóluma.

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Végül kelj át, vándor, a Tatros túlpartjára. A kontumáci kápolna mellett, az idén avatott magyar hősi emlékműnél hajts fejet az áldozatok előtt, gondolj Sebő Ödönre, a 24 esztendős főhadnagyra, a 32. határvadász zászlóalj parancsnokára és a halálra ítélt zászlóaljra , amely 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védte a szorost, majd fordulj az ég felé!

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem

Ó, Uram, nagy a te országod és határtalan, az én országom meg kicsiny, mondd tehát, meddig tart az én hazám? Hol keressem a határát? Itt, ahol nem megértik, hanem megélik az itt élned, halnod kell üzenetét? Itt kutassam, ahol ezer éve dacol a magyar minden ellennel, szükség esetén társra lelve a komor hegyben, a sötét erdőben, a kegyetlen viharban, a megzabolázhatatlan Tatrosban? Ó, Uram, miért nem elég ezer esztendő egy ilyen egyszerű kérdés megválaszolására?Ezúttal a gyimesbükki ezeréves határról szól a történetem