Az időpróbát kiállta Szent István

- Szent István a magyar történelemben kettős szerepben volt jelen. Egyrészt ő a vallási térítő, a kereszténység elterjesztője Magyarországon, másrészt az államalapító uralkodó. A kereszténység és az állam irányítása az ő korában még elválaszthatatlan egységnek számított, és ez a megbonthatatlan egység alakította erős kultuszát egészen a 20. századig. A középkorban ezt a kultuszt Szent László (az István által megvakíttatott Vazul unokája!) tovább erősítette azzal, hogy 1083-ban kezdeményezte -VII. Gergely pápa hozzájárulásával - István oltárra emelését, vagyis szentté avatását. Hartvik győri püspök legendájából tudjuk, hogy István sírja melletti csodás gyógyulások sorozata erősítette ezt a nimbuszt. Istvánt 1083. augusztus 20-án emelték ki sírjából a szentté avatás szokásrendje szerint. Azóta ünnepeljük ezt a napot, ez a tényleges eredete Szent István ünnepének.

- Igaz az, hogy kezdetben kizárólag Székesfehérváron tartottak ezen a napon körmeneteket, és ez terebélyesedett ki a ma ismert állami ünneppé?

- Augusztus 20-a megünneplése valóban Fehérvárról indult, ez nem is lehetett másként, hiszen István itt halt meg, itt temették el az általa építtetett Nagyboldogasszony-székesegyházban. Szent László István szentté avatásának napját állami és egyházi ünneppé nyilvánította, majd tovább erősítve kultuszát, az ez idáig minden évben Nagyboldogasszony napján, vagyis augusztus 15-én tartott törvénynapokat is áttette augusztus 20-ára.

- Történelmi források utalnak arra, hogyan vált a székesfehérvári körmenetekből állami ünnep?

- Ezt meglehetősen nehéz lenne rekonstruálni. Ismereteim szerint a középkorban mindvégig jeles szentistváni ünnep akkor vált igazán tekintélyes nappá, amikor Mária Terézia 1771-ben Magyarországra szállíttatta az addig Raguzában, a mai Dubrovnikban őrzött Szent Jobbot, amit a török uralom idején vittek ki kereskedők. A királynő közbenjárására a Szent Jobb először Bécsbe, majd Budára került, az ereklyét ettől kezdve az angolkisasszonyok rendje őrizte. Mária Terézia rendelete értelmében a fejereklyét minden évben hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, a többi között augusztus 20-án is. Mária Terézia volt az, aki nemzeti ünnepként vette fel Szent István napját a naptárba, és ettől kezdve minden évben körmenetben vitték végig a fejereklyét a fővárosban. Ezek a körmenetek emelték végül országos rangra ezt az ünnepet. Különbség a mai körmenetekhez képest, hogy akkor a menet a budai várból indult, és nem Budapest belvárosából, a bazilika elől.

- A török uralom vetett véget először ezeknek az ünnepléseknek. Csak tiltották, esetleg valamilyen komoly retorziót is maga után vont, ha valaki ezekben az években Szent István királyunkra emlékezett?

- 1849-ben egyesült a két munkáspárt, Magyarországon győzött a második szocialista forradalom - ahogy ezt sokáig neveztük. 1849. augusztus 18-án elfogadták az új alkotmányt, ami mind a mai napig létezik, kisebb változtatásokkal. Augusztus 20-át, megfosztva szakrális tartalmától, ekkor tették az alkotmány és az új kenyér ünnepévé. A Kádár-rendszer utolsó éveiben merül fel ismét az ünnepi beszédekben az államalapító neve. Igaz, abban a korszakban egyszerűen csak István király volt a neve, de a tényen az sem változtatott: Szent István a magyar függetlenség szimbóluma lett.