Hétvége

2010.06.12. 02:28

Esterházy Esti meséje

Tele volt a könyvtár olvasóterme, mint ama bizonyos déli busz.

nincs nev

Vártuk a nagy írót, és ebbe ne tessék semminemű iróniát beleszuszakolni.

Meg is érkezett, az obligát tíz perc körüli késéssel, mint az színi előadásoknál szokás. Esterházy Péter leült, gyors, gyakorlott pillantással felmérte a terepet - azaz a rajta csüngő hallgatóságot -, és elkezdte. Nem mutatták be, nem is kellett, meg aztán rossz jel az, ha egy írót egy óra alatt be lehet mutatni. Egyedül ült az asztalnál az író, amiből mindenki levonhatta azt a nagyon logikus következtetést, hogy itt biza nem lesz beszélgetés, terefere, érdeklődés, hogy aszongya most éppen min dolgozik, kedves mester, hogy szolgál az egészsége, mit szól a helyzethez, különös tekintettel ami a belizét illeti. És egyáltalán...Szóval, ilyenek.

Nem, az az egy óra egyáltalán nem véletlenül szállt a levegőbe és maradt meg a fülekben. Esterházy ugyanis bejelentette: felolvas egy mottószerű részt, majd egy novellát, ami durván 50 perces felolvasást jelent. Ergo: felolvasóest lett abból, amelyet író-olvasó találkozóként hirdettek meg. Jó-jó, végtére találkozhattunk vele, utána dedikálás is volt, de azért így mégsem ugyanaz.

Aztán elkezdte, de előtte még zavarba hozta kicsit a fotósunkat, aki az írót akarta lefényképezni, amint éppen szembeníz. Ám ő nem szerette-szereti ezt. Igaz, ma már másképp nem. Tizenöt éve még kellemetlen módon üvöltözött a fotósokkal, aztán letett erről. Azóta azt csinálnak, amit akarnak. De már csak egy ideig! Fotósunk innentől nyugton maradt, nem is nagyon moccant. Hite szerint nem akarta még jobban magára zúdítani az olvasói haragot.

A felolvasásra kijelölt novella a kötet 291. oldalán kezdődik és a 318. oldalig tart. Ez a tizenkettedik fejkezet, melyben Semmi Mátyás (2). Nem érdemel sok szót, illetve nem is így fogalmaznék. Kitűnő írás, összetett, stílusa megragadó, profán és költői, gondos-választékos, mégis lazának tetszik. Tudják, olyan esterházys. Hetvenhét történetet tartalmaz egyébiránt az könyv, hetvenhetet, mint a mesék. Esterházy Péter továbbgondolta Kosztolányi Dezső Esti Kornél-novelláit, és - sok más írás mellett - 2001 óta folyamatosan születtek az Esti-töténetek. Mígnem 2010-ben úgy érezte a szerző, hogy telítődtek a novellák, olyannyira, hogy egy szép - külsőleg is: mályvaszínű, ízléses a borító, jó a tördelés, éppen eltalált a betűtípus - könyvben összeszerkeszthető immár. Személyes kötődése is van írónknak az Esti névhez, tudniillik így hívták évfolyamtársai az egyetemen.

...Hallgatjuk-olvassuk, hallgatom-olvasom az Estit, és hirtelen azon vesszük-veszem észre magam, hogy az agyam kezd úgy járni, ahogy az ő agya és szája. Így, hatvanévesen már a halálról is beszél, hát arra is gondolunk-gondolok. És nagyon szépen, a szüneteket is szépen kimérve olvas. De hisz ki tudná ezt nála jobban? Már nem is hiányzik annyira a terefere a hogyisvagyunkról. A bemutatás. Hogy aszondja: Esterházy Péter Kossuth-díjas, rengeteget írt, minden létező díjat megnyert. Inkább hallgassuk. És olvassuk. Nem?

 

 

Címkék#könyvtár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!