Már nem Rózsa Sándor lánya

- Mindketten hihetetlenül erős személyiségek, plusz művészek, akik engem meg akartak óvni minden rossztól. Klasszikus családként éltünk, meghallgatták ugyan, mit szeretnék, de helyettem ők döntötték el, mi legyen velem, természetesen merő jóindulatból és szeretetből. Magasra állították a mércét mindenben, sokszor éreztem, nem vagyok képes megfelelni elvárásaiknak - mesél gyermekkoráról a gyönyörű fiatal színésznő.

- Mindketten nagyon elfoglaltak voltak, sokszor éreztem magam magányosnak. Azután bekerültem általános után egy művészeti képzőbe, ahol a liberális szellem nagyon tetszett. Erőt adott a szokásos kamaszkori lázadáshoz, ami eleinte csupa külsőséget jelentett: állandóan feketében jártam, természetesen nadrágban, amire édesapám allergiás, neki egy nő legyen nő. Legfőbb célommá környezetem megbotránkoztatása lett. Otthon emiatt állandósultak a veszekedések, nem értették, hogy a sok finom holmit miért nem viselem, hová lett a jó modorom, amire addig tanítottak. Ha ma eszembe jut ez a korszak, gurulok a nevetéstől, a sok lógattyúval, testékszerrel talpig feketében akár a varjak közé is beállhattam volna - mosolyog megbocsátón egykori önmagán.

- Valami rendes polgári pályára szántak a szüleim, miután ők átélték a művészlét összes gyötrelmét. A szívük mélyén persze tudták, a tőlük kapott génekkel mégsem lehetek jogász vagy közgazdász, azonban kézzel-lábbal tiltakoztak a színészet ellen. Ez egészen addig tartott, amíg édesapám az egyik vizsgaelőadáson meg nem látott. Azóta meglágyult a szíve, minden bemutatómon ott van. Megtehetné, hogy benyom valamelyik fővárosi társulatba, azonban egyetért velem, vidéken nagyszerű szerepekben próbálhatom ki magam a nagy elődökhöz hasonlóan. Kecskeméten például együtt játszunk a Hello, Dollyban, ami mindkettőnknek nagy öröm. Oszter Alexandra úri nevelést kapott, természetesen gyermekkorában megtanult lovagolni, ma is van saját lova. Ezt tudván Geszti Péter, a Nemzeti Vágta megálmodója hivatalosan is felkérte őt a jótékonysági sztárfutamra. A színésznő versenytársához hasonlóan komolyan veszi a felkészülést. Tavaly nyár óta heti rendszerességgel lovagol, de a közelgő verseny okán ráerősített.

- Tavaly még nem voltam biztos magamban, most viszont már úgy érzem, sokkal felkészültebben tudok majd rajthoz állni. Hétévesen ültem először lovon, de csak egy évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni a sporttal. Nem tudom, a fiúk mellett lesz-e esélyem, azonban az sem zavar, ha nem állhatok a dobogón. Az a célom, hogy biztonsággal végigfussam a távot, és a lovammal együtt élvezzük a versenyt - árulta el a színésznő, aki jelenleg a Velo tanyán lakik és Berci nevű lovával nagyon sokat gyakorol.

- Egy rendkívül okos, csinos lovam van, akivel egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Legutóbb elmentünk együtt Gödöllőre, hatvan kilométerrel odébb, hogy egy hagyományőrző ünnepségen részt vegyünk. Szerettem volna Bercit hozzászoktatni a zsivajhoz, hogy a Nemzeti Vágtán ne érje váratlanul a tömeg, a zene és a nyüzsgés. Nagyon jól tűrte. Egyedül a fényképezőgép és a kamera félemlíti meg, azzal még kicsit barátkoznia kell.

A jótékonykodásban szülei is példát mutattak a művésznőnek, mindketten gyakran vállalnak fellépést jótékonysági esteken. Alexandra pedig vácrátóti tanyájukon sérült gyerekekkel is foglalkozik, akiken sokat segít a lovaglás.