Hétvége

2008.09.06. 02:26

Feketekávéba bolondulva

Azt már sokan tudják, hogy Frei Tamás a kávé bolondja . Azt azonban kevesebben, hogy nem elégszik meg azzal, ha a saját asztalán kiváló fekete gőzölöghet. Minket, magyarokat is meg akar téríteni .

nincs nev

onnaszámra isszuk itthon a savanyú, keserű feketekávét, a nagyüzemit, a géppel szedettet. S közben nem is tudjuk, hogy amit mi kávénak nevezünk, az a világ sok más táján inkább csak pocsolya... Ezt persze nem a cikk írója állítja, hanem annak alanya, Frei Tamás, a riporter, akiről nemrég derült ki: az igazi fekete a mániája, amelyet a magyarokkal is szeretne megismertetni.

- Honnan jött ez a kávéőrület önnél?

- Még rádióriporter voltam, amikor Pablo Escobar (maffiabáró - a szerk.) idején Kolumbiában jártam, s volt egy szabadnapom. Ekkor úgy döntöttem, hogy felmegyek a hegyekbe, ahol meglepetésemre kávéültetvényeket és finkákat (szárítóműhelyeket) találtam. Az egyik ilyen finkában ittam életemben először igazi finom kávét, amely akkor, ott száradt a napon néhány hétig, majd a szemem láttára pörkölték meg faszénen. Akkor éreztem, hogy amit addig ittam, az pocsolya volt. A kávé ugyanolyan kultúra, mint a bor. Amikor elmegyek Tanzániába kávét venni, kóstolgatjuk a mintazacskókban hozott kávét, amelyek különböző dűlőkről származnak. És egészen más íze van mindnek. Szóval, ha már 200 méter távolság ilyen különbséget tesz, akkor az mekkora eltérés, ha az egyik Tanzániában, a másik Egyiptomban készült! A kávé világa sokkal cizelláltabb, izgalmasabb, sokszínűbb, mint amit itthon találunk a kávézacskókban...

- Szóval megtalált egy olyan piaci rést, amely itthon is érdekes lehet...

- Igen, de ez nem úgy alakult, hogy kerestem egy rést, amit betömve plusz jövedelemre tehetek szert. Volt egy szenvedélyem, amely véletlenül itt még bemutatásra várt.

- Honnan hoz szívesen kávét?

- Szerencsémre az elmúlt 15 évben gyakorlatilag minden jelentős kávéültetvény vidékén jártam már. Így például Etiópiában, Kenyában, Egyiptomban, hogy csak néhányat említsek.

- Min múlik az, hogy jó-e a kávé? Azon kívül persze, hogy honnan származik.

- A kedvenc kávéim esetében például egyenként válogatják a szemeket. A fekete darabokat ki kell dobni, különben kesernyéssé teszi az italt, megöli azt. Ez olyan, mintha a minőségi borba beleöntenénk egy kis lőrét. Mi egy eléggé letompult kávékultúrában élünk, noha még a nagyanyáink is frissen pörkölték a kávét, hiszen tudták, hogy az úgy finom, akkor van igazi íze.

- Látom, önnél a kávé olyan, mint a lila köd... Ha valaki nescaféval kínálná, biztosan elakadna a lélegzete. Mint a borásznak a boroskólánál...

- Hát, erre nem is tudnék mit mondani. Megpróbálnám az illetőnek elmesélni, hogy is van ez. Etiópiában például, ha bemegyünk a legegyszerűbb étterembe, megkérdezik tőlünk, hogy az étkezés végén iszunk-e kávét. Ha igen, már az étkezés kezdetekor elkezdik faszénen pörkölni a szemeket, s valahol az ebéd közepén, amikor már van illata a kávénak, elkezdik felénk legyezni a friss pörkölés füstjét, miközben kérdezgetik, hogy jó-e már. Így lesz egy óra múlva igazi etióp kávé. Mi egy olyan világban élünk, ahol hat órát ülünk a tévé előtt - amit persze tévésként nem bánok -, utána hatvan másodperc alatt szeretnénk lebarnulni és hasonlók, arra persze nem marad időnk, hogy reggel két percet szánjunk a kávédarálásra és főzésre. Nem, levesszük a polcról a port, forróvízbe lötyköljük és kész, már nyelhető is. Tehát, ahol a világban nem ülnek a tévé előtt állandóan, mert nincs vagy mert nem ragadta el az arányérzéküket teljesen a fogyasztói kultúra, ott a kávéfőzésnek is megadják a módját.

- De azért ezeken a helyeken más léptékkel mérnek és élnek az emberek...

- Persze, nem tudunk Etiópiát csinálni Magyarországból, de azért azt jó lenne elérni, hogy az emberek szemes kávét vegyenek, maguk pörköljék, és azt igyák. Ami rajtam múlik, megteszem.T

- Honnan jött ez a kávéőrület önnél?

- Még rádióriporter voltam, amikor Pablo Escobar (maffiabáró - a szerk.) idején Kolumbiában jártam, s volt egy szabadnapom. Ekkor úgy döntöttem, hogy felmegyek a hegyekbe, ahol meglepetésemre kávéültetvényeket és finkákat (szárítóműhelyeket) találtam. Az egyik ilyen finkában ittam életemben először igazi finom kávét, amely akkor, ott száradt a napon néhány hétig, majd a szemem láttára pörkölték meg faszénen. Akkor éreztem, hogy amit addig ittam, az pocsolya volt. A kávé ugyanolyan kultúra, mint a bor. Amikor elmegyek Tanzániába kávét venni, kóstolgatjuk a mintazacskókban hozott kávét, amelyek különböző dűlőkről származnak. És egészen más íze van mindnek. Szóval, ha már 200 méter távolság ilyen különbséget tesz, akkor az mekkora eltérés, ha az egyik Tanzániában, a másik Egyiptomban készült! A kávé világa sokkal cizelláltabb, izgalmasabb, sokszínűbb, mint amit itthon találunk a kávézacskókban...

- Szóval megtalált egy olyan piaci rést, amely itthon is érdekes lehet...

- Igen, de ez nem úgy alakult, hogy kerestem egy rést, amit betömve plusz jövedelemre tehetek szert. Volt egy szenvedélyem, amely véletlenül itt még bemutatásra várt.

- Honnan hoz szívesen kávét?

- Szerencsémre az elmúlt 15 évben gyakorlatilag minden jelentős kávéültetvény vidékén jártam már. Így például Etiópiában, Kenyában, Egyiptomban, hogy csak néhányat említsek.

- Min múlik az, hogy jó-e a kávé? Azon kívül persze, hogy honnan származik.

- A kedvenc kávéim esetében például egyenként válogatják a szemeket. A fekete darabokat ki kell dobni, különben kesernyéssé teszi az italt, megöli azt. Ez olyan, mintha a minőségi borba beleöntenénk egy kis lőrét. Mi egy eléggé letompult kávékultúrában élünk, noha még a nagyanyáink is frissen pörkölték a kávét, hiszen tudták, hogy az úgy finom, akkor van igazi íze.

- Látom, önnél a kávé olyan, mint a lila köd... Ha valaki nescaféval kínálná, biztosan elakadna a lélegzete. Mint a borásznak a boroskólánál...

- Hát, erre nem is tudnék mit mondani. Megpróbálnám az illetőnek elmesélni, hogy is van ez. Etiópiában például, ha bemegyünk a legegyszerűbb étterembe, megkérdezik tőlünk, hogy az étkezés végén iszunk-e kávét. Ha igen, már az étkezés kezdetekor elkezdik faszénen pörkölni a szemeket, s valahol az ebéd közepén, amikor már van illata a kávénak, elkezdik felénk legyezni a friss pörkölés füstjét, miközben kérdezgetik, hogy jó-e már. Így lesz egy óra múlva igazi etióp kávé. Mi egy olyan világban élünk, ahol hat órát ülünk a tévé előtt - amit persze tévésként nem bánok -, utána hatvan másodperc alatt szeretnénk lebarnulni és hasonlók, arra persze nem marad időnk, hogy reggel két percet szánjunk a kávédarálásra és főzésre. Nem, levesszük a polcról a port, forróvízbe lötyköljük és kész, már nyelhető is. Tehát, ahol a világban nem ülnek a tévé előtt állandóan, mert nincs vagy mert nem ragadta el az arányérzéküket teljesen a fogyasztói kultúra, ott a kávéfőzésnek is megadják a módját.

- De azért ezeken a helyeken más léptékkel mérnek és élnek az emberek...

- Persze, nem tudunk Etiópiát csinálni Magyarországból, de azért azt jó lenne elérni, hogy az emberek szemes kávét vegyenek, maguk pörköljék, és azt igyák. Ami rajtam múlik, megteszem.T

- Honnan jött ez a kávéőrület önnél?

- Még rádióriporter voltam, amikor Pablo Escobar (maffiabáró - a szerk.) idején Kolumbiában jártam, s volt egy szabadnapom. Ekkor úgy döntöttem, hogy felmegyek a hegyekbe, ahol meglepetésemre kávéültetvényeket és finkákat (szárítóműhelyeket) találtam. Az egyik ilyen finkában ittam életemben először igazi finom kávét, amely akkor, ott száradt a napon néhány hétig, majd a szemem láttára pörkölték meg faszénen. Akkor éreztem, hogy amit addig ittam, az pocsolya volt. A kávé ugyanolyan kultúra, mint a bor. Amikor elmegyek Tanzániába kávét venni, kóstolgatjuk a mintazacskókban hozott kávét, amelyek különböző dűlőkről származnak. És egészen más íze van mindnek. Szóval, ha már 200 méter távolság ilyen különbséget tesz, akkor az mekkora eltérés, ha az egyik Tanzániában, a másik Egyiptomban készült! A kávé világa sokkal cizelláltabb, izgalmasabb, sokszínűbb, mint amit itthon találunk a kávézacskókban...

- Szóval megtalált egy olyan piaci rést, amely itthon is érdekes lehet...

- Igen, de ez nem úgy alakult, hogy kerestem egy rést, amit betömve plusz jövedelemre tehetek szert. Volt egy szenvedélyem, amely véletlenül itt még bemutatásra várt.

- Honnan hoz szívesen kávét?

- Szerencsémre az elmúlt 15 évben gyakorlatilag minden jelentős kávéültetvény vidékén jártam már. Így például Etiópiában, Kenyában, Egyiptomban, hogy csak néhányat említsek.

- Min múlik az, hogy jó-e a kávé? Azon kívül persze, hogy honnan származik.

- A kedvenc kávéim esetében például egyenként válogatják a szemeket. A fekete darabokat ki kell dobni, különben kesernyéssé teszi az italt, megöli azt. Ez olyan, mintha a minőségi borba beleöntenénk egy kis lőrét. Mi egy eléggé letompult kávékultúrában élünk, noha még a nagyanyáink is frissen pörkölték a kávét, hiszen tudták, hogy az úgy finom, akkor van igazi íze.

- Látom, önnél a kávé olyan, mint a lila köd... Ha valaki nescaféval kínálná, biztosan elakadna a lélegzete. Mint a borásznak a boroskólánál...

- Hát, erre nem is tudnék mit mondani. Megpróbálnám az illetőnek elmesélni, hogy is van ez. Etiópiában például, ha bemegyünk a legegyszerűbb étterembe, megkérdezik tőlünk, hogy az étkezés végén iszunk-e kávét. Ha igen, már az étkezés kezdetekor elkezdik faszénen pörkölni a szemeket, s valahol az ebéd közepén, amikor már van illata a kávénak, elkezdik felénk legyezni a friss pörkölés füstjét, miközben kérdezgetik, hogy jó-e már. Így lesz egy óra múlva igazi etióp kávé. Mi egy olyan világban élünk, ahol hat órát ülünk a tévé előtt - amit persze tévésként nem bánok -, utána hatvan másodperc alatt szeretnénk lebarnulni és hasonlók, arra persze nem marad időnk, hogy reggel két percet szánjunk a kávédarálásra és főzésre. Nem, levesszük a polcról a port, forróvízbe lötyköljük és kész, már nyelhető is. Tehát, ahol a világban nem ülnek a tévé előtt állandóan, mert nincs vagy mert nem ragadta el az arányérzéküket teljesen a fogyasztói kultúra, ott a kávéfőzésnek is megadják a módját.

- De azért ezeken a helyeken más léptékkel mérnek és élnek az emberek...

- Persze, nem tudunk Etiópiát csinálni Magyarországból, de azért azt jó lenne elérni, hogy az emberek szemes kávét vegyenek, maguk pörköljék, és azt igyák. Ami rajtam múlik, megteszem.T

- Honnan jött ez a kávéőrület önnél?

- Még rádióriporter voltam, amikor Pablo Escobar (maffiabáró - a szerk.) idején Kolumbiában jártam, s volt egy szabadnapom. Ekkor úgy döntöttem, hogy felmegyek a hegyekbe, ahol meglepetésemre kávéültetvényeket és finkákat (szárítóműhelyeket) találtam. Az egyik ilyen finkában ittam életemben először igazi finom kávét, amely akkor, ott száradt a napon néhány hétig, majd a szemem láttára pörkölték meg faszénen. Akkor éreztem, hogy amit addig ittam, az pocsolya volt. A kávé ugyanolyan kultúra, mint a bor. Amikor elmegyek Tanzániába kávét venni, kóstolgatjuk a mintazacskókban hozott kávét, amelyek különböző dűlőkről származnak. És egészen más íze van mindnek. Szóval, ha már 200 méter távolság ilyen különbséget tesz, akkor az mekkora eltérés, ha az egyik Tanzániában, a másik Egyiptomban készült! A kávé világa sokkal cizelláltabb, izgalmasabb, sokszínűbb, mint amit itthon találunk a kávézacskókban...

- Szóval megtalált egy olyan piaci rést, amely itthon is érdekes lehet...

- Igen, de ez nem úgy alakult, hogy kerestem egy rést, amit betömve plusz jövedelemre tehetek szert. Volt egy szenvedélyem, amely véletlenül itt még bemutatásra várt.

- Honnan hoz szívesen kávét?

- Szerencsémre az elmúlt 15 évben gyakorlatilag minden jelentős kávéültetvény vidékén jártam már. Így például Etiópiában, Kenyában, Egyiptomban, hogy csak néhányat említsek.

- Min múlik az, hogy jó-e a kávé? Azon kívül persze, hogy honnan származik.

- A kedvenc kávéim esetében például egyenként válogatják a szemeket. A fekete darabokat ki kell dobni, különben kesernyéssé teszi az italt, megöli azt. Ez olyan, mintha a minőségi borba beleöntenénk egy kis lőrét. Mi egy eléggé letompult kávékultúrában élünk, noha még a nagyanyáink is frissen pörkölték a kávét, hiszen tudták, hogy az úgy finom, akkor van igazi íze.

- Látom, önnél a kávé olyan, mint a lila köd... Ha valaki nescaféval kínálná, biztosan elakadna a lélegzete. Mint a borásznak a boroskólánál...

- Hát, erre nem is tudnék mit mondani. Megpróbálnám az illetőnek elmesélni, hogy is van ez. Etiópiában például, ha bemegyünk a legegyszerűbb étterembe, megkérdezik tőlünk, hogy az étkezés végén iszunk-e kávét. Ha igen, már az étkezés kezdetekor elkezdik faszénen pörkölni a szemeket, s valahol az ebéd közepén, amikor már van illata a kávénak, elkezdik felénk legyezni a friss pörkölés füstjét, miközben kérdezgetik, hogy jó-e már. Így lesz egy óra múlva igazi etióp kávé. Mi egy olyan világban élünk, ahol hat órát ülünk a tévé előtt - amit persze tévésként nem bánok -, utána hatvan másodperc alatt szeretnénk lebarnulni és hasonlók, arra persze nem marad időnk, hogy reggel két percet szánjunk a kávédarálásra és főzésre. Nem, levesszük a polcról a port, forróvízbe lötyköljük és kész, már nyelhető is. Tehát, ahol a világban nem ülnek a tévé előtt állandóan, mert nincs vagy mert nem ragadta el az arányérzéküket teljesen a fogyasztói kultúra, ott a kávéfőzésnek is megadják a módját.

- De azért ezeken a helyeken más léptékkel mérnek és élnek az emberek...

- Persze, nem tudunk Etiópiát csinálni Magyarországból, de azért azt jó lenne elérni, hogy az emberek szemes kávét vegyenek, maguk pörköljék, és azt igyák. Ami rajtam múlik, megteszem.T

- Honnan jött ez a kávéőrület önnél?

- Még rádióriporter voltam, amikor Pablo Escobar (maffiabáró - a szerk.) idején Kolumbiában jártam, s volt egy szabadnapom. Ekkor úgy döntöttem, hogy felmegyek a hegyekbe, ahol meglepetésemre kávéültetvényeket és finkákat (szárítóműhelyeket) találtam. Az egyik ilyen finkában ittam életemben először igazi finom kávét, amely akkor, ott száradt a napon néhány hétig, majd a szemem láttára pörkölték meg faszénen. Akkor éreztem, hogy amit addig ittam, az pocsolya volt. A kávé ugyanolyan kultúra, mint a bor. Amikor elmegyek Tanzániába kávét venni, kóstolgatjuk a mintazacskókban hozott kávét, amelyek különböző dűlőkről származnak. És egészen más íze van mindnek. Szóval, ha már 200 méter távolság ilyen különbséget tesz, akkor az mekkora eltérés, ha az egyik Tanzániában, a másik Egyiptomban készült! A kávé világa sokkal cizelláltabb, izgalmasabb, sokszínűbb, mint amit itthon találunk a kávézacskókban...

- Szóval megtalált egy olyan piaci rést, amely itthon is érdekes lehet...

- Igen, de ez nem úgy alakult, hogy kerestem egy rést, amit betömve plusz jövedelemre tehetek szert. Volt egy szenvedélyem, amely véletlenül itt még bemutatásra várt.

- Honnan hoz szívesen kávét?

- Szerencsémre az elmúlt 15 évben gyakorlatilag minden jelentős kávéültetvény vidékén jártam már. Így például Etiópiában, Kenyában, Egyiptomban, hogy csak néhányat említsek.

- Min múlik az, hogy jó-e a kávé? Azon kívül persze, hogy honnan származik.

- A kedvenc kávéim esetében például egyenként válogatják a szemeket. A fekete darabokat ki kell dobni, különben kesernyéssé teszi az italt, megöli azt. Ez olyan, mintha a minőségi borba beleöntenénk egy kis lőrét. Mi egy eléggé letompult kávékultúrában élünk, noha még a nagyanyáink is frissen pörkölték a kávét, hiszen tudták, hogy az úgy finom, akkor van igazi íze.

- Látom, önnél a kávé olyan, mint a lila köd... Ha valaki nescaféval kínálná, biztosan elakadna a lélegzete. Mint a borásznak a boroskólánál...

- Hát, erre nem is tudnék mit mondani. Megpróbálnám az illetőnek elmesélni, hogy is van ez. Etiópiában például, ha bemegyünk a legegyszerűbb étterembe, megkérdezik tőlünk, hogy az étkezés végén iszunk-e kávét. Ha igen, már az étkezés kezdetekor elkezdik faszénen pörkölni a szemeket, s valahol az ebéd közepén, amikor már van illata a kávénak, elkezdik felénk legyezni a friss pörkölés füstjét, miközben kérdezgetik, hogy jó-e már. Így lesz egy óra múlva igazi etióp kávé. Mi egy olyan világban élünk, ahol hat órát ülünk a tévé előtt - amit persze tévésként nem bánok -, utána hatvan másodperc alatt szeretnénk lebarnulni és hasonlók, arra persze nem marad időnk, hogy reggel két percet szánjunk a kávédarálásra és főzésre. Nem, levesszük a polcról a port, forróvízbe lötyköljük és kész, már nyelhető is. Tehát, ahol a világban nem ülnek a tévé előtt állandóan, mert nincs vagy mert nem ragadta el az arányérzéküket teljesen a fogyasztói kultúra, ott a kávéfőzésnek is megadják a módját.

- De azért ezeken a helyeken más léptékkel mérnek és élnek az emberek...

- Persze, nem tudunk Etiópiát csinálni Magyarországból, de azért azt jó lenne elérni, hogy az emberek szemes kávét vegyenek, maguk pörköljék, és azt igyák. Ami rajtam múlik, megteszem.T

- Még rádióriporter voltam, amikor Pablo Escobar (maffiabáró - a szerk.) idején Kolumbiában jártam, s volt egy szabadnapom. Ekkor úgy döntöttem, hogy felmegyek a hegyekbe, ahol meglepetésemre kávéültetvényeket és finkákat (szárítóműhelyeket) találtam. Az egyik ilyen finkában ittam életemben először igazi finom kávét, amely akkor, ott száradt a napon néhány hétig, majd a szemem láttára pörkölték meg faszénen. Akkor éreztem, hogy amit addig ittam, az pocsolya volt. A kávé ugyanolyan kultúra, mint a bor. Amikor elmegyek Tanzániába kávét venni, kóstolgatjuk a mintazacskókban hozott kávét, amelyek különböző dűlőkről származnak. És egészen más íze van mindnek. Szóval, ha már 200 méter távolság ilyen különbséget tesz, akkor az mekkora eltérés, ha az egyik Tanzániában, a másik Egyiptomban készült! A kávé világa sokkal cizelláltabb, izgalmasabb, sokszínűbb, mint amit itthon találunk a kávézacskókban...

- Szóval megtalált egy olyan piaci rést, amely itthon is érdekes lehet...

- Igen, de ez nem úgy alakult, hogy kerestem egy rést, amit betömve plusz jövedelemre tehetek szert. Volt egy szenvedélyem, amely véletlenül itt még bemutatásra várt.

- Honnan hoz szívesen kávét?

- Szerencsémre az elmúlt 15 évben gyakorlatilag minden jelentős kávéültetvény vidékén jártam már. Így például Etiópiában, Kenyában, Egyiptomban, hogy csak néhányat említsek.

- Min múlik az, hogy jó-e a kávé? Azon kívül persze, hogy honnan származik.

- A kedvenc kávéim esetében például egyenként válogatják a szemeket. A fekete darabokat ki kell dobni, különben kesernyéssé teszi az italt, megöli azt. Ez olyan, mintha a minőségi borba beleöntenénk egy kis lőrét. Mi egy eléggé letompult kávékultúrában élünk, noha még a nagyanyáink is frissen pörkölték a kávét, hiszen tudták, hogy az úgy finom, akkor van igazi íze.

- Látom, önnél a kávé olyan, mint a lila köd... Ha valaki nescaféval kínálná, biztosan elakadna a lélegzete. Mint a borásznak a boroskólánál...

- Hát, erre nem is tudnék mit mondani. Megpróbálnám az illetőnek elmesélni, hogy is van ez. Etiópiában például, ha bemegyünk a legegyszerűbb étterembe, megkérdezik tőlünk, hogy az étkezés végén iszunk-e kávét. Ha igen, már az étkezés kezdetekor elkezdik faszénen pörkölni a szemeket, s valahol az ebéd közepén, amikor már van illata a kávénak, elkezdik felénk legyezni a friss pörkölés füstjét, miközben kérdezgetik, hogy jó-e már. Így lesz egy óra múlva igazi etióp kávé. Mi egy olyan világban élünk, ahol hat órát ülünk a tévé előtt - amit persze tévésként nem bánok -, utána hatvan másodperc alatt szeretnénk lebarnulni és hasonlók, arra persze nem marad időnk, hogy reggel két percet szánjunk a kávédará

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!