Hétvége

2008.05.17. 02:29

A szerelem is közöttük tartja

Halász Péter megtette a magáét a moldvai magyarokért, sorsukat kutatta, életüket mutatta. Ifjúként kereste fel a csaknem elfeledett magyar népcsoportot, ha összeadjuk, éveket töltött velük Csángóföldön. Immáron a szerelem révén is eltéphetetlen sorsuk. A fehérvári június 2-i jótékonysági koncert kihirdetésekor beszélgettünk.

nincs nev

- Persze, de jó technikát sajátítottam el. Megtanultam, hogyan kell ott élni, közlekedni, hogy minél kevesebb bajt okozzak magamnak, s vendéglátóimnak. Orvosbarátaimnál már kényelmesebb helyzet állt elő, a milicista is másként bánt a doktor úr vendégével, mint aki csak betévedt oda. Időnként bevittek, kihallgattak, filmjeimet, kazettáimat elvették, nagy tragédia mégsem történt, senkit nem csuktak börtönbe, s nem vertek meg engem sem. Itthon 1976-ban összehívtam azokat, akik kijárogattunk Moldvába. Azt akartam, tudjunk egymásról, s próbáljunk moldvai csángókat meghívni Magyarországra, mutassuk meg nekik az anyaországot . Botrány kerekedett belőle, még a neves néprajzkutatót, Domokos Pál Pétert is beidézték a rendőrségre. Utána is figyeltek, de csak ennyi volt.

- Ma jelentős csángó szakértőként tartják számon...

- Pedig nem vagyok néprajzos, agrármérnökként végeztem a gödöllői egyetemen, az Agrárgazdasági Kutatóintézetben dolgoztam. A szabadságom alatt gyűjtöttem Moldvában, kutattam a csángóknál: néprajzukat, hagyományaikat, történelmüket, helyneveiket. Alkalmanként publikáltam, összegyűjtött tanulmányaim 1990 után jelentek meg kötetben. Későbbi csángó feleségem segített a román nyelvű kutatásokban, fordításokban.

- Mi indította útnak?

- Nagyapám Hollókőn született, 1959-től részt vettem az önkéntes néprajzi gyűjtő mozgalomban. Olvastam, népi írókon nevelkedtem, tisztában voltam a nemzeti kulturális értékekkel. Erdélyben, s először Moldvában Kelemen András orvossal, a mostani Fejér megyei képviselővel jártam. Az ő révén ismerkedtem meg marosvásárhelyi orvostanhallgatókkal, akiket diploma után a román keverési politika a Regátba, s Moldvába helyezett. Hívtak, gyertek el, itt is magyar emberek élnek! Semmit nem tudtam róluk, s belevetettem magam a néprajzi irodalomba. A csángó tudós Domokos Pál Péter fiával, Ádámmal együtt jártam általános iskolába, mi felnőttként kötöttünk Péter bácsival atyai barátságot.

- Titkos misszió volt ez?

- A románok nem engedték be a magyarokat néprajzi gyűjtésre, pedig Ortutay Gyula kétszer is jár emiatt Bukarestben. Lehetett kutatni a Felvidéken, Délvidéken, de a Romániához tartozó területeken nem. Erdélyben az erdélyi magyarok kutattak, ám Moldvában nem akadt senki! Domokos Pál Péter, Lükő Gábor már megidősödtek, s mi Kelemen András barátommal és Kóka Rozália bukovinai székely mesemondóval nekivágtunk. Nyolc ponton gyűjtöttünk a Magyar Néprajzi Atlasz számára.

- Hogyan élte át a találkozásokat?

- Mintha megelevenedett volna a Magyarság néprajza, vagy Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma! Ő írta például a húsvéti szokások közt, hogy néhány alföldi asszony elmesélte, miként történt nagycsütörtökön a Pilátusverés, a zsidóverés, ami Moldvában ma is élő népszokás. Ököllel verik a padot, hogy megbüntessék Pilátust.

- Mi maradt a tárgyi világból hírmondó? Viselet, bútor...

- Külsőrekecsinbe érkeztem először, ahol egyáltalán nem is szerveztek kollektívot, azaz termelőszövetkezetet. Folytonosságként őrződött meg a hagyományos paraszti gazdálkodás. Ma már oda is betette a lábát a globalizáció ördöge, de én még láttam a régi életet a Szeret folyó partján. Kukoricát termesztettek, puliszkát ettek, szabad parasztként éltek. A kommunizmus is csupán megérintette őket. Folklorizálódott helyi emlékként adták elő, hogy Kotyori Péter mint veszekedett fennhangon a megyei agitátorral a kollektivizálás ellen.

- Mit őriz a sok között legszebb emlékeként?

- Talán azt, hogy Külsőrekecsinben hamar összekomásodtam Borzos Jánossal, egyik lányát én kereszteltem. Engem, a Budapestről érkezett fiatalembert befogadott a család. Ott az a szokás, hogy elkérik a komaságot, s nem megkérik a keresztszülőt. A pusztinai csángó, Kaszáp Istvántól is rengeteget tanultam, kitűnő gazda volt - a dédunokáját vettem feleségül 2000-ben. Beházasodtam a csángók közé! Építkezem, s készülök a kettős állampolgárságra. A románok csak a moldáviai románoknak adják meg a román állampolgárságot, a magyaroknak még nem lehet kettős állampolgársága román részről.

- Mi vár a csángókra? Tudják vajon magukról, hogy milyen kincset birtokolnak?

- Nem tudják. De miért őriznék meg éppen ők? Amikor nem őrizték meg a palócok, a hajdúk, még a székelyek se nagyon! Kalotaszeg a kivétel valamennyire, de a moldvai csángóknak értelmiségük sincs. Klézsén már létrehoztak falumúzeumot, s a Budapesten néprajz szakot végzett Nyisztor Tinka is erősen dolgozik Pusztinában. Élő formában nehéz megőrizni a még néhány évtizede is létező hagyományt. A pénzhez jutó csángók palotát építenek, s a kis szobát lakják. Sajnos, nem a termelőmunkára fordítják az anyagiakat, s például traktort vesznek, mert nem a termelés, hanem a mutatás a cél.

- Fogy-e a csángó nép?

- Az egyetlen magyar népcsoport, amelynek nő a lélekszáma. A moldvai katolikusoknál sem születik már nyolc-tíz gyermek, de még mindig több a születés, mint a temetés. Sokan külföldön vállalnak munkát, először a férfi, aztán a feleség, majd viszik a gyermekeket. Először minden búcsúra, ünnepre hazatérnek, aztán csak a temetésekre, végül már akkor sem, a gyermekeik angolul, olaszul beszélnek. Rajokat bocsát ki Csángóföld, ez is jó, de remélem, maradnak még magyarok a szülőföldjükön is.

Szerző: Zsohár Melinda

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!