Hercegfalva lesz újra?

Születési évfordulója miatt azonban most Mező-, vagy a hagyománytiszteletnek és a régi helyesírásnak engedve: Herczegfalváé a szó. S a kép. Alapításának 197. évfordulója okán fotókiállítás nyílott a község kultúrházában.

Olyan ez a képkiállítás, mint sok másik: a mezőfalviak számára bír a legnagyobb jelentőséggel. Így van rendjén. Kívülálló még azon az ezerkilencszázharmincas években készült csoportképen is képes halálra unatkozni magát, amely pedig akár nyelvészeti érdekességgé is válhatna, lévén, hogy egy báld (bál) alkalmából készült. Helyi embernek viszont sokat jelenthet a résztvevők arca és neve: őseire ismerhet bennük. Csakúgy, mint a KALOT (Katolikus Agrárifjúság Országos Titkársága) helybéli tagjairól készült csoportképen - s a már később készült, máris dokumentumértékű felvételeken. Szép arcok ezek. Hisz szépen keveredtek.

Hercegfalva a kun eredetű, az 1700-as évektől Újmajornak nevezett Újszállás helyén keletkezett. A mai térképeken is jól láthatóan szabályos elrendezésű, sakktáblaszerű utcasorok és szabályos méretű telkek mérettek ki itt a zirci ciszterci apátság földművelői számára az 1700-as évek végén. A hatszáz, háromszáz és százötven négyszögöles eredeti telkekből még mindig akad a faluban, bár már sok helyen megosztották azokat - például új utca nyitásáért. Így született a Liget sor is.

A település Dréta Antal zirci apát jóvoltából vált uradalmi központtá. Itt, a Mezőföld közepén korábban állattenyésztéssel foglalkoztak - a keménykezű Dréta hatására fokozatosan honosodott meg a növénytermesztés. A földtulajdonos apátság természetesen nagy gondot fordított a hívek lelki életére. Azért építtetett templomot az eredetileg tervezett Nagyvenyimpuszta helyett Újmajorba, mert az nagyjából az uradalom középpontjában volt. Az 1788-ban elkészült, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt első templom (miként később a szintén az apátság által épített iskola: elvégre tanító rend a ciszterci!) döntő szerepet játszott az egykori puszta faluvá alakulásában. 1811-ben a nádori (országbírói) hivatalt viselő Habsburg József főherceg engedélyével lett a hely - talán nem véletlenül - Hercegfalva.

Sok németajkú élt itt: őseiket a bakonyi sváb falvakból telepítették be az 1800-as évek elején. Akkor az új falu lakóinak hetven százaléka magyar-németnek illetve német-magyarnak vallotta magát. 1946-ban ezerháromszáz embert sújtott a faluban a kitelepítés kollektív büntetése. Ma a lakók alig tíz százaléka sváb származású.

Az újkorban is a mezőgazdaság volt erre a megélhetés legfőbb forrása. Az államosítások után itt alakult meg az ország egyik legnagyobb állami gazdasága, ami 2001-es privatizálásakor a Mezőfalvai Mezőgazdasági Kombinát nevet viselte, és kilencezer hektáron gazdálkodott - 2005-ben azonban már kétszáznál kevesebb emberrel.

1986-tól itt, a mezőfalvi szőlőhegy szomszédságában működött a Magyar Néphadsereg 1698 számú Légvédelmi Rakéta Osztálycsoportja, Sz-200 Vega típusú, nagy magasságot és nagy hatótávolságot elérő rakétákkal. Ám több átszervezés után az egységet kivonták a hadrendből, a százharminc hektáron elterülő bázist 2001-ben bezárták, a százöt, különböző funkciójú épület némelyikében a honvédség felesleges anyagainak raktára működik.

Mezőfalva 1951-től kénytelen viselni mai nevét: régi elnevezésének visszaszerzéséért a helyiek mozgalmat indítottak 1990 után. A község a kistérség egyik nagy vállalkozásának, a nagykarácsonyi Mikulásfalva projektnek fontos központja. Lehetséges turisztikai vonzerejét tovább növelheti az az avar kori földvár, amelyet Bolondvár néven emlegetnek, s a községtől délre, a Nagyvenyim-Mezőfalva-Nagykarácsony túraútvonal mentén fekszik. A légi felvételeken nagyszerűen látható földvár kissé már leromlott ugyan - de arra kiválóan alkalmas, hogy a falu nyári táborokat szervezzen ott iskolásoknak, bőségesen természetközeli élménnyel, amelyet a mobiltelefonok és más elektronikus szerkezetek sem rontanak meg, mivel azokat nem szabad bevinni a táborba.

Sajnos, ezt a túraútvonalat, amely Mezőfalva határában is látványos közelségben visz a térség védett természeti értékeihez, az őshonos gyep-, virág- és cserjefajokhoz, kissé lehangolóvá teszi, hogy a környék egykor szép kúriái szomorú állapotban vannak. Tán a sismándi Nagy-kúriát, a mezőgazdasági rt. központját leszámítva - de a szintén sismándi Farkas-kúriát, vagy a ménesmajori ciszterci-kúriát komolyan jobb nem látni...