A város szívében, a város peremén

- Régóta érdekelt, hogy a csinált , azaz tervezett városoknak milyen a társadalmi élete. Ajka, Dunaújváros, Százhalombatta, Tatabánya kapcsán számos elmélet, ideológiai elképzelés élt arról, hogy e városokban boldogabb az élet, az emberek elégedettebben, közösségibb módon élnek. Dunaújváros vezetése 1978-ban kért fel egy kutatásra e témában, egy kolléganőmmel együtt.

- Nem volt elvárt és előre kódolt a válasz, amelyet abban az időben egy szociológus adhatott?

- Nem. Ebből készítettem a kanditátusi értekezésemet, majd 1988-ban könyv formában is megjelent, s ma is vállalom a benne foglaltakat. Reprezentatív kutatást végeztünk az emberek között 1978-ban, s ők elmondták, mi a problémájuk. Kerestük, létezik-e szegregáció és elit, s találtunk. Az államszocialista rezsim válságban volt, az elit is elégedetlenkedett, s a város vezetői kíváncsiak voltak az okokra. Leírtuk.

- Nagyon nagy a különbség a kutató szerint a tradicionális, azaz hosszú idő alatt, spontán kialakult város és egy új, csinált város között? Nagyon más Székesfehérvár, Sopron, Debrecen és mondjuk Dunaújváros, Ajka és Százhalombatta szociológiai állapota és társadalmi szerkezete?

- Ez az újvároskutatás európai mértékűvé szélesült, mivel számos országban szintén gyorsan születtek új városok a háború után. A nagyvárosok túl dinamikus fejlődését próbálták a bolygóvárosok megteremtésével ellensúlyozni, például London vagy Párizs környékén az elővárosok felépítésével. A lakáshiányt az új lakótelepek felhúzásával enyhítették. A magyarországi kutatásokban a régi városokat összevetettük az említett újakkal, mint Ajkát Pápával, s a székesfehérvári vizsgálatok tényei is bőséges adalékokkal szolgáltak a tradicionális és az új városok fejlődésének összehasonlítására. Az európai kutatás mintájára a magyarországi kilenc nagyvárosban is megvizsgáltuk, mi a hasonlóság és mi a különbség a régiek és az újak között, s noha sok különbséget találtunk, már a 80-as évek tájékán is elmosódni látszottak ezek. A rendszerváltozás folyamata, a globális gazdaság városi hatásai felgyorsították a közeledést, s ma már valószínűleg kevesebb a különbség régi és új városok között, mint korábban. Persze más az arculatuk, a belvárosuk, az építészeti emlékeik, de a társadalmi életben már több a hasonlóság.

- Ugyanúgy vannak magas társdalmi státusú csoportok, periférián élő szegények, elit, gazdag, értelmiségi? Ugyan-olyan a rétegződésük?

- Az európai városok társadalmi szerkezének vizsgálatai ezt támasztják alá. 2004- 2007 között a magyar nagyvárosok térbeli és társadalmi szerkezetét vizsgáltuk, s érdekes megállapítást nyertünk. Magyarországon is érvényesek a nagy európai trendek. Az egyik szerint a társadalmi csoportok területileg is elkülönülnek: a magas társadalmi státusú társadalmi csoportok (a jómódúak, a vezetők, a gazdagok, a sikeresek) a belvárosokban élnek, laknak, míg az alacsonyabb státusúakra jellemző városszéli elhelyezkedésük. A másik trend esetén éppen fordítva! A belváros válságban vergődik, a környezeti ártalmak és a közlekedési csőd (ami különösen igaz Budapest esetében) miatt sokan kiköltöznek a város környékére. E kettősség minden európai országban megtalálható a városokban és azok környékén, így nálunk is.

- Mi számít az ember társadalmi státusának meghatározásában? Számos magasan képzett, nagy tudású értelmiségi, kiváló szakember igen alacsony jövedelemmel bír. Akkor ő most magas vagy alacsony társadalmi státusú? S a tanulatlan jómódú hova sorolandó?

- A társadalomban elfoglalt helyünk több tényezőtől függ. Iskolai végzettség, kulturális helyzet, családi indíttatás, jövedelem és így tovább. A lakóhelytől, a barátoktól, s sok más dologtól, ma ezek a folyamatok még nem teljesen kristályosodtak ki. S a piac másképp honorálja a tudást, az ismereteket, mint korábban. És másként honorálja az állami szektor, mint a piaci, sorolhatnám. Ezek nem feltétlenül esnek egybe, s nem könnyű elfogadni senkinek sem bizonyos tényeket.

- Mi a magyarázata annak, hogy számos magyar nagyváros centrumának lepusztult, de romjaiban is gyönyörű régi házaiban szegény, szegregált, alacsony státusú emberek laknak 20-30 éve?

- Foglalkoztunk ennek kutatásával a fenntartható város problematikájának tárgykörében, s én magam is vizsgálódtam ilyen témában. A belvárosokban az államszocialista struktúrában részint pénzhiány, részint urbanisztikai ideológia miatt, valamint mert a fejlesztési forrásokat az új lakótelepekbe öntötték, nem törődtek a belső részek felújításával. Megindult a várospusztulás. Aki tudta, elmenekült, kiköltözött a város környékére, vagy éppen az új lakótelepen kapott új lakást. A magántőke még nem volt jelen, ez majd a 90-es években jelenik meg először. A lerobbant, pusztuló városnegyedekben ott maradtak a szegények, az érdekeiket nem, vagy rosszul érvényesítők. A rendszerváltást követő években az állam, az önkormányzat, s a magántőke révén megindultak a felújítások, s ez többségében lakosságcserével is járt. A megnövekedett értékű ingatlanok eladása révén a rehabilitációt a magasabb jövedelműek bevándorlása követte, s a szegények újbóli kirekesztődése, csak most másutt.

- Székesfehérvár mennyire szerencsés városfejlődési szempontból a kutató szerint?

- Sok kutatást végeztünk a városban a gazdasági szerkezet-átalakításról, a multik integrálódásáról, a felsőoktatásról, több fontos területen. Székesfehérvár speciális utat járt be a társadalmi átalakulás során, s a krízist követően ma az egyik legdinamikusabban fejlődő térség. S az eddig lezajlott mennyiségi változások után minden bizonnyal a minőségi változatásokra koncentrál.