Földvárról a Főtérben

közszolgálati televízió egyik legsikeresebb műsora az 1999 óta futó Főtér, amely a kezdetek óta már ezernél több települést mutatott be. Az országhatárokon belül - és azon kívül - is több stábbal forgató műsor járt korábban Dunaújvárosban is, az elmúlt héten pedig Dunaföldváron és környékén vendégeskedett. A produkciót 2002 óta az Ablakból is jól ismert Nagy György vezeti, a főszerkesztő a héten személyesen is eljött a helyszínre. De nem ellenőrzni a kollégákat, hanem azért, mert elmondása szerint nem egy irodába termett műsorcsináló . - Ha tehetem, elmegyek a helyszínekre, de nem szólok bele a munkába. Miért is tenném? Hiszen az általam kiválasztott emberek dolgoznak itt, azaz a saját döntésemet kérdőjelezném meg, ha akadéskodnék. Egy biztos: a világ legjobb dolga, amit csinálunk, a szerkesztőség minden tagja fertőzött, azaz olyan szemmel járják az országot magánemberként is, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell majd mutatni - mesélt a főszerkesztő, aki egy dologban könyörtelen . Ez pedig nem más, mint a műsor. Ez szent dolog, nincsenek viták, kibúvók - a nézőket sem érdekli, hogy hóban, sárban, avagy forróságban készültek az anyagok.

- Ami adásba kerül, az egy ötven perces, pörgős műsor. Hogy melyik település következik, azt félévente több szempontból álló kritériumrendszer alapján határozzuk meg. Arra igyekszünk figyelni, hogy egymás után ne azonos régiók következzenek, s a kisebb falvakba inkább nyáron megyünk. Igaz, amikor bejelentkezünk egy-egy helyre, mindig megkérdezik: nem lehetne-e inkább nyáron, akkor sokkal szebb minden. Azonban nem lehet, hogy télen örökké csak a nyári felvételeket sugározzuk, ráadásul aktuálisnak kell lennünk. Elég nagy kihívás az egész szerkesztőségnek, hogy nemcsak egy olyan produkciót kell készítenünk, ami miatt vasárnap egy órára leülnek a nézők a készülékek elé - ugyanis a vasárnap reggeli adáson kívül az MTV archívumának - ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám: az örökkévalóságnak - is dolgozunk. Ha tíz év múlva Földvárról kell kép, akkor ott a Főtér, benne a híd, a Várudvar, a Belváros - szóval minden.

Hogy valójában milyen kemény munka is azt az ötven percet elkészíteni, a külső szemlélő nem is hiszi el - az adást három hétig készítik. Egy hét terepszemle és anyaggyűjtés, egy hét forgatás, napi tizenkét órában, végül egy hét montírozás. A stáb életébe a DH-nak is sikerült egy kicsit belesnie, a Varga Zs. Csaba rendező által dirigált csapathoz munka közben csatlakozhattunk. Éppen a helyi ételspecialitás, a dunaföldvári takartos káposzta elkészültének fázisait, annak felvételeit láthattuk. A rendezővel ekkor sikerült szót váltani: - Különleges, nem szokványos ételt kértünk, ezért nem a halászlé mellett döntöttünk. A műsornak az a lényege, hogy olyan dolgokat mutasson meg, és nemcsak az ételekre gondolok, amelyek felkeltik az emberek érdeklődését. Csalódva szokták mondani a megszólalók, hogy csak egy percet voltak adásban, holott tíz percet beszéltek. Lehet, s bár ezt előre elmondom, mégis ez a reakció. Már felvétel közben tudom, hol az a pont, ahol vágni kell. A nézőt nem lehet hosszú történetekkel, rengeteg adattal untatni. Ez egy útifilm, ahol egy templom esetében nem évszámokat kell felsorolni, hanem pár adat mellé érdekes sztori kell. Nem lexikon vagyunk, mi csak felkeltjük az érdeklődést, hogy adás után mindenki vegye le a lexikont a polcról, s nézzen utána mondjuk Dunaföldvár történetének - mesélt a rendező, majd ugrasztotta a csapatot, mert újabb feladat akadt.

Az addig a forgatás helyszínén fellelt biliárdasztalnál óriási csatákat vívó stáb - akik együtt próbálták a csapat egyetlen hölgytagjának a játék alapjait is elmagyarázni - gyorsan félbeszakította a játékot. Bár egyesek szerint nem a rendező szava bírt ekkora hatással, hanem a káposzta emeletre felszálló illata vezette orruknál fogva őket a konyha irányába. A társaság azon tagja is az asztal mellett állt, akinek nem is volt szerepe. Ő a műsorvezető, a Főtérhez tavaly csatlakozó Kovács Róbert volt, akit az egész ország a Kölyökidő című műsor vörös hajú gyerekeként ismerhetett meg.

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

- Ami adásba kerül, az egy ötven perces, pörgős műsor. Hogy melyik település következik, azt félévente több szempontból álló kritériumrendszer alapján határozzuk meg. Arra igyekszünk figyelni, hogy egymás után ne azonos régiók következzenek, s a kisebb falvakba inkább nyáron megyünk. Igaz, amikor bejelentkezünk egy-egy helyre, mindig megkérdezik: nem lehetne-e inkább nyáron, akkor sokkal szebb minden. Azonban nem lehet, hogy télen örökké csak a nyári felvételeket sugározzuk, ráadásul aktuálisnak kell lennünk. Elég nagy kihívás az egész szerkesztőségnek, hogy nemcsak egy olyan produkciót kell készítenünk, ami miatt vasárnap egy órára leülnek a nézők a készülékek elé - ugyanis a vasárnap reggeli adáson kívül az MTV archívumának - ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám: az örökkévalóságnak - is dolgozunk. Ha tíz év múlva Földvárról kell kép, akkor ott a Főtér, benne a híd, a Várudvar, a Belváros - szóval minden.

Hogy valójában milyen kemény munka is azt az ötven percet elkészíteni, a külső szemlélő nem is hiszi el - az adást három hétig készítik. Egy hét terepszemle és anyaggyűjtés, egy hét forgatás, napi tizenkét órában, végül egy hét montírozás. A stáb életébe a DH-nak is sikerült egy kicsit belesnie, a Varga Zs. Csaba rendező által dirigált csapathoz munka közben csatlakozhattunk. Éppen a helyi ételspecialitás, a dunaföldvári takartos káposzta elkészültének fázisait, annak felvételeit láthattuk. A rendezővel ekkor sikerült szót váltani: - Különleges, nem szokványos ételt kértünk, ezért nem a halászlé mellett döntöttünk. A műsornak az a lényege, hogy olyan dolgokat mutasson meg, és nemcsak az ételekre gondolok, amelyek felkeltik az emberek érdeklődését. Csalódva szokták mondani a megszólalók, hogy csak egy percet voltak adásban, holott tíz percet beszéltek. Lehet, s bár ezt előre elmondom, mégis ez a reakció. Már felvétel közben tudom, hol az a pont, ahol vágni kell. A nézőt nem lehet hosszú történetekkel, rengeteg adattal untatni. Ez egy útifilm, ahol egy templom esetében nem évszámokat kell felsorolni, hanem pár adat mellé érdekes sztori kell. Nem lexikon vagyunk, mi csak felkeltjük az érdeklődést, hogy adás után mindenki vegye le a lexikont a polcról, s nézzen utána mondjuk Dunaföldvár történetének - mesélt a rendező, majd ugrasztotta a csapatot, mert újabb feladat akadt.

Az addig a forgatás helyszínén fellelt biliárdasztalnál óriási csatákat vívó stáb - akik együtt próbálták a csapat egyetlen hölgytagjának a játék alapjait is elmagyarázni - gyorsan félbeszakította a játékot. Bár egyesek szerint nem a rendező szava bírt ekkora hatással, hanem a káposzta emeletre felszálló illata vezette orruknál fogva őket a konyha irányába. A társaság azon tagja is az asztal mellett állt, akinek nem is volt szerepe. Ő a műsorvezető, a Főtérhez tavaly csatlakozó Kovács Róbert volt, akit az egész ország a Kölyökidő című műsor vörös hajú gyerekeként ismerhetett meg.

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

- Ami adásba kerül, az egy ötven perces, pörgős műsor. Hogy melyik település következik, azt félévente több szempontból álló kritériumrendszer alapján határozzuk meg. Arra igyekszünk figyelni, hogy egymás után ne azonos régiók következzenek, s a kisebb falvakba inkább nyáron megyünk. Igaz, amikor bejelentkezünk egy-egy helyre, mindig megkérdezik: nem lehetne-e inkább nyáron, akkor sokkal szebb minden. Azonban nem lehet, hogy télen örökké csak a nyári felvételeket sugározzuk, ráadásul aktuálisnak kell lennünk. Elég nagy kihívás az egész szerkesztőségnek, hogy nemcsak egy olyan produkciót kell készítenünk, ami miatt vasárnap egy órára leülnek a nézők a készülékek elé - ugyanis a vasárnap reggeli adáson kívül az MTV archívumának - ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám: az örökkévalóságnak - is dolgozunk. Ha tíz év múlva Földvárról kell kép, akkor ott a Főtér, benne a híd, a Várudvar, a Belváros - szóval minden.

Hogy valójában milyen kemény munka is azt az ötven percet elkészíteni, a külső szemlélő nem is hiszi el - az adást három hétig készítik. Egy hét terepszemle és anyaggyűjtés, egy hét forgatás, napi tizenkét órában, végül egy hét montírozás. A stáb életébe a DH-nak is sikerült egy kicsit belesnie, a Varga Zs. Csaba rendező által dirigált csapathoz munka közben csatlakozhattunk. Éppen a helyi ételspecialitás, a dunaföldvári takartos káposzta elkészültének fázisait, annak felvételeit láthattuk. A rendezővel ekkor sikerült szót váltani: - Különleges, nem szokványos ételt kértünk, ezért nem a halászlé mellett döntöttünk. A műsornak az a lényege, hogy olyan dolgokat mutasson meg, és nemcsak az ételekre gondolok, amelyek felkeltik az emberek érdeklődését. Csalódva szokták mondani a megszólalók, hogy csak egy percet voltak adásban, holott tíz percet beszéltek. Lehet, s bár ezt előre elmondom, mégis ez a reakció. Már felvétel közben tudom, hol az a pont, ahol vágni kell. A nézőt nem lehet hosszú történetekkel, rengeteg adattal untatni. Ez egy útifilm, ahol egy templom esetében nem évszámokat kell felsorolni, hanem pár adat mellé érdekes sztori kell. Nem lexikon vagyunk, mi csak felkeltjük az érdeklődést, hogy adás után mindenki vegye le a lexikont a polcról, s nézzen utána mondjuk Dunaföldvár történetének - mesélt a rendező, majd ugrasztotta a csapatot, mert újabb feladat akadt.

Az addig a forgatás helyszínén fellelt biliárdasztalnál óriási csatákat vívó stáb - akik együtt próbálták a csapat egyetlen hölgytagjának a játék alapjait is elmagyarázni - gyorsan félbeszakította a játékot. Bár egyesek szerint nem a rendező szava bírt ekkora hatással, hanem a káposzta emeletre felszálló illata vezette orruknál fogva őket a konyha irányába. A társaság azon tagja is az asztal mellett állt, akinek nem is volt szerepe. Ő a műsorvezető, a Főtérhez tavaly csatlakozó Kovács Róbert volt, akit az egész ország a Kölyökidő című műsor vörös hajú gyerekeként ismerhetett meg.

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

Hogy valójában milyen kemény munka is azt az ötven percet elkészíteni, a külső szemlélő nem is hiszi el - az adást három hétig készítik. Egy hét terepszemle és anyaggyűjtés, egy hét forgatás, napi tizenkét órában, végül egy hét montírozás. A stáb életébe a DH-nak is sikerült egy kicsit belesnie, a Varga Zs. Csaba rendező által dirigált csapathoz munka közben csatlakozhattunk. Éppen a helyi ételspecialitás, a dunaföldvári takartos káposzta elkészültének fázisait, annak felvételeit láthattuk. A rendezővel ekkor sikerült szót váltani: - Különleges, nem szokványos ételt kértünk, ezért nem a halászlé mellett döntöttünk. A műsornak az a lényege, hogy olyan dolgokat mutasson meg, és nemcsak az ételekre gondolok, amelyek felkeltik az emberek érdeklődését. Csalódva szokták mondani a megszólalók, hogy csak egy percet voltak adásban, holott tíz percet beszéltek. Lehet, s bár ezt előre elmondom, mégis ez a reakció. Már felvétel közben tudom, hol az a pont, ahol vágni kell. A nézőt nem lehet hosszú történetekkel, rengeteg adattal untatni. Ez egy útifilm, ahol egy templom esetében nem évszámokat kell felsorolni, hanem pár adat mellé érdekes sztori kell. Nem lexikon vagyunk, mi csak felkeltjük az érdeklődést, hogy adás után mindenki vegye le a lexikont a polcról, s nézzen utána mondjuk Dunaföldvár történetének - mesélt a rendező, majd ugrasztotta a csapatot, mert újabb feladat akadt.

Az addig a forgatás helyszínén fellelt biliárdasztalnál óriási csatákat vívó stáb - akik együtt próbálták a csapat egyetlen hölgytagjának a játék alapjait is elmagyarázni - gyorsan félbeszakította a játékot. Bár egyesek szerint nem a rendező szava bírt ekkora hatással, hanem a káposzta emeletre felszálló illata vezette orruknál fogva őket a konyha irányába. A társaság azon tagja is az asztal mellett állt, akinek nem is volt szerepe. Ő a műsorvezető, a Főtérhez tavaly csatlakozó Kovács Róbert volt, akit az egész ország a Kölyökidő című műsor vörös hajú gyerekeként ismerhetett meg.

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

Hogy valójában milyen kemény munka is azt az ötven percet elkészíteni, a külső szemlélő nem is hiszi el - az adást három hétig készítik. Egy hét terepszemle és anyaggyűjtés, egy hét forgatás, napi tizenkét órában, végül egy hét montírozás. A stáb életébe a DH-nak is sikerült egy kicsit belesnie, a Varga Zs. Csaba rendező által dirigált csapathoz munka közben csatlakozhattunk. Éppen a helyi ételspecialitás, a dunaföldvári takartos káposzta elkészültének fázisait, annak felvételeit láthattuk. A rendezővel ekkor sikerült szót váltani: - Különleges, nem szokványos ételt kértünk, ezért nem a halászlé mellett döntöttünk. A műsornak az a lényege, hogy olyan dolgokat mutasson meg, és nemcsak az ételekre gondolok, amelyek felkeltik az emberek érdeklődését. Csalódva szokták mondani a megszólalók, hogy csak egy percet voltak adásban, holott tíz percet beszéltek. Lehet, s bár ezt előre elmondom, mégis ez a reakció. Már felvétel közben tudom, hol az a pont, ahol vágni kell. A nézőt nem lehet hosszú történetekkel, rengeteg adattal untatni. Ez egy útifilm, ahol egy templom esetében nem évszámokat kell felsorolni, hanem pár adat mellé érdekes sztori kell. Nem lexikon vagyunk, mi csak felkeltjük az érdeklődést, hogy adás után mindenki vegye le a lexikont a polcról, s nézzen utána mondjuk Dunaföldvár történetének - mesélt a rendező, majd ugrasztotta a csapatot, mert újabb feladat akadt.

Az addig a forgatás helyszínén fellelt biliárdasztalnál óriási csatákat vívó stáb - akik együtt próbálták a csapat egyetlen hölgytagjának a játék alapjait is elmagyarázni - gyorsan félbeszakította a játékot. Bár egyesek szerint nem a rendező szava bírt ekkora hatással, hanem a káposzta emeletre felszálló illata vezette orruknál fogva őket a konyha irányába. A társaság azon tagja is az asztal mellett állt, akinek nem is volt szerepe. Ő a műsorvezető, a Főtérhez tavaly csatlakozó Kovács Róbert volt, akit az egész ország a Kölyökidő című műsor vörös hajú gyerekeként ismerhetett meg.

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

Az addig a forgatás helyszínén fellelt biliárdasztalnál óriási csatákat vívó stáb - akik együtt próbálták a csapat egyetlen hölgytagjának a játék alapjait is elmagyarázni - gyorsan félbeszakította a játékot. Bár egyesek szerint nem a rendező szava bírt ekkora hatással, hanem a káposzta emeletre felszálló illata vezette orruknál fogva őket a konyha irányába. A társaság azon tagja is az asztal mellett állt, akinek nem is volt szerepe. Ő a műsorvezető, a Főtérhez tavaly csatlakozó Kovács Róbert volt, akit az egész ország a Kölyökidő című műsor vörös hajú gyerekeként ismerhetett meg.

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

Az addig a forgatás helyszínén fellelt biliárdasztalnál óriási csatákat vívó stáb - akik együtt próbálták a csapat egyetlen hölgytagjának a játék alapjait is elmagyarázni - gyorsan félbeszakította a játékot. Bár egyesek szerint nem a rendező szava bírt ekkora hatással, hanem a káposzta emeletre felszálló illata vezette orruknál fogva őket a konyha irányába. A társaság azon tagja is az asztal mellett állt, akinek nem is volt szerepe. Ő a műsorvezető, a Főtérhez tavaly csatlakozó Kovács Róbert volt, akit az egész ország a Kölyökidő című műsor vörös hajú gyerekeként ismerhetett meg.

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

- Azért harminchoz közeledve már ki kell bújni a kölyökidős szerepből. Azt hiszem, jól jártam ezzel a feladattal, hiszen a munkám a hobbim is. Magánemberként is imádok kirándulni, gyengéim a várak, így a földvárit sem hagytam ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A Főtérben saját magamat adhatom, és a tények mellett humorral is fűszerezhetem az adást. Persze mindennek megvan a maga helye, tehát egy templomban nem állunk le nevetgélni. Azonban az is tisztem, hogy azokat a dolgokat, amelyek annyira nem látványosak, úgy tálaljam a nézőknek, hogy érdekes legyen számukra. Jelen esetben nemcsak Földvárt járjuk be, hanem a környező települések látnivalóit is bemutatjuk - mesélt szerepéről Kovács Róbert. A mondatokból kifogyhatatlan kolléga hozzátette: nem kell erőltetniük, hogy jól érzik magukat egy-egy helyen, mert mindenhol olyan kedvesen fogadják őket, etetik-itatják a helyiek, hogy valóban örömmel adják át a látottakat.

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

A Főtér olyan dolgokat is megmutat, felkutat a helyiek segítségével, amiket talán maguk az ott élők sem ismertek korábban.

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

Nagy György, Varga Zs. Csaba, Kovács Róbert egyformán azt tartja a legnagyobb elismerének, hogy adásaik után nemcsak köszönő üzenetek, levelek jönnek, hanem családok kerekednek útra, hogy az előző héten bemutatott környéket bejárják. Szeptember óta Robit is meg-megállítják az utcán, s újságolják neki, hogy a műsor hatására hova is kirándultak:

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

- Magyarországon még rengeteg hely van, amit be lehet mutatni, ennek a műsornak soha nem lehet vége. De, ha egyszer mégis körbeérünk, akkor vissza lehet térni a három-öt évvel korábbi helyszínekre. Megmutatni, miként változott, alakult azóta.

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...

A kis csapat tagjai közül mindenki csak átutazóban járt eddig Dunaföldváron. A Főtérnél az első adását szerkesztő Sipos Bernadett szinte mindenki véleményét tolmácsolva mondta: ez a hangulatos kisváros tényleg olyan, ahogy a helyi festőművész, Oszoli Piroska nevezte - egy mini-Szentendre. A település pedig büszkén várja március 2-át, amikor adásba kerül - amelynél jobb reklámot senki nem képzelhet magának. Amennyiben ez sikeres lesz, akkor a készítők elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen ismét eredményesen mutatták be hazánk újabb szegletét. Persze örülni nem sokáig van idejük, hiszen újabb forgatás következik. De ez az a mókuskerék, amelyben az a bizonyos mókus nem bánja, ha ismét fordul a szerkezet a lábai alatt...