Hétvége

2007.04.14. 02:27

Egy művész és egy mérnök

Az épülő új Duna-híd egyik közismert személye ugyanazt a vezetéknevet viseli, mint a Dunaferr főbejáratát díszítő Munkás-paraszt találkozás alkotója. Ez utóbbi Domanovszky Endre, aki a szocreálként azonosított murális alkotás létrehozója, akiről teret neveztek el Dunaújvárosban. Dr. Domanovszky Sándort rokoni szálak kötik a művészhez. A

Szabó Szabolcs

Széchenyi-díjas építő- és hegesztőmérnök első pillanattól fogva követi a hídépítés folyamatát. Szakfolyóiratokban örökíti meg az egyedülálló mérnöki teljesítményt egyszerre mérnöki és művészi fényképfelvételeken. A Látogatóközpont falain is az ő képei láthatók. Először arról kérdeztem, milyen rokoni szálak kötik Domanovszky Endréhez.

- Apám öccse volt, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, 1956-tól a Budapesti Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt 1974-ben bekövetkezett haláláig. Születésemtől kezdve egészen haláláig rendkívül szoros szálak fűztek hozzá. Második Kossuth-díját az 1956-ban átadott Munkás-paraszt találkozás című freskóért kapta. Az ötvenes évek elejétől sok más egyéb, mai kifejezéssel élve szocreál stílusú munkára (nagyméretű festmények, freskók, sgraffitók, pannók, mozaikok, gobelinek, szövött kárpitok) kapott megbízást. Ezek között a vasas szakmához kapcsolódnak például a Csapolás előtt vagy a Nagykohó című munkái.

Kiderült, hogy éppen a közelmúltban nézte meg a vasmű bejáratát díszítő alkotást, én pedig elárultam neki a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület kezdeményezését a felújítására.

- Annak természetesen nagyon örülök, hogy a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület lépéseket tesz az ötven éve készült, és ma már bizony nem eredeti fényében illetve színeiben pompázó freskó felújításáért.

A családi hagyományoktól eltérően, ő már műszaki pályára került. A mérnöki oklevél megszerzése után 1956. július 3-án a MÁVAG-hoz helyezték. Ennél, illetve jogutódjainál 2004. március végéig dolgozott, különféle beosztásokban, de jogviszonyuk megbízások mentén, a mai napig fennáll. Dunaújvárossal és a Dunai Vasművel már egyetemistaként kapcsolatba került, ugyanis 1953-ban, ahogyan ő fogalmaz: egy hónapon át a nyári termelési gyakorlaton csodálhatta a monumentális beruházást. A Ganz-MÁVAG 1952 és 1962 között százharmincezer tonna acélszerkezettel vett részt a vasmű építésében. A vállalatok közötti együttműködés a továbbiakban is fennmaradt, szállítottak acélszerkezetetek és darukat egyaránt.

- Máig emlékszem Borovszky Ambrus vezérigazgatóra - idézi fel a múltat Domanovszky úr - az ő szokatlanul hatalmas és elegáns irodájára, ahol egyszer gyárigazgatómmal együtt nagyon kedvesen, közvetlen barátsággal fogadott egy tervezett beruházás apropóján.

A visszaemlékezések során kiemeli egy új acélminőség közös kifejlesztését:

- A hetvenes évek elején együtt dolgoztuk ki dr. Horváth Auréllal és dr. Hauszner Ernővel a gömbtartály gyártáshoz szükséges kiválóan hegeszthető, hidegszívós acélt, a GT 52-t. Pontosabban az acélt ők főzték , s annak hegeszthetőségét én vizsgáltam. Hauszner Ernővel egy kéthetes angol-francia tanulmányúton kötöttünk mélyebb barátságot.

Szintén a Ganz-MÁVAG-hoz fűződik a Dunai Vasmű LD-konverteres acélműi beruházása, amelynek csarnokába közel tízezer tonna acélszerkezetet építettek be, és egy sor nagyteljesítményű futódarut szállítottak.

Magyarországon az ötvenes évek végén kezdték a hegesztést, mint technológiát alkalmazni a korszerű hídépítésben. Akkor Domanovszky Sándort bízták meg a felelős hegesztőmérnöki teendők ellátásával, amely feladata a mai napig nem szakadt meg. Fő szakterületévé a hegesztés-technológia és az ahhoz kapcsolódó anyagismeret vált. Ennek elismeréseként 2001-ben Széchenyi-díjat kapott. A DunaÚj-HÍD Konzorcium felső vezetése 2004 novemberétől ez év nyaráig bízta meg a hídépítés tanácsadójaként a hegesztési főmérnöki teendők ellátásával. Egy kicsit saját gyermekeként is kezeli a dunai objektumot:

- A legek hídja sok egyéb mellett abban is kiemelkedik a sorból, hogy egyrészt a dunaújvárosi Duna-hídnál alkalmaztak első ízben nemcsak Magyarországon, hanem az egész közép-kelet-európai térségben 460 MPa folyáshatárú, termomechanikusan hengerelt nagyszilárdságú acélt. Másrészt ez az első olyan nagyfolyami hidunk, amelynek minden kötése hegesztéssel készült.

Mindkét dologban meghatározó szerepet töltött be. Az alapanyag- és hegesztési ügyek felügyeletén túl kezdettől fogva rengeteg energiát fordított a hídépítés minden fázisának dokumentálására. Eddig mintegy tízezer fényképet készített, bel- és külföldön közel két tucat publikációja jelent meg, és számtalan rendezvényen tartott előadást a hídról. A konzorcium vezetése őt bízta meg egy reprezentatív kiadvány szerkesztésével. Az új híd számára is rendkívüli jelentőségű. A megvalósításban való részvétel lehetősége ötven évet már meghaladó életpályája csúcsát, annak megkoronázását jelenti számára. Szerencsés embernek tartja magát, hálás az új kihívásért.

Most megy a névadás körüli hercehurca. Az iránt kíváncsiskodtam, hogy ő milyen nevet adna neki?

- Ami a híd nevét illeti, szerintem a választás - a logika törvényeit követve - rendkívül egyszerű: Dunaújvárosi-híd legyen a neve. Emellett szól elsősorban az, hogy utal nemcsak elhelyezkedésére, hanem a megvalósításában nagy szerepet játszó városra és annak polgáraira. A medvei, komáromi (közúti és vasúti), esztergomi, hárosi, dunaföldvári, szekszárdi és bajai Duna-hidakról beszél az átlag- és a szakember, még akkor is, ha e hidak többségének van tulajdonneve is. Ezzel szöges ellentétben áll a főváros, ahol minden hídnak tulajdonneve van, ami egy városon belül érthető is, bár a legutóbbi esetben, a Lágymányosi-híddal kivételt tettek - ami szerintem hiba volt.

- Apám öccse volt, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, 1956-tól a Budapesti Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt 1974-ben bekövetkezett haláláig. Születésemtől kezdve egészen haláláig rendkívül szoros szálak fűztek hozzá. Második Kossuth-díját az 1956-ban átadott Munkás-paraszt találkozás című freskóért kapta. Az ötvenes évek elejétől sok más egyéb, mai kifejezéssel élve szocreál stílusú munkára (nagyméretű festmények, freskók, sgraffitók, pannók, mozaikok, gobelinek, szövött kárpitok) kapott megbízást. Ezek között a vasas szakmához kapcsolódnak például a Csapolás előtt vagy a Nagykohó című munkái.

Kiderült, hogy éppen a közelmúltban nézte meg a vasmű bejáratát díszítő alkotást, én pedig elárultam neki a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület kezdeményezését a felújítására.

- Annak természetesen nagyon örülök, hogy a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület lépéseket tesz az ötven éve készült, és ma már bizony nem eredeti fényében illetve színeiben pompázó freskó felújításáért.

A családi hagyományoktól eltérően, ő már műszaki pályára került. A mérnöki oklevél megszerzése után 1956. július 3-án a MÁVAG-hoz helyezték. Ennél, illetve jogutódjainál 2004. március végéig dolgozott, különféle beosztásokban, de jogviszonyuk megbízások mentén, a mai napig fennáll. Dunaújvárossal és a Dunai Vasművel már egyetemistaként kapcsolatba került, ugyanis 1953-ban, ahogyan ő fogalmaz: egy hónapon át a nyári termelési gyakorlaton csodálhatta a monumentális beruházást. A Ganz-MÁVAG 1952 és 1962 között százharmincezer tonna acélszerkezettel vett részt a vasmű építésében. A vállalatok közötti együttműködés a továbbiakban is fennmaradt, szállítottak acélszerkezetetek és darukat egyaránt.

- Máig emlékszem Borovszky Ambrus vezérigazgatóra - idézi fel a múltat Domanovszky úr - az ő szokatlanul hatalmas és elegáns irodájára, ahol egyszer gyárigazgatómmal együtt nagyon kedvesen, közvetlen barátsággal fogadott egy tervezett beruházás apropóján.

A visszaemlékezések során kiemeli egy új acélminőség közös kifejlesztését:

- A hetvenes évek elején együtt dolgoztuk ki dr. Horváth Auréllal és dr. Hauszner Ernővel a gömbtartály gyártáshoz szükséges kiválóan hegeszthető, hidegszívós acélt, a GT 52-t. Pontosabban az acélt ők főzték , s annak hegeszthetőségét én vizsgáltam. Hauszner Ernővel egy kéthetes angol-francia tanulmányúton kötöttünk mélyebb barátságot.

Szintén a Ganz-MÁVAG-hoz fűződik a Dunai Vasmű LD-konverteres acélműi beruházása, amelynek csarnokába közel tízezer tonna acélszerkezetet építettek be, és egy sor nagyteljesítményű futódarut szállítottak.

Magyarországon az ötvenes évek végén kezdték a hegesztést, mint technológiát alkalmazni a korszerű hídépítésben. Akkor Domanovszky Sándort bízták meg a felelős hegesztőmérnöki teendők ellátásával, amely feladata a mai napig nem szakadt meg. Fő szakterületévé a hegesztés-technológia és az ahhoz kapcsolódó anyagismeret vált. Ennek elismeréseként 2001-ben Széchenyi-díjat kapott. A DunaÚj-HÍD Konzorcium felső vezetése 2004 novemberétől ez év nyaráig bízta meg a hídépítés tanácsadójaként a hegesztési főmérnöki teendők ellátásával. Egy kicsit saját gyermekeként is kezeli a dunai objektumot:

- A legek hídja sok egyéb mellett abban is kiemelkedik a sorból, hogy egyrészt a dunaújvárosi Duna-hídnál alkalmaztak első ízben nemcsak Magyarországon, hanem az egész közép-kelet-európai térségben 460 MPa folyáshatárú, termomechanikusan hengerelt nagyszilárdságú acélt. Másrészt ez az első olyan nagyfolyami hidunk, amelynek minden kötése hegesztéssel készült.

Mindkét dologban meghatározó szerepet töltött be. Az alapanyag- és hegesztési ügyek felügyeletén túl kezdettől fogva rengeteg energiát fordított a hídépítés minden fázisának dokumentálására. Eddig mintegy tízezer fényképet készített, bel- és külföldön közel két tucat publikációja jelent meg, és számtalan rendezvényen tartott előadást a hídról. A konzorcium vezetése őt bízta meg egy reprezentatív kiadvány szerkesztésével. Az új híd számára is rendkívüli jelentőségű. A megvalósításban való részvétel lehetősége ötven évet már meghaladó életpályája csúcsát, annak megkoronázását jelenti számára. Szerencsés embernek tartja magát, hálás az új kihívásért.

Most megy a névadás körüli hercehurca. Az iránt kíváncsiskodtam, hogy ő milyen nevet adna neki?

- Ami a híd nevét illeti, szerintem a választás - a logika törvényeit követve - rendkívül egyszerű: Dunaújvárosi-híd legyen a neve. Emellett szól elsősorban az, hogy utal nemcsak elhelyezkedésére, hanem a megvalósításában nagy szerepet játszó városra és annak polgáraira. A medvei, komáromi (közúti és vasúti), esztergomi, hárosi, dunaföldvári, szekszárdi és bajai Duna-hidakról beszél az átlag- és a szakember, még akkor is, ha e hidak többségének van tulajdonneve is. Ezzel szöges ellentétben áll a főváros, ahol minden hídnak tulajdonneve van, ami egy városon belül érthető is, bár a legutóbbi esetben, a Lágymányosi-híddal kivételt tettek - ami szerintem hiba volt.

- Apám öccse volt, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, 1956-tól a Budapesti Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt 1974-ben bekövetkezett haláláig. Születésemtől kezdve egészen haláláig rendkívül szoros szálak fűztek hozzá. Második Kossuth-díját az 1956-ban átadott Munkás-paraszt találkozás című freskóért kapta. Az ötvenes évek elejétől sok más egyéb, mai kifejezéssel élve szocreál stílusú munkára (nagyméretű festmények, freskók, sgraffitók, pannók, mozaikok, gobelinek, szövött kárpitok) kapott megbízást. Ezek között a vasas szakmához kapcsolódnak például a Csapolás előtt vagy a Nagykohó című munkái.

Kiderült, hogy éppen a közelmúltban nézte meg a vasmű bejáratát díszítő alkotást, én pedig elárultam neki a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület kezdeményezését a felújítására.

- Annak természetesen nagyon örülök, hogy a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület lépéseket tesz az ötven éve készült, és ma már bizony nem eredeti fényében illetve színeiben pompázó freskó felújításáért.

A családi hagyományoktól eltérően, ő már műszaki pályára került. A mérnöki oklevél megszerzése után 1956. július 3-án a MÁVAG-hoz helyezték. Ennél, illetve jogutódjainál 2004. március végéig dolgozott, különféle beosztásokban, de jogviszonyuk megbízások mentén, a mai napig fennáll. Dunaújvárossal és a Dunai Vasművel már egyetemistaként kapcsolatba került, ugyanis 1953-ban, ahogyan ő fogalmaz: egy hónapon át a nyári termelési gyakorlaton csodálhatta a monumentális beruházást. A Ganz-MÁVAG 1952 és 1962 között százharmincezer tonna acélszerkezettel vett részt a vasmű építésében. A vállalatok közötti együttműködés a továbbiakban is fennmaradt, szállítottak acélszerkezetetek és darukat egyaránt.

- Máig emlékszem Borovszky Ambrus vezérigazgatóra - idézi fel a múltat Domanovszky úr - az ő szokatlanul hatalmas és elegáns irodájára, ahol egyszer gyárigazgatómmal együtt nagyon kedvesen, közvetlen barátsággal fogadott egy tervezett beruházás apropóján.

A visszaemlékezések során kiemeli egy új acélminőség közös kifejlesztését:

- A hetvenes évek elején együtt dolgoztuk ki dr. Horváth Auréllal és dr. Hauszner Ernővel a gömbtartály gyártáshoz szükséges kiválóan hegeszthető, hidegszívós acélt, a GT 52-t. Pontosabban az acélt ők főzték , s annak hegeszthetőségét én vizsgáltam. Hauszner Ernővel egy kéthetes angol-francia tanulmányúton kötöttünk mélyebb barátságot.

Szintén a Ganz-MÁVAG-hoz fűződik a Dunai Vasmű LD-konverteres acélműi beruházása, amelynek csarnokába közel tízezer tonna acélszerkezetet építettek be, és egy sor nagyteljesítményű futódarut szállítottak.

Magyarországon az ötvenes évek végén kezdték a hegesztést, mint technológiát alkalmazni a korszerű hídépítésben. Akkor Domanovszky Sándort bízták meg a felelős hegesztőmérnöki teendők ellátásával, amely feladata a mai napig nem szakadt meg. Fő szakterületévé a hegesztés-technológia és az ahhoz kapcsolódó anyagismeret vált. Ennek elismeréseként 2001-ben Széchenyi-díjat kapott. A DunaÚj-HÍD Konzorcium felső vezetése 2004 novemberétől ez év nyaráig bízta meg a hídépítés tanácsadójaként a hegesztési főmérnöki teendők ellátásával. Egy kicsit saját gyermekeként is kezeli a dunai objektumot:

- A legek hídja sok egyéb mellett abban is kiemelkedik a sorból, hogy egyrészt a dunaújvárosi Duna-hídnál alkalmaztak első ízben nemcsak Magyarországon, hanem az egész közép-kelet-európai térségben 460 MPa folyáshatárú, termomechanikusan hengerelt nagyszilárdságú acélt. Másrészt ez az első olyan nagyfolyami hidunk, amelynek minden kötése hegesztéssel készült.

Mindkét dologban meghatározó szerepet töltött be. Az alapanyag- és hegesztési ügyek felügyeletén túl kezdettől fogva rengeteg energiát fordított a hídépítés minden fázisának dokumentálására. Eddig mintegy tízezer fényképet készített, bel- és külföldön közel két tucat publikációja jelent meg, és számtalan rendezvényen tartott előadást a hídról. A konzorcium vezetése őt bízta meg egy reprezentatív kiadvány szerkesztésével. Az új híd számára is rendkívüli jelentőségű. A megvalósításban való részvétel lehetősége ötven évet már meghaladó életpályája csúcsát, annak megkoronázását jelenti számára. Szerencsés embernek tartja magát, hálás az új kihívásért.

Most megy a névadás körüli hercehurca. Az iránt kíváncsiskodtam, hogy ő milyen nevet adna neki?

- Ami a híd nevét illeti, szerintem a választás - a logika törvényeit követve - rendkívül egyszerű: Dunaújvárosi-híd legyen a neve. Emellett szól elsősorban az, hogy utal nemcsak elhelyezkedésére, hanem a megvalósításában nagy szerepet játszó városra és annak polgáraira. A medvei, komáromi (közúti és vasúti), esztergomi, hárosi, dunaföldvári, szekszárdi és bajai Duna-hidakról beszél az átlag- és a szakember, még akkor is, ha e hidak többségének van tulajdonneve is. Ezzel szöges ellentétben áll a főváros, ahol minden hídnak tulajdonneve van, ami egy városon belül érthető is, bár a legutóbbi esetben, a Lágymányosi-híddal kivételt tettek - ami szerintem hiba volt.

Kiderült, hogy éppen a közelmúltban nézte meg a vasmű bejáratát díszítő alkotást, én pedig elárultam neki a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület kezdeményezését a felújítására.

- Annak természetesen nagyon örülök, hogy a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület lépéseket tesz az ötven éve készült, és ma már bizony nem eredeti fényében illetve színeiben pompázó freskó felújításáért.

A családi hagyományoktól eltérően, ő már műszaki pályára került. A mérnöki oklevél megszerzése után 1956. július 3-án a MÁVAG-hoz helyezték. Ennél, illetve jogutódjainál 2004. március végéig dolgozott, különféle beosztásokban, de jogviszonyuk megbízások mentén, a mai napig fennáll. Dunaújvárossal és a Dunai Vasművel már egyetemistaként kapcsolatba került, ugyanis 1953-ban, ahogyan ő fogalmaz: egy hónapon át a nyári termelési gyakorlaton csodálhatta a monumentális beruházást. A Ganz-MÁVAG 1952 és 1962 között százharmincezer tonna acélszerkezettel vett részt a vasmű építésében. A vállalatok közötti együttműködés a továbbiakban is fennmaradt, szállítottak acélszerkezetetek és darukat egyaránt.

- Máig emlékszem Borovszky Ambrus vezérigazgatóra - idézi fel a múltat Domanovszky úr - az ő szokatlanul hatalmas és elegáns irodájára, ahol egyszer gyárigazgatómmal együtt nagyon kedvesen, közvetlen barátsággal fogadott egy tervezett beruházás apropóján.

A visszaemlékezések során kiemeli egy új acélminőség közös kifejlesztését:

- A hetvenes évek elején együtt dolgoztuk ki dr. Horváth Auréllal és dr. Hauszner Ernővel a gömbtartály gyártáshoz szükséges kiválóan hegeszthető, hidegszívós acélt, a GT 52-t. Pontosabban az acélt ők főzték , s annak hegeszthetőségét én vizsgáltam. Hauszner Ernővel egy kéthetes angol-francia tanulmányúton kötöttünk mélyebb barátságot.

Szintén a Ganz-MÁVAG-hoz fűződik a Dunai Vasmű LD-konverteres acélműi beruházása, amelynek csarnokába közel tízezer tonna acélszerkezetet építettek be, és egy sor nagyteljesítményű futódarut szállítottak.

Magyarországon az ötvenes évek végén kezdték a hegesztést, mint technológiát alkalmazni a korszerű hídépítésben. Akkor Domanovszky Sándort bízták meg a felelős hegesztőmérnöki teendők ellátásával, amely feladata a mai napig nem szakadt meg. Fő szakterületévé a hegesztés-technológia és az ahhoz kapcsolódó anyagismeret vált. Ennek elismeréseként 2001-ben Széchenyi-díjat kapott. A DunaÚj-HÍD Konzorcium felső vezetése 2004 novemberétől ez év nyaráig bízta meg a hídépítés tanácsadójaként a hegesztési főmérnöki teendők ellátásával. Egy kicsit saját gyermekeként is kezeli a dunai objektumot:

- A legek hídja sok egyéb mellett abban is kiemelkedik a sorból, hogy egyrészt a dunaújvárosi Duna-hídnál alkalmaztak első ízben nemcsak Magyarországon, hanem az egész közép-kelet-európai térségben 460 MPa folyáshatárú, termomechanikusan hengerelt nagyszilárdságú acélt. Másrészt ez az első olyan nagyfolyami hidunk, amelynek minden kötése hegesztéssel készült.

Mindkét dologban meghatározó szerepet töltött be. Az alapanyag- és hegesztési ügyek felügyeletén túl kezdettől fogva rengeteg energiát fordított a hídépítés minden fázisának dokumentálására. Eddig mintegy tízezer fényképet készített, bel- és külföldön közel két tucat publikációja jelent meg, és számtalan rendezvényen tartott előadást a hídról. A konzorcium vezetése őt bízta meg egy reprezentatív kiadvány szerkesztésével. Az új híd számára is rendkívüli jelentőségű. A megvalósításban való részvétel lehetősége ötven évet már meghaladó életpályája csúcsát, annak megkoronázását jelenti számára. Szerencsés embernek tartja magát, hálás az új kihívásért.

Most megy a névadás körüli hercehurca. Az iránt kíváncsiskodtam, hogy ő milyen nevet adna neki?

- Ami a híd nevét illeti, szerintem a választás - a logika törvényeit követve - rendkívül egyszerű: Dunaújvárosi-híd legyen a neve. Emellett szól elsősorban az, hogy utal nemcsak elhelyezkedésére, hanem a megvalósításában nagy szerepet játszó városra és annak polgáraira. A medvei, komáromi (közúti és vasúti), esztergomi, hárosi, dunaföldvári, szekszárdi és bajai Duna-hidakról beszél az átlag- és a szakember, még akkor is, ha e hidak többségének van tulajdonneve is. Ezzel szöges ellentétben áll a főváros, ahol minden hídnak tulajdonneve van, ami egy városon belül érthető is, bár a legutóbbi esetben, a Lágymányosi-híddal kivételt tettek - ami szerintem hiba volt.

Kiderült, hogy éppen a közelmúltban nézte meg a vasmű bejáratát díszítő alkotást, én pedig elárultam neki a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület kezdeményezését a felújítására.

- Annak természetesen nagyon örül

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!