Hétvége

2007.04.30. 02:28

Egy gyönyörű, elegáns levélről

Kovácsné Kaszt Zsuzsával nekiálltunk kibogozni ősei XIX. századát és a fotóalbumából kiderült, hogy ugyanabban a középiskolában voltunk évfolyamtárs ...

Szabó Szabolcs

Kovácsné Kaszt Zsuzsával nekiálltunk kibogozni ősei XIX. századát és a fotóalbumából kiderült, hogy ugyanabban a középiskolában voltunk évfolyamtársak. Úgy is kitűnhetett volna távoli ismeretségünk, hogy egy csoportképen magamra ismerek, ám egy diákcimborám szerepelt a képen.

Fényképek és diákok, iskolák, tanárok: ez a beszélgetés e témák körül forgott, Pentele alig került szóba mégis végig Pentele volt a főszereplő.

Zsuzsa családja több ágról és szinte megszámlálhatatlan év óta kötődik a magyar iskolaügyhöz. Hogy Bohumil Hrabalt, a nagy cseh írót idézzem: jól figyeljenek arra, amit most mondok. Az ükapa, Ulrich Márton negyven évig tanított az erdélyi Piskitelepen, Déva mellett, ő alapította ott a zeneiskolát és a dalárdát. Lánya, Ulrich Ida Schmidt Ferenchez ment férjhez, aki ugyancsak tanító volt, s később Kovácsra magyarosította nevét. Az ő fiúk, ifjabb Kovács Ferenc az I. világháborút megjárva nem ment vissza Erdélybe, hanem a magyarországi Érd-Simonpusztán, majd Kulcson koptatta a katedrákat. Egy Adonyban rendezett tanértekezleten ismerte meg ő az akkori pentelei tanítónak, a Ploestiből 1913-ban áttelepült Tremmel Jánosnak a leányát, Karolinát, aki maga is tanított a Duna menti faluban. Az Erdélyből jött tanító úr egy máig fennmaradt, kézzel írott, de gyönyörű vonalvezetése és elegáns stílusa okán egyként márványba véshető levéllel járult az oktatási miniszter nagyméltóságának színe elé, hogy az kegyeskedjék őt egy megüresedő pentelei tanítói állásba áthelyezni. Kérésem indoklásául vagyok bátor felhozni, hogy Tremmel Karola dunapentelei állami elemi iskolai tanítónő eljegyzett menyasszonyom, célom az, hogy Nagyméltóságod kegyes jóakarata folytán működésünk színhelye egy helyen legyen. Úgy lett. A jó kiállású, szépszavú tanító harminc éven át csiszolta a pentelei nebulók stílusát.

E két tanító-dinasztia leszármazottai sem estek messze a fájuktól: Zsuzsa anyja ugyan csak könyvtárosi vizsgát tett (majd laboránsként dolgozott), ám anyja nővére gimnáziumi tanárként tért nyugalomba, s az ő leánya, Éva ma a grazi zeneakadémia professzora. Hm, ki is alapította anno a piskitelepi zeneiskolát?

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Fényképek és diákok, iskolák, tanárok: ez a beszélgetés e témák körül forgott, Pentele alig került szóba mégis végig Pentele volt a főszereplő.

Zsuzsa családja több ágról és szinte megszámlálhatatlan év óta kötődik a magyar iskolaügyhöz. Hogy Bohumil Hrabalt, a nagy cseh írót idézzem: jól figyeljenek arra, amit most mondok. Az ükapa, Ulrich Márton negyven évig tanított az erdélyi Piskitelepen, Déva mellett, ő alapította ott a zeneiskolát és a dalárdát. Lánya, Ulrich Ida Schmidt Ferenchez ment férjhez, aki ugyancsak tanító volt, s később Kovácsra magyarosította nevét. Az ő fiúk, ifjabb Kovács Ferenc az I. világháborút megjárva nem ment vissza Erdélybe, hanem a magyarországi Érd-Simonpusztán, majd Kulcson koptatta a katedrákat. Egy Adonyban rendezett tanértekezleten ismerte meg ő az akkori pentelei tanítónak, a Ploestiből 1913-ban áttelepült Tremmel Jánosnak a leányát, Karolinát, aki maga is tanított a Duna menti faluban. Az Erdélyből jött tanító úr egy máig fennmaradt, kézzel írott, de gyönyörű vonalvezetése és elegáns stílusa okán egyként márványba véshető levéllel járult az oktatási miniszter nagyméltóságának színe elé, hogy az kegyeskedjék őt egy megüresedő pentelei tanítói állásba áthelyezni. Kérésem indoklásául vagyok bátor felhozni, hogy Tremmel Karola dunapentelei állami elemi iskolai tanítónő eljegyzett menyasszonyom, célom az, hogy Nagyméltóságod kegyes jóakarata folytán működésünk színhelye egy helyen legyen. Úgy lett. A jó kiállású, szépszavú tanító harminc éven át csiszolta a pentelei nebulók stílusát.

E két tanító-dinasztia leszármazottai sem estek messze a fájuktól: Zsuzsa anyja ugyan csak könyvtárosi vizsgát tett (majd laboránsként dolgozott), ám anyja nővére gimnáziumi tanárként tért nyugalomba, s az ő leánya, Éva ma a grazi zeneakadémia professzora. Hm, ki is alapította anno a piskitelepi zeneiskolát?

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Fényképek és diákok, iskolák, tanárok: ez a beszélgetés e témák körül forgott, Pentele alig került szóba mégis végig Pentele volt a főszereplő.

Zsuzsa családja több ágról és szinte megszámlálhatatlan év óta kötődik a magyar iskolaügyhöz. Hogy Bohumil Hrabalt, a nagy cseh írót idézzem: jól figyeljenek arra, amit most mondok. Az ükapa, Ulrich Márton negyven évig tanított az erdélyi Piskitelepen, Déva mellett, ő alapította ott a zeneiskolát és a dalárdát. Lánya, Ulrich Ida Schmidt Ferenchez ment férjhez, aki ugyancsak tanító volt, s később Kovácsra magyarosította nevét. Az ő fiúk, ifjabb Kovács Ferenc az I. világháborút megjárva nem ment vissza Erdélybe, hanem a magyarországi Érd-Simonpusztán, majd Kulcson koptatta a katedrákat. Egy Adonyban rendezett tanértekezleten ismerte meg ő az akkori pentelei tanítónak, a Ploestiből 1913-ban áttelepült Tremmel Jánosnak a leányát, Karolinát, aki maga is tanított a Duna menti faluban. Az Erdélyből jött tanító úr egy máig fennmaradt, kézzel írott, de gyönyörű vonalvezetése és elegáns stílusa okán egyként márványba véshető levéllel járult az oktatási miniszter nagyméltóságának színe elé, hogy az kegyeskedjék őt egy megüresedő pentelei tanítói állásba áthelyezni. Kérésem indoklásául vagyok bátor felhozni, hogy Tremmel Karola dunapentelei állami elemi iskolai tanítónő eljegyzett menyasszonyom, célom az, hogy Nagyméltóságod kegyes jóakarata folytán működésünk színhelye egy helyen legyen. Úgy lett. A jó kiállású, szépszavú tanító harminc éven át csiszolta a pentelei nebulók stílusát.

E két tanító-dinasztia leszármazottai sem estek messze a fájuktól: Zsuzsa anyja ugyan csak könyvtárosi vizsgát tett (majd laboránsként dolgozott), ám anyja nővére gimnáziumi tanárként tért nyugalomba, s az ő leánya, Éva ma a grazi zeneakadémia professzora. Hm, ki is alapította anno a piskitelepi zeneiskolát?

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Zsuzsa családja több ágról és szinte megszámlálhatatlan év óta kötődik a magyar iskolaügyhöz. Hogy Bohumil Hrabalt, a nagy cseh írót idézzem: jól figyeljenek arra, amit most mondok. Az ükapa, Ulrich Márton negyven évig tanított az erdélyi Piskitelepen, Déva mellett, ő alapította ott a zeneiskolát és a dalárdát. Lánya, Ulrich Ida Schmidt Ferenchez ment férjhez, aki ugyancsak tanító volt, s később Kovácsra magyarosította nevét. Az ő fiúk, ifjabb Kovács Ferenc az I. világháborút megjárva nem ment vissza Erdélybe, hanem a magyarországi Érd-Simonpusztán, majd Kulcson koptatta a katedrákat. Egy Adonyban rendezett tanértekezleten ismerte meg ő az akkori pentelei tanítónak, a Ploestiből 1913-ban áttelepült Tremmel Jánosnak a leányát, Karolinát, aki maga is tanított a Duna menti faluban. Az Erdélyből jött tanító úr egy máig fennmaradt, kézzel írott, de gyönyörű vonalvezetése és elegáns stílusa okán egyként márványba véshető levéllel járult az oktatási miniszter nagyméltóságának színe elé, hogy az kegyeskedjék őt egy megüresedő pentelei tanítói állásba áthelyezni. Kérésem indoklásául vagyok bátor felhozni, hogy Tremmel Karola dunapentelei állami elemi iskolai tanítónő eljegyzett menyasszonyom, célom az, hogy Nagyméltóságod kegyes jóakarata folytán működésünk színhelye egy helyen legyen. Úgy lett. A jó kiállású, szépszavú tanító harminc éven át csiszolta a pentelei nebulók stílusát.

E két tanító-dinasztia leszármazottai sem estek messze a fájuktól: Zsuzsa anyja ugyan csak könyvtárosi vizsgát tett (majd laboránsként dolgozott), ám anyja nővére gimnáziumi tanárként tért nyugalomba, s az ő leánya, Éva ma a grazi zeneakadémia professzora. Hm, ki is alapította anno a piskitelepi zeneiskolát?

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Zsuzsa családja több ágról és szinte megszámlálhatatlan év óta kötődik a magyar iskolaügyhöz. Hogy Bohumil Hrabalt, a nagy cseh írót idézzem: jól figyeljenek arra, amit most mondok. Az ükapa, Ulrich Márton negyven évig tanított az erdélyi Piskitelepen, Déva mellett, ő alapította ott a zeneiskolát és a dalárdát. Lánya, Ulrich Ida Schmidt Ferenchez ment férjhez, aki ugyancsak tanító volt, s később Kovácsra magyarosította nevét. Az ő fiúk, ifjabb Kovács Ferenc az I. világháborút megjárva nem ment vissza Erdélybe, hanem a magyarországi Érd-Simonpusztán, majd Kulcson koptatta a katedrákat. Egy Adonyban rendezett tanértekezleten ismerte meg ő az akkori pentelei tanítónak, a Ploestiből 1913-ban áttelepült Tremmel Jánosnak a leányát, Karolinát, aki maga is tanított a Duna menti faluban. Az Erdélyből jött tanító úr egy máig fennmaradt, kézzel írott, de gyönyörű vonalvezetése és elegáns stílusa okán egyként márványba véshető levéllel járult az oktatási miniszter nagyméltóságának színe elé, hogy az kegyeskedjék őt egy megüresedő pentelei tanítói állásba áthelyezni. Kérésem indoklásául vagyok bátor felhozni, hogy Tremmel Karola dunapentelei állami elemi iskolai tanítónő eljegyzett menyasszonyom, célom az, hogy Nagyméltóságod kegyes jóakarata folytán működésünk színhelye egy helyen legyen. Úgy lett. A jó kiállású, szépszavú tanító harminc éven át csiszolta a pentelei nebulók stílusát.

E két tanító-dinasztia leszármazottai sem estek messze a fájuktól: Zsuzsa anyja ugyan csak könyvtárosi vizsgát tett (majd laboránsként dolgozott), ám anyja nővére gimnáziumi tanárként tért nyugalomba, s az ő leánya, Éva ma a grazi zeneakadémia professzora. Hm, ki is alapította anno a piskitelepi zeneiskolát?

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

E két tanító-dinasztia leszármazottai sem estek messze a fájuktól: Zsuzsa anyja ugyan csak könyvtárosi vizsgát tett (majd laboránsként dolgozott), ám anyja nővére gimnáziumi tanárként tért nyugalomba, s az ő leánya, Éva ma a grazi zeneakadémia professzora. Hm, ki is alapította anno a piskitelepi zeneiskolát?

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

E két tanító-dinasztia leszármazottai sem estek messze a fájuktól: Zsuzsa anyja ugyan csak könyvtárosi vizsgát tett (majd laboránsként dolgozott), ám anyja nővére gimnáziumi tanárként tért nyugalomba, s az ő leánya, Éva ma a grazi zeneakadémia professzora. Hm, ki is alapította anno a piskitelepi zeneiskolát?

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Ne csodálkozzunk hát, hogy Zsuzsából előbb óvónő lett, majd családpedagógus a nevelési tanácsadóban. Ez még hagyján, hiszen ez a mi korunk aztán igazán nem szűkölködik hátrányos helyzetű, nehezen tanuló, gondokkal-görcsökkel küzdő gyerekekben. De, hogy egy családpedagógus, aki napra nap szakmányban találkozik sóhajra késztető esetekkel, energiát és vidámságot merítsen az ilyen gyerekekkel és szüleikkel való találkozásból, az mégiscsak ritkaság. Ha azt gondolják most, hogy ebben szerepe van a tanító-ősök számlálatlan nemzedékének, meg az ő génjeiknek, akkor én bizony nem ellenkezem.

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

A legszebb az egészben mégis az, hogy Zsuzsa ugyanabban a házban él, amiben Kovács nagyapa és Tremmel nagyanya élték meg boldogságukat. Ez a ház most épp százéves (akár a pentelei iskola), törökkori pince mélyül udvarán a löszfalba (ebben vészelte át a környék apraja-nagyja a bombázásokat), az udvar végén kiváló kilátást (háborús időkben: kilövést) nyújtó fennsík néz az öbölre. Nem véletlen, hogy 1990-ben csak nehezen lehetett megmenteni a régi házat egy ingatlan-manipulátortól - de: megmentették. S a két Kovács-gyerek, egy gépészmérnök fiú, meg egy igen tehetséges fazekasnak bizonyuló leány váltig ígéri, hogy ezt a házat nem is adják el soha. Így legyen.

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Hiszen a ház 1931-ből származó adásvevési szerződés -ében is az áll, hogy az eladó ezennel örökre és visszavonhatatlanul adja el az ingatlant...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!