Hétvége

2007.03.10. 03:29

Van élet a pokol után

Móka Miki élete nem csak tréfa és vidámság. Míg történetein generációk nőttek fel, s gyermekkorunk meghatározó figurájává vált, a Zsebtévé Levente Péter tragikus pillanatairól nem közvetített. A földi pokolban méltósággal nézett szembe sorsával. Érdemes volt.

Szabó Szabolcs

A művész szerint mindannyian tudunk valamit, amit senki más nem képes úgy csinálni, mint mi. Megszületünk minimum egy talentummal, egy életcéllal. Áldás, ha tudatában vagyunk a képességeinknek, küldetésünknek. Ahelyett, hogy meg akarnánk váltani a világot, inkább arra kellene törekednünk, hogy saját magunkban és közvetlenül magunk körül tartsunk rendet. Levente Péter a csákvári evangélikus közösség vendége volt nemrégiben. A Móka Miki néven közismertté vált művész először műsorral kedveskedett a gyerekeknek, majd a felnőtteknek tartott előadást a magatartáskultúra témájában.

- Mindannyiunk rendelkezik egy időtlen alapréteggel és egy időbeli személlyel. Ezek megkülönböztetésének mi a legegyszerűbb módja?

- Egyszerű út nem létezik. Ez a folyamat a halálig tart. Az időtlen alapréteg azt jelenti, hogy minden ember rendelkezik egy megváltoztathatlan egyéniséggel, az időbeli személy pedig a változtatható személyiség. A felnőttség például nem életkortól függ. Ha valaki önállóan boldogul, felnőttnek számít. Valójában még csak éretlen felnőtt! Törekedni kell arra, hogy rájöjjünk életünk céljára. Szerencsés, aki nem a halálos ágyán vagy a börtönben döbben rá, hogy igazából még mindig csak éretlenként éli az életét. A természetességhez kell visszajutnunk. Azért nem a természethez - ahogy Rousseau mondta -, mert akkor a civilizáció pozitív vívmányairól is le kellene mondanunk. Csak a természetességhez térjünk vissza. Ha ezt megtennénk, boldogabban élhetnénk.

- Rányomta-e életére a bélyegét az, hogy édesapja részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben?

- Még tizennyolc esztendős sem voltam, amikor a keszthelyi Helikon versenyen Karinthy Frigyes Lógok a szeren című művével indultam. Fergeteges sikert arattam, s számítottam az aranyéremre. Ehelyett a Tatjána levelével Balogh Zsuzsa színésznő ért el első helyezést. A tanárom később elmondta, hogy aki ezen a versenyen aranyérmet kap, azt felveszik a színművészeti főiskolára. Én csak ezüstérmes lehettem, mivel édesapám ötvenhatos ellenforradalmárnak számított. Ez csak a kezdet volt. Számtalan, szerencsémre elsősorban materiális hátrányom származott ebből a későbbiekben.

- A Zsebtévén generációk nőttek fel. A közönség imádta Móka Mikit. Ezek szerint zűrösen indult a karrierje ?

- A színművészeti főiskolára nem mehettem tanulni, így 1961-ben segédszínésznek álltam az Állami Bábszínházba. Már 1965-ben népszerű voltam Móka Mikivel a Zsebtévében. A főiskolára nem mehettem, így segédszínésznek álltam. Későn döbbentek rá, hogy én vagyok az a televízióban, ezután más szerepeket nem is játszhattam. Te a Móka Miki vagy, ne téveszd meg a közönséget - mondták. Az újságok szinte egyáltalán nem írtak rólam. Ha fellapozzák a legelső Rádiós-Televíziós Évkönyvet, egy nagyon szép képet találnak, amint éppen Bunyós Bálinttal nézek farkasszemet. A képaláírásban ez áll: Vladislav Fialka csehszlovák pantomimművész a Zsebtévében.

- Mégsem adta fel...

- Ezek a cinikus, nevetséges módszerek csak erősítettek hivatástudatomban. Egy ideig zavart, hogy nincs diplomám. A tűrt, támogatott, tiltott kategóriák közül én soha nem tartoztam a támogatottba. Felvettek a marxista-leninista egyetemre, de nem államvizsgáztam. Azért döntöttem így, mert a munkásmozgalom-történet és a politikai gazdaságtan elnevezésű tantárgyakat is fel kellett volna vennem, ám én erre nem voltam hajlandó.

- Ön szerint mindenki egy adott talentummal születik, s ahelyett, hogy ezt kiaknáznánk, inkább különféle divatszakmákat űzünk. Ez a média ránk gyakorolt hatása miatt van így?

- Ez mindig így volt. A hallgatóimnak azt szoktam mondani, hogy tekintsünk vissza a történelemben, egészen Darwin majomfájáig vagy az Édenkert kígyós fájáig. Ha tudnak egy olyan kort mutatni, amelyben könnyebb volt élni, mint ma, Móka Miki visszavarázsolja őket a választott időszakra. Minden esetben lelki erő, szellemi frissesség szükséges ahhoz, hogy testileg is megálljuk a helyünket az életben. Nem kell panaszkodni. Ne azt keressük állandóan, hogy mi a rossz! Ne akarjuk megváltani a világot! Találjunk rá az életfeladatunkra, és arra törekedjünk, hogy mindenki a maga területén, saját köreiben tartson rendet.

- Elveszítette szüleit, két kisgyermekét. Ma is ugyanaz a sziporkázó egyéniség, mint régen. Hogyan csinálja?

- Számomra az élet társasjátékok sorozata: vagy betartom a szabályait, vagy nem veszek részt benne. Ez a két lehetséges út. Ha egy-egy fordulóból vesztesen kerülök ki, akkor sem hisztériázok, csapkodok. Az ellenfélnek kezet nyújtok, és méltósággal veszem tudomásul sorsomat. Ugyanezt várom el a győztestől: nyújtson kezet a vesztesnek. Legkisebb fiunk halála után három évig jártam a földi poklot. Jelenleg unokám születését várom. Kár lett volna feladni.

- Családoknak tart előadásokat, házasságokat, szülő-gyermek kapcsolatokat ment meg. Hazánkban rengeteg a válás. Mi hiányzik a kapcsolatokból? Hol rontják el?

- A sportszerűség, az alkalmazkodás hiányzik elsősorban, ami lelki kategória. A házaspárok lelki, szellemi, testi egyensúlyra törekvéséből ne az utóbbi legyen az elsődleges. A gyermeket ne magunk közé állítsuk! Nem azért vállaltuk, hogy szétrombolja a férfi és a nő közti szövetséget. A társadalmi körülmények szerepe sem utolsó a családok megmaradásában. Általában úgy tapasztalom, inkább romboló, mint építő hatással vannak ránk. De mi nem hagyjuk magunkat!

- Mindannyiunk rendelkezik egy időtlen alapréteggel és egy időbeli személlyel. Ezek megkülönböztetésének mi a legegyszerűbb módja?

- Egyszerű út nem létezik. Ez a folyamat a halálig tart. Az időtlen alapréteg azt jelenti, hogy minden ember rendelkezik egy megváltoztathatlan egyéniséggel, az időbeli személy pedig a változtatható személyiség. A felnőttség például nem életkortól függ. Ha valaki önállóan boldogul, felnőttnek számít. Valójában még csak éretlen felnőtt! Törekedni kell arra, hogy rájöjjünk életünk céljára. Szerencsés, aki nem a halálos ágyán vagy a börtönben döbben rá, hogy igazából még mindig csak éretlenként éli az életét. A természetességhez kell visszajutnunk. Azért nem a természethez - ahogy Rousseau mondta -, mert akkor a civilizáció pozitív vívmányairól is le kellene mondanunk. Csak a természetességhez térjünk vissza. Ha ezt megtennénk, boldogabban élhetnénk.

- Rányomta-e életére a bélyegét az, hogy édesapja részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben?

- Még tizennyolc esztendős sem voltam, amikor a keszthelyi Helikon versenyen Karinthy Frigyes Lógok a szeren című művével indultam. Fergeteges sikert arattam, s számítottam az aranyéremre. Ehelyett a Tatjána levelével Balogh Zsuzsa színésznő ért el első helyezést. A tanárom később elmondta, hogy aki ezen a versenyen aranyérmet kap, azt felveszik a színművészeti főiskolára. Én csak ezüstérmes lehettem, mivel édesapám ötvenhatos ellenforradalmárnak számított. Ez csak a kezdet volt. Számtalan, szerencsémre elsősorban materiális hátrányom származott ebből a későbbiekben.

- A Zsebtévén generációk nőttek fel. A közönség imádta Móka Mikit. Ezek szerint zűrösen indult a karrierje ?

- A színművészeti főiskolára nem mehettem tanulni, így 1961-ben segédszínésznek álltam az Állami Bábszínházba. Már 1965-ben népszerű voltam Móka Mikivel a Zsebtévében. A főiskolára nem mehettem, így segédszínésznek álltam. Későn döbbentek rá, hogy én vagyok az a televízióban, ezután más szerepeket nem is játszhattam. Te a Móka Miki vagy, ne téveszd meg a közönséget - mondták. Az újságok szinte egyáltalán nem írtak rólam. Ha fellapozzák a legelső Rádiós-Televíziós Évkönyvet, egy nagyon szép képet találnak, amint éppen Bunyós Bálinttal nézek farkasszemet. A képaláírásban ez áll: Vladislav Fialka csehszlovák pantomimművész a Zsebtévében.

- Mégsem adta fel...

- Ezek a cinikus, nevetséges módszerek csak erősítettek hivatástudatomban. Egy ideig zavart, hogy nincs diplomám. A tűrt, támogatott, tiltott kategóriák közül én soha nem tartoztam a támogatottba. Felvettek a marxista-leninista egyetemre, de nem államvizsgáztam. Azért döntöttem így, mert a munkásmozgalom-történet és a politikai gazdaságtan elnevezésű tantárgyakat is fel kellett volna vennem, ám én erre nem voltam hajlandó.

- Ön szerint mindenki egy adott talentummal születik, s ahelyett, hogy ezt kiaknáznánk, inkább különféle divatszakmákat űzünk. Ez a média ránk gyakorolt hatása miatt van így?

- Ez mindig így volt. A hallgatóimnak azt szoktam mondani, hogy tekintsünk vissza a történelemben, egészen Darwin majomfájáig vagy az Édenkert kígyós fájáig. Ha tudnak egy olyan kort mutatni, amelyben könnyebb volt élni, mint ma, Móka Miki visszavarázsolja őket a választott időszakra. Minden esetben lelki erő, szellemi frissesség szükséges ahhoz, hogy testileg is megálljuk a helyünket az életben. Nem kell panaszkodni. Ne azt keressük állandóan, hogy mi a rossz! Ne akarjuk megváltani a világot! Találjunk rá az életfeladatunkra, és arra törekedjünk, hogy mindenki a maga területén, saját köreiben tartson rendet.

- Elveszítette szüleit, két kisgyermekét. Ma is ugyanaz a sziporkázó egyéniség, mint régen. Hogyan csinálja?

- Számomra az élet társasjátékok sorozata: vagy betartom a szabályait, vagy nem veszek részt benne. Ez a két lehetséges út. Ha egy-egy fordulóból vesztesen kerülök ki, akkor sem hisztériázok, csapkodok. Az ellenfélnek kezet nyújtok, és méltósággal veszem tudomásul sorsomat. Ugyanezt várom el a győztestől: nyújtson kezet a vesztesnek. Legkisebb fiunk halála után három évig jártam a földi poklot. Jelenleg unokám születését várom. Kár lett volna feladni.

- Családoknak tart előadásokat, házasságokat, szülő-gyermek kapcsolatokat ment meg. Hazánkban rengeteg a válás. Mi hiányzik a kapcsolatokból? Hol rontják el?

- A sportszerűség, az alkalmazkodás hiányzik elsősorban, ami lelki kategória. A házaspárok lelki, szellemi, testi egyensúlyra törekvéséből ne az utóbbi legyen az elsődleges. A gyermeket ne magunk közé állítsuk! Nem azért vállaltuk, hogy szétrombolja a férfi és a nő közti szövetséget. A társadalmi körülmények szerepe sem utolsó a családok megmaradásában. Általában úgy tapasztalom, inkább romboló, mint építő hatással vannak ránk. De mi nem hagyjuk magunkat!

- Mindannyiunk rendelkezik egy időtlen alapréteggel és egy időbeli személlyel. Ezek megkülönböztetésének mi a legegyszerűbb módja?

- Egyszerű út nem létezik. Ez a folyamat a halálig tart. Az időtlen alapréteg azt jelenti, hogy minden ember rendelkezik egy megváltoztathatlan egyéniséggel, az időbeli személy pedig a változtatható személyiség. A felnőttség például nem életkortól függ. Ha valaki önállóan boldogul, felnőttnek számít. Valójában még csak éretlen felnőtt! Törekedni kell arra, hogy rájöjjünk életünk céljára. Szerencsés, aki nem a halálos ágyán vagy a börtönben döbben rá, hogy igazából még mindig csak éretlenként éli az életét. A természetességhez kell visszajutnunk. Azért nem a természethez - ahogy Rousseau mondta -, mert akkor a civilizáció pozitív vívmányairól is le kellene mondanunk. Csak a természetességhez térjünk vissza. Ha ezt megtennénk, boldogabban élhetnénk.

- Rányomta-e életére a bélyegét az, hogy édesapja részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben?

- Még tizennyolc esztendős sem voltam, amikor a keszthelyi Helikon versenyen Karinthy Frigyes Lógok a szeren című művével indultam. Fergeteges sikert arattam, s számítottam az aranyéremre. Ehelyett a Tatjána levelével Balogh Zsuzsa színésznő ért el első helyezést. A tanárom később elmondta, hogy aki ezen a versenyen aranyérmet kap, azt felveszik a színművészeti főiskolára. Én csak ezüstérmes lehettem, mivel édesapám ötvenhatos ellenforradalmárnak számított. Ez csak a kezdet volt. Számtalan, szerencsémre elsősorban materiális hátrányom származott ebből a későbbiekben.

- A Zsebtévén generációk nőttek fel. A közönség imádta Móka Mikit. Ezek szerint zűrösen indult a karrierje ?

- A színművészeti főiskolára nem mehettem tanulni, így 1961-ben segédszínésznek álltam az Állami Bábszínházba. Már 1965-ben népszerű voltam Móka Mikivel a Zsebtévében. A főiskolára nem mehettem, így segédszínésznek álltam. Későn döbbentek rá, hogy én vagyok az a televízióban, ezután más szerepeket nem is játszhattam. Te a Móka Miki vagy, ne téveszd meg a közönséget - mondták. Az újságok szinte egyáltalán nem írtak rólam. Ha fellapozzák a legelső Rádiós-Televíziós Évkönyvet, egy nagyon szép képet találnak, amint éppen Bunyós Bálinttal nézek farkasszemet. A képaláírásban ez áll: Vladislav Fialka csehszlovák pantomimművész a Zsebtévében.

- Mégsem adta fel...

- Ezek a cinikus, nevetséges módszerek csak erősítettek hivatástudatomban. Egy ideig zavart, hogy nincs diplomám. A tűrt, támogatott, tiltott kategóriák közül én soha nem tartoztam a támogatottba. Felvettek a marxista-leninista egyetemre, de nem államvizsgáztam. Azért döntöttem így, mert a munkásmozgalom-történet és a politikai gazdaságtan elnevezésű tantárgyakat is fel kellett volna vennem, ám én erre nem voltam hajlandó.

- Ön szerint mindenki egy adott talentummal születik, s ahelyett, hogy ezt kiaknáznánk, inkább különféle divatszakmákat űzünk. Ez a média ránk gyakorolt hatása miatt van így?

- Ez mindig így volt. A hallgatóimnak azt szoktam mondani, hogy tekintsünk vissza a történelemben, egészen Darwin majomfájáig vagy az Édenkert kígyós fájáig. Ha tudnak egy olyan kort mutatni, amelyben könnyebb volt élni, mint ma, Móka Miki visszavarázsolja őket a választott időszakra. Minden esetben lelki erő, szellemi frissesség szükséges ahhoz, hogy testileg is megálljuk a helyünket az életben. Nem kell panaszkodni. Ne azt keressük állandóan, hogy mi a rossz! Ne akarjuk megváltani a világot! Találjunk rá az életfeladatunkra, és arra törekedjünk, hogy mindenki a maga területén, saját köreiben tartson rendet.

- Elveszítette szüleit, két kisgyermekét. Ma is ugyanaz a sziporkázó egyéniség, mint régen. Hogyan csinálja?

- Számomra az élet társasjátékok sorozata: vagy betartom a szabályait, vagy nem veszek részt benne. Ez a két lehetséges út. Ha egy-egy fordulóból vesztesen kerülök ki, akkor sem hisztériázok, csapkodok. Az ellenfélnek kezet nyújtok, és méltósággal veszem tudomásul sorsomat. Ugyanezt várom el a győztestől: nyújtson kezet a vesztesnek. Legkisebb fiunk halála után három évig jártam a földi poklot. Jelenleg unokám születését várom. Kár lett volna feladni.

- Családoknak tart előadásokat, házasságokat, szülő-gyermek kapcsolatokat ment meg. Hazánkban rengeteg a válás. Mi hiányzik a kapcsolatokból? Hol rontják el?

- A sportszerűség, az alkalmazkodás hiányzik elsősorban, ami lelki kategória. A házaspárok lelki, szellemi, testi egyensúlyra törekvéséből ne az utóbbi legyen az elsődleges. A gyermeket ne magunk közé állítsuk! Nem azért vállaltuk, hogy szétrombolja a férfi és a nő közti szövetséget. A társadalmi körülmények szerepe sem utolsó a családok megmaradásában. Általában úgy tapasztalom, inkább romboló, mint építő hatással vannak ránk. De mi nem hagyjuk magunkat!

- Mindannyiunk rendelkezik egy időtlen alapréteggel és egy időbeli személlyel. Ezek megkülönböztetésének mi a legegyszerűbb módja?

- Egyszerű út nem létezik. Ez a folyamat a halálig tart. Az időtlen alapréteg azt jelenti, hogy minden ember rendelkezik egy megváltoztathatlan egyéniséggel, az időbeli személy pedig a változtatható személyiség. A felnőttség például nem életkortól függ. Ha valaki önállóan boldogul, felnőttnek számít. Valójában még csak éretlen felnőtt! Törekedni kell arra, hogy rájöjjünk életünk céljára. Szerencsés, aki nem a halálos ágyán vagy a börtönben döbben rá, hogy igazából még mindig csak éretlenként éli az életét. A természetességhez kell visszajutnunk. Azért nem a természethez - ahogy Rousseau mondta -, mert akkor a civilizáció pozitív vívmányairól is le kellene mondanunk. Csak a természetességhez térjünk vissza. Ha ezt megtennénk, boldogabban élhetnénk.

- Rányomta-e életére a bélyegét az, hogy édesapja részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben?

- Még tizennyolc esztendős sem voltam, amikor a keszthelyi Helikon versenyen Karinthy Frigyes Lógok a szeren című művével indultam. Fergeteges sikert arattam, s számítottam az aranyéremre. Ehelyett a Tatjána levelével Balogh Zsuzsa színésznő ért el első helyezést. A tanárom később elmondta, hogy aki ezen a versenyen aranyérmet kap, azt felveszik a színművészeti főiskolára. Én csak ezüstérmes lehettem, mivel édesapám ötvenhatos ellenforradalmárnak számított. Ez csak a kezdet volt. Számtalan, szerencsémre elsősorban materiális hátrányom származott ebből a későbbiekben.

- A Zsebtévén generációk nőttek fel. A közönség imádta Móka Mikit. Ezek szerint zűrösen indult a karrierje ?

- A színművészeti főiskolára nem mehettem tanulni, így 1961-ben segédszínésznek álltam az Állami Bábszínházba. Már 1965-ben népszerű voltam Móka Mikivel a Zsebtévében. A főiskolára nem mehettem, így segédszínésznek álltam. Későn döbbentek rá, hogy én vagyok az a televízióban, ezután más szerepeket nem is játszhattam. Te a Móka Miki vagy, ne téveszd meg a közönséget - mondták. Az újságok szinte egyáltalán nem írtak rólam. Ha fellapozzák a legelső Rádiós-Televíziós Évkönyvet, egy nagyon szép képet találnak, amint éppen Bunyós Bálinttal nézek farkasszemet. A képaláírásban ez áll: Vladislav Fialka csehszlovák pantomimművész a Zsebtévében.

- Mégsem adta fel...

- Ezek a cinikus, nevetséges módszerek csak erősítettek hivatástudatomban. Egy ideig zavart, hogy nincs diplomám. A tűrt, támogatott, tiltott kategóriák közül én soha nem tartoztam a támogatottba. Felvettek a marxista-leninista egyetemre, de nem államvizsgáztam. Azért döntöttem így, mert a munkásmozgalom-történet és a politikai gazdaságtan elnevezésű tantárgyakat is fel kellett volna vennem, ám én erre nem voltam hajlandó.

- Ön szerint mindenki egy adott talentummal születik, s ahelyett, hogy ezt kiaknáznánk, inkább különféle divatszakmákat űzünk. Ez a média ránk gyakorolt hatása miatt van így?

- Ez mindig így volt. A hallgatóimnak azt szoktam mondani, hogy tekintsünk vissza a történelemben, egészen Darwin majomfájáig vagy az Édenkert kígyós fájáig. Ha tudnak egy olyan kort mutatni, amelyben könnyebb volt élni, mint ma, Móka Miki visszavarázsolja őket a választott időszakra. Minden esetben lelki erő, szellemi frissesség szükséges ahhoz, hogy testileg is megálljuk a helyünket az életben. Nem kell panaszkodni. Ne azt keressük állandóan, hogy mi a rossz! Ne akarjuk megváltani a világot! Találjunk rá az életfeladatunkra, és arra törekedjünk, hogy mindenki a maga területén, saját köreiben tartson rendet.

- Elveszítette szüleit, két kisgyermekét. Ma is ugyanaz a sziporkázó egyéniség, mint régen. Hogyan csinálja?

- Számomra az élet társasjátékok sorozata: vagy betartom a szabályait, vagy nem veszek részt benne. Ez a két lehetséges út. Ha egy-egy fordulóból vesztesen kerülök ki, akkor sem hisztériázok, csapkodok. Az ellenfélnek kezet nyújtok, és méltósággal veszem tudomásul sorsomat. Ugyanezt várom el a győztestől: nyújtson kezet a vesztesnek. Legkisebb fiunk halála után három évig jártam a földi poklot. Jelenleg unokám születését várom. Kár lett volna feladni.

- Családoknak tart előadásokat, házasságokat, szülő-gyermek kapcsolatokat ment meg. Hazánkban rengeteg a válás. Mi hiányzik a kapcsolatokból? Hol rontják el?

- A sportszerűség, az alkalmazkodás hiányzik elsősorban, ami lelki kategória. A házaspárok lelki, szellemi, testi egyensúlyra törekvéséből ne az utóbbi legyen az elsődleges. A

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!