Hétvége

2006.12.16. 03:27

Pentele ezer éves

Városunk területén már négyezer évvel ezelőtt is éltek emberek. A magyar település, Pentele alapításának, létrejöttének kora viszont ma is csak becslésekkel írható körül. Sorozatunkban, a jövőre esedékes millenniumi ünnepségek bevezetéseként ezt az ezer, nehéz esztendőt tekintjük át.

Szabó Szabolcs

Az 1900-as századforduló után a tót Pivonka volt a leghíresebb kádár, Csernyecky pedig a leghíresebb festő. A kőműves mesterség legjobbjaként Őry Józsefet és Horváth Lajost emlegették.

Közéjük tartozott id. Török János kocsmáros, Deák István fazekas, Presszer József (Szórád iskola mellett), Précsényi György pék, Pintér István csizmadia, id. Tornyai József bádogos, és Tóth János hentes. Nem csak pusztán iparosok voltak, hanem jóbarátként sűrűn összejöttek, borozgattak, énekeltek, és szervezték a legjelentősebb kultúrrendezvényeket. Ők voltak a templomban is az éneklő dalárda, de ők alkották az önkéntes tűzoltó-egyesületet is, mivel az iparosok mindig otthon voltak.

Nagyon híres volt a vendéglős Weisz Jakab (Kóbi), aki három gyönyörű lányával tizenegy nemzedéken át működtette az Aranyszarvas fogadót, amelyet még a közelmúltban elhunyt Faludy György is kedves helyeként említett. A családot deportálták 1944-ben, s Auschwitzból már nem jöttek haza...

Ujvári Béláé volt a Casinó, Simon Lajos, Parádi György, Karácsonyi Samu szabók voltak. Ifj. Tornyai József bádogos a húszas évek első focicsapatának kapusa, aki kiváló gerelyhajító is egyben. Temetkezési vállalkozó volt Hofgárd Gyula, kovácsok Kelemen Gyula és Vajda László, darálósok Nagy Imre és Rózsa Mihály, hentesek id. Hoffmann Béla, Monyák Lajos, Nyuli János, Hauzer Gyula, kötélgyártók Jancsky Ferenc és Húsvét Gyula, kocsmárosok Török János, Tóth János, Jancsky János. Ez utóbbi vendéglője volt 1890 és 1947 között az Ipartestület székhelye. Várnai Lajos alapította az első focicsapatot, amelynek mecénása volt. A fodrász Czimmer István alkalmanként fogat is húzott a húszas években, őt követte a legendának számító Nagy Kató 1950-ben.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Közéjük tartozott id. Török János kocsmáros, Deák István fazekas, Presszer József (Szórád iskola mellett), Précsényi György pék, Pintér István csizmadia, id. Tornyai József bádogos, és Tóth János hentes. Nem csak pusztán iparosok voltak, hanem jóbarátként sűrűn összejöttek, borozgattak, énekeltek, és szervezték a legjelentősebb kultúrrendezvényeket. Ők voltak a templomban is az éneklő dalárda, de ők alkották az önkéntes tűzoltó-egyesületet is, mivel az iparosok mindig otthon voltak.

Nagyon híres volt a vendéglős Weisz Jakab (Kóbi), aki három gyönyörű lányával tizenegy nemzedéken át működtette az Aranyszarvas fogadót, amelyet még a közelmúltban elhunyt Faludy György is kedves helyeként említett. A családot deportálták 1944-ben, s Auschwitzból már nem jöttek haza...

Ujvári Béláé volt a Casinó, Simon Lajos, Parádi György, Karácsonyi Samu szabók voltak. Ifj. Tornyai József bádogos a húszas évek első focicsapatának kapusa, aki kiváló gerelyhajító is egyben. Temetkezési vállalkozó volt Hofgárd Gyula, kovácsok Kelemen Gyula és Vajda László, darálósok Nagy Imre és Rózsa Mihály, hentesek id. Hoffmann Béla, Monyák Lajos, Nyuli János, Hauzer Gyula, kötélgyártók Jancsky Ferenc és Húsvét Gyula, kocsmárosok Török János, Tóth János, Jancsky János. Ez utóbbi vendéglője volt 1890 és 1947 között az Ipartestület székhelye. Várnai Lajos alapította az első focicsapatot, amelynek mecénása volt. A fodrász Czimmer István alkalmanként fogat is húzott a húszas években, őt követte a legendának számító Nagy Kató 1950-ben.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Közéjük tartozott id. Török János kocsmáros, Deák István fazekas, Presszer József (Szórád iskola mellett), Précsényi György pék, Pintér István csizmadia, id. Tornyai József bádogos, és Tóth János hentes. Nem csak pusztán iparosok voltak, hanem jóbarátként sűrűn összejöttek, borozgattak, énekeltek, és szervezték a legjelentősebb kultúrrendezvényeket. Ők voltak a templomban is az éneklő dalárda, de ők alkották az önkéntes tűzoltó-egyesületet is, mivel az iparosok mindig otthon voltak.

Nagyon híres volt a vendéglős Weisz Jakab (Kóbi), aki három gyönyörű lányával tizenegy nemzedéken át működtette az Aranyszarvas fogadót, amelyet még a közelmúltban elhunyt Faludy György is kedves helyeként említett. A családot deportálták 1944-ben, s Auschwitzból már nem jöttek haza...

Ujvári Béláé volt a Casinó, Simon Lajos, Parádi György, Karácsonyi Samu szabók voltak. Ifj. Tornyai József bádogos a húszas évek első focicsapatának kapusa, aki kiváló gerelyhajító is egyben. Temetkezési vállalkozó volt Hofgárd Gyula, kovácsok Kelemen Gyula és Vajda László, darálósok Nagy Imre és Rózsa Mihály, hentesek id. Hoffmann Béla, Monyák Lajos, Nyuli János, Hauzer Gyula, kötélgyártók Jancsky Ferenc és Húsvét Gyula, kocsmárosok Török János, Tóth János, Jancsky János. Ez utóbbi vendéglője volt 1890 és 1947 között az Ipartestület székhelye. Várnai Lajos alapította az első focicsapatot, amelynek mecénása volt. A fodrász Czimmer István alkalmanként fogat is húzott a húszas években, őt követte a legendának számító Nagy Kató 1950-ben.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Nagyon híres volt a vendéglős Weisz Jakab (Kóbi), aki három gyönyörű lányával tizenegy nemzedéken át működtette az Aranyszarvas fogadót, amelyet még a közelmúltban elhunyt Faludy György is kedves helyeként említett. A családot deportálták 1944-ben, s Auschwitzból már nem jöttek haza...

Ujvári Béláé volt a Casinó, Simon Lajos, Parádi György, Karácsonyi Samu szabók voltak. Ifj. Tornyai József bádogos a húszas évek első focicsapatának kapusa, aki kiváló gerelyhajító is egyben. Temetkezési vállalkozó volt Hofgárd Gyula, kovácsok Kelemen Gyula és Vajda László, darálósok Nagy Imre és Rózsa Mihály, hentesek id. Hoffmann Béla, Monyák Lajos, Nyuli János, Hauzer Gyula, kötélgyártók Jancsky Ferenc és Húsvét Gyula, kocsmárosok Török János, Tóth János, Jancsky János. Ez utóbbi vendéglője volt 1890 és 1947 között az Ipartestület székhelye. Várnai Lajos alapította az első focicsapatot, amelynek mecénása volt. A fodrász Czimmer István alkalmanként fogat is húzott a húszas években, őt követte a legendának számító Nagy Kató 1950-ben.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Nagyon híres volt a vendéglős Weisz Jakab (Kóbi), aki három gyönyörű lányával tizenegy nemzedéken át működtette az Aranyszarvas fogadót, amelyet még a közelmúltban elhunyt Faludy György is kedves helyeként említett. A családot deportálták 1944-ben, s Auschwitzból már nem jöttek haza...

Ujvári Béláé volt a Casinó, Simon Lajos, Parádi György, Karácsonyi Samu szabók voltak. Ifj. Tornyai József bádogos a húszas évek első focicsapatának kapusa, aki kiváló gerelyhajító is egyben. Temetkezési vállalkozó volt Hofgárd Gyula, kovácsok Kelemen Gyula és Vajda László, darálósok Nagy Imre és Rózsa Mihály, hentesek id. Hoffmann Béla, Monyák Lajos, Nyuli János, Hauzer Gyula, kötélgyártók Jancsky Ferenc és Húsvét Gyula, kocsmárosok Török János, Tóth János, Jancsky János. Ez utóbbi vendéglője volt 1890 és 1947 között az Ipartestület székhelye. Várnai Lajos alapította az első focicsapatot, amelynek mecénása volt. A fodrász Czimmer István alkalmanként fogat is húzott a húszas években, őt követte a legendának számító Nagy Kató 1950-ben.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Ujvári Béláé volt a Casinó, Simon Lajos, Parádi György, Karácsonyi Samu szabók voltak. Ifj. Tornyai József bádogos a húszas évek első focicsapatának kapusa, aki kiváló gerelyhajító is egyben. Temetkezési vállalkozó volt Hofgárd Gyula, kovácsok Kelemen Gyula és Vajda László, darálósok Nagy Imre és Rózsa Mihály, hentesek id. Hoffmann Béla, Monyák Lajos, Nyuli János, Hauzer Gyula, kötélgyártók Jancsky Ferenc és Húsvét Gyula, kocsmárosok Török János, Tóth János, Jancsky János. Ez utóbbi vendéglője volt 1890 és 1947 között az Ipartestület székhelye. Várnai Lajos alapította az első focicsapatot, amelynek mecénása volt. A fodrász Czimmer István alkalmanként fogat is húzott a húszas években, őt követte a legendának számító Nagy Kató 1950-ben.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Ujvári Béláé volt a Casinó, Simon Lajos, Parádi György, Karácsonyi Samu szabók voltak. Ifj. Tornyai József bádogos a húszas évek első focicsapatának kapusa, aki kiváló gerelyhajító is egyben. Temetkezési vállalkozó volt Hofgárd Gyula, kovácsok Kelemen Gyula és Vajda László, darálósok Nagy Imre és Rózsa Mihály, hentesek id. Hoffmann Béla, Monyák Lajos, Nyuli János, Hauzer Gyula, kötélgyártók Jancsky Ferenc és Húsvét Gyula, kocsmárosok Török János, Tóth János, Jancsky János. Ez utóbbi vendéglője volt 1890 és 1947 között az Ipartestület székhelye. Várnai Lajos alapította az első focicsapatot, amelynek mecénása volt. A fodrász Czimmer István alkalmanként fogat is húzott a húszas években, őt követte a legendának számító Nagy Kató 1950-ben.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A szakemberképzés tervszerűségét az 1872-es törvény alapozta meg az ipartestületek létrehozásának elrendelésével. Ettől kezdve a tizennyolc éven aluliakat az iparban csak tanulószerződés alapján lehetett alkalmazni. Tanonc az lehetett, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Kezdetben nehéz soruk volt, munkaidejük elérte az ötven órát is hetente, fizetésük nagyon szerény. Tanoncvizsga után segédekké váltak, majd több év szakmai gyakorlat után mestervizsgát tehettek. A szakmai tapasztalatszerzésben népszerűek voltak a külföldi vándorinas-évek.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Sajnálatos, hogy a jól szervezett ipartestület könyvtárát és irattárát 1947-ben felsőbb utasításra megsemmisítették. Fekete István tanár - aki később a városi oktatási iroda elődjének vezetője lett - volt az utolsó évtized irattárosa a későbbi Dulás-ban székelő intézménynek. Könnyes szemekkel hajtotta végre az utasítást.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A hagyomány szerint több kulturális rendezvényt is tartottak az iparosok, így a vízimolnárok is. A farsangi hagyományos iparosbálon kívül ünnepeltek védőszentjük, Nepomuki Szent János és Szent Iván napján májusban, majd az új gabona őrlésének, sütésének napján augusztus 20-án. Megünnepelték a tavaszi malomkikötések sikerességét, és az őszi-téli telelésre való előkészületet, a bevontatást is. E jeles ünnepekkor a hagyományos ételek, mint a birkapörkölt és a halászlé túrós csuszával soha nem hiányozhattak.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A katolikus templom 1864-es megépítéséhez az iparosok - köztük a vízimolnárok - jelentős összeggel járultak hozzá. Ezért a templom jobb oldalán két padsorban az adózók nevének bevésésével személyre szóló ülőhelyet kaptak. Az egyház vízimolnárok iránti megbecsülését jelentette, hogy temetésük alkalmával hat darab különlegesen szép gyertyatartót, és erre az alkalomra tárolt fekete zászlót használtak.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Az iparosok tartalmas életét néha azonban sötét felhők is beárnyékolták. Amikor 1819. március 4-én Tóth Mihály és Tóth János malomgazdák a jég elvonulása után be akarták vontatni malmaikat, súlyos szerencsétlenség - talán a legnagyobb - történt. A harminc dereglyébe beült iparosból tizenkilencen odavesztek. Ezt a balesetet még másfél évszázad után is gyakran emlegették.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Az 1900-as évek elején megépült két gőzmalom a vízimolnárság visszafejlődését, majd a 30-as években megszűnését eredményezte.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

A pentelei iparosok munkáját nagy elismerés övezte az elmúlt évszázadokban. A településen szinte mindent előállítottak, ami a családok életéhez szükségeltetett.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!