Baaaaal Thazár - egy ólomszedet(t) katona

A leginkább szívet fájdító tény mindig is az volt számára, hogy már annak a gyönyörű, szépen fehérlő, farostokból precízen préselt és a golyósiront szorító kezet könnyedén siklató papírnak is egyszerre adatott meg, hogy a bal mellett - minő defektus - jobb széle is legyen. Az ideaállítás terén jártas emberként azonban nem hagyta, hogy erőt vegyen rajta a csüggedés, így hát mindig is azt hangsúlyozta - mikor önmagával ezen sokkoló alapvetés miatt replikázott - hogy ugyebár a bal mégis csak minőségibb térfél, mert köszönhetően a magyar nyelvtani szabályosságnak, a kéz a papír bal oldaláról lendül írásra, a poéta lantjának húrjai közé bal felől csap egy-egy rangos és fajsúlyos felütéssel, ugyebár.

- Ily szempontból a jobb irányba vezető sorokat nevezhetjük leszálló ágnak, a balhorizont kényszerű folytatódásának, ebbéli minőségében pedig mindig is alacsonyabb rendű lesz a jobb! - vígasztalta magát Bal Thazár, a kisvárosba visszatért, világlátott ólomszedett.

Örökig tartó haragra gerjedt azonban a katona az anyanyelvet gyalázó, szélsőséges szófacsarók alkotmányain: eszköztárából száműzte is a - véleménye szerint - jelentésükkel szándékoltan negatív érzelmeket kiváltó szavakat, mint például a balkézről, balsors, baljóslatú, balga, hogy az ennél vulgárisabb szóösszetételeket már ne is említsük. Kedvencei közé tartozott viszont a baloldali kifejezés, melyben már-már kiteljesedni látszott, annak ellenére, hogy nem egyszer példálóztak neki a kétkarú mérleggel, mely - mondták - akkor van egyensúlyban, ha a bal és a jobboldal tálcái között cseppnyi szintbeli eltérés sem tapasztalható. E tromfot rendre azzal verte vissza, hogy a mérleg-példa alapvetően hibás nézetre utal. A fajsúlyos gondolatok mérőjeként kell inkább tekinteni eme eszközre, s így könnyedén belátható, a baloldalra húzó mérleg terhelése cseppet nem véletlenszerű, sokkal inkább tényszerű. S hogy még inkább erőteljessé tegye kijelentéseit, érvelését Bal Thazár egy aprócska riposzttal fejezte be: tekintetét végisiklatta saját, öles termetén, majd zengő hangján felbömbölt: - Nem vagyok én artista, hogy folyton egyensúlyoznom kelljen!

Legutóbb, mikor találkoztunk, e kirohanása után katonás módon hátat fordított nekem - balra át! - , majd döngve elvonult, s dúdolni kezdett:

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

- Ily szempontból a jobb irányba vezető sorokat nevezhetjük leszálló ágnak, a balhorizont kényszerű folytatódásának, ebbéli minőségében pedig mindig is alacsonyabb rendű lesz a jobb! - vígasztalta magát Bal Thazár, a kisvárosba visszatért, világlátott ólomszedett.

Örökig tartó haragra gerjedt azonban a katona az anyanyelvet gyalázó, szélsőséges szófacsarók alkotmányain: eszköztárából száműzte is a - véleménye szerint - jelentésükkel szándékoltan negatív érzelmeket kiváltó szavakat, mint például a balkézről, balsors, baljóslatú, balga, hogy az ennél vulgárisabb szóösszetételeket már ne is említsük. Kedvencei közé tartozott viszont a baloldali kifejezés, melyben már-már kiteljesedni látszott, annak ellenére, hogy nem egyszer példálóztak neki a kétkarú mérleggel, mely - mondták - akkor van egyensúlyban, ha a bal és a jobboldal tálcái között cseppnyi szintbeli eltérés sem tapasztalható. E tromfot rendre azzal verte vissza, hogy a mérleg-példa alapvetően hibás nézetre utal. A fajsúlyos gondolatok mérőjeként kell inkább tekinteni eme eszközre, s így könnyedén belátható, a baloldalra húzó mérleg terhelése cseppet nem véletlenszerű, sokkal inkább tényszerű. S hogy még inkább erőteljessé tegye kijelentéseit, érvelését Bal Thazár egy aprócska riposzttal fejezte be: tekintetét végisiklatta saját, öles termetén, majd zengő hangján felbömbölt: - Nem vagyok én artista, hogy folyton egyensúlyoznom kelljen!

Legutóbb, mikor találkoztunk, e kirohanása után katonás módon hátat fordított nekem - balra át! - , majd döngve elvonult, s dúdolni kezdett:

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

- Ily szempontból a jobb irányba vezető sorokat nevezhetjük leszálló ágnak, a balhorizont kényszerű folytatódásának, ebbéli minőségében pedig mindig is alacsonyabb rendű lesz a jobb! - vígasztalta magát Bal Thazár, a kisvárosba visszatért, világlátott ólomszedett.

Örökig tartó haragra gerjedt azonban a katona az anyanyelvet gyalázó, szélsőséges szófacsarók alkotmányain: eszköztárából száműzte is a - véleménye szerint - jelentésükkel szándékoltan negatív érzelmeket kiváltó szavakat, mint például a balkézről, balsors, baljóslatú, balga, hogy az ennél vulgárisabb szóösszetételeket már ne is említsük. Kedvencei közé tartozott viszont a baloldali kifejezés, melyben már-már kiteljesedni látszott, annak ellenére, hogy nem egyszer példálóztak neki a kétkarú mérleggel, mely - mondták - akkor van egyensúlyban, ha a bal és a jobboldal tálcái között cseppnyi szintbeli eltérés sem tapasztalható. E tromfot rendre azzal verte vissza, hogy a mérleg-példa alapvetően hibás nézetre utal. A fajsúlyos gondolatok mérőjeként kell inkább tekinteni eme eszközre, s így könnyedén belátható, a baloldalra húzó mérleg terhelése cseppet nem véletlenszerű, sokkal inkább tényszerű. S hogy még inkább erőteljessé tegye kijelentéseit, érvelését Bal Thazár egy aprócska riposzttal fejezte be: tekintetét végisiklatta saját, öles termetén, majd zengő hangján felbömbölt: - Nem vagyok én artista, hogy folyton egyensúlyoznom kelljen!

Legutóbb, mikor találkoztunk, e kirohanása után katonás módon hátat fordított nekem - balra át! - , majd döngve elvonult, s dúdolni kezdett:

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

Örökig tartó haragra gerjedt azonban a katona az anyanyelvet gyalázó, szélsőséges szófacsarók alkotmányain: eszköztárából száműzte is a - véleménye szerint - jelentésükkel szándékoltan negatív érzelmeket kiváltó szavakat, mint például a balkézről, balsors, baljóslatú, balga, hogy az ennél vulgárisabb szóösszetételeket már ne is említsük. Kedvencei közé tartozott viszont a baloldali kifejezés, melyben már-már kiteljesedni látszott, annak ellenére, hogy nem egyszer példálóztak neki a kétkarú mérleggel, mely - mondták - akkor van egyensúlyban, ha a bal és a jobboldal tálcái között cseppnyi szintbeli eltérés sem tapasztalható. E tromfot rendre azzal verte vissza, hogy a mérleg-példa alapvetően hibás nézetre utal. A fajsúlyos gondolatok mérőjeként kell inkább tekinteni eme eszközre, s így könnyedén belátható, a baloldalra húzó mérleg terhelése cseppet nem véletlenszerű, sokkal inkább tényszerű. S hogy még inkább erőteljessé tegye kijelentéseit, érvelését Bal Thazár egy aprócska riposzttal fejezte be: tekintetét végisiklatta saját, öles termetén, majd zengő hangján felbömbölt: - Nem vagyok én artista, hogy folyton egyensúlyoznom kelljen!

Legutóbb, mikor találkoztunk, e kirohanása után katonás módon hátat fordított nekem - balra át! - , majd döngve elvonult, s dúdolni kezdett:

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

Örökig tartó haragra gerjedt azonban a katona az anyanyelvet gyalázó, szélsőséges szófacsarók alkotmányain: eszköztárából száműzte is a - véleménye szerint - jelentésükkel szándékoltan negatív érzelmeket kiváltó szavakat, mint például a balkézről, balsors, baljóslatú, balga, hogy az ennél vulgárisabb szóösszetételeket már ne is említsük. Kedvencei közé tartozott viszont a baloldali kifejezés, melyben már-már kiteljesedni látszott, annak ellenére, hogy nem egyszer példálóztak neki a kétkarú mérleggel, mely - mondták - akkor van egyensúlyban, ha a bal és a jobboldal tálcái között cseppnyi szintbeli eltérés sem tapasztalható. E tromfot rendre azzal verte vissza, hogy a mérleg-példa alapvetően hibás nézetre utal. A fajsúlyos gondolatok mérőjeként kell inkább tekinteni eme eszközre, s így könnyedén belátható, a baloldalra húzó mérleg terhelése cseppet nem véletlenszerű, sokkal inkább tényszerű. S hogy még inkább erőteljessé tegye kijelentéseit, érvelését Bal Thazár egy aprócska riposzttal fejezte be: tekintetét végisiklatta saját, öles termetén, majd zengő hangján felbömbölt: - Nem vagyok én artista, hogy folyton egyensúlyoznom kelljen!

Legutóbb, mikor találkoztunk, e kirohanása után katonás módon hátat fordított nekem - balra át! - , majd döngve elvonult, s dúdolni kezdett:

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

Legutóbb, mikor találkoztunk, e kirohanása után katonás módon hátat fordított nekem - balra át! - , majd döngve elvonult, s dúdolni kezdett:

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

Legutóbb, mikor találkoztunk, e kirohanása után katonás módon hátat fordított nekem - balra át! - , majd döngve elvonult, s dúdolni kezdett:

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...

Lám, ha akarod / Lenne a balnál sokkal jobb - susogta halkan, hogy tán még maga se hallja, majd torkaszakadtából rázendített: Baaaaal-jobb, ha akarod / Lenne a jobbnál sokkal jobb...