Hétlövet

2014.04.11. 15:35

Hétlövet - Szardíniás, lakattal

Gőzerővel épül Dunaújváros központja.

Boda András

* Poszt-demokratikus országként aposztrofálta Magyarországot a Telegraph.

Nem, nem záró- vagy idézőjelben, és smiley se volt a mondat után: így simán, ahogy írjuk, úgy ejtjük, post democratic, szem se rebben, pont. Annak idején, mondjuk 90-től, ha valaki még emlékszik, leginkább a post-communist volt a kelet-közép-európai országok eposzi jelzője a miénk most egy icipicit változott. Élet a demokrácia után: és csak jelzem, a Telegraph nem kimondottan az a ballibsi szemét. Vagyis nem az volt, egészen eddig: mert most már viszont az. Azt kell ugyanakkor mondanom, erőteljesen átgondoltam, mondok-e még egyetlen rossz szót is arra az országvezetésre, amely, mint a Győzelem Estéjén (Nocs Pábédi) elhangzott gyújtó hangvételű, fűtött, lelkes, mégis oly mélységesen emberi, legmagasabb szintű villámértékelésből megtudtam, alaposan megdolgozott e sikerért, s hisszük vagy nem, honatyáink engednek a nemzet szelíd, szeretetteli erőszaknak, s készek még négy évig vállalni a még az eddigieknél is keményebb erőfeszítések maradéktalan megtételét, míg mi tovább hepajkodunk, szórjuk a lét felelőtlenül idelent, a napsugaras Eldorádóban. Kétmillió ember happy, kedves polgártársak, nem is beszélve a határon túl élő döntéshozóinkról, akik egy emberként elégedettek a mi sorsunkkal és négymillióan voltak kedvesek otthon maradni, azaz szintén úgy dönteni, nekik minden nagyon szép, minden nagyon jó. Valószínűleg tényleg az én készülékemben van a hiba: megfogadom tehát, hogy erőteljes önkritikát gyakorlok, polgártársak, s igyekszem minden erőmmel dolgozó népünk javára lenni végre. Za rógyinu, za maty azaz A hazáért, édesanyánkért! Kövessetek! (Még hogy poszt-demokratikus... a nyomorult kis telegráfja...)

* Magyar külügyi küldöttség járt Észak-Koreában.

Valami kis suskus lehet a dologban: két napja még Észak-Korea hírügynökségének hivatalos honlapján is olvashattam az igazán örvendetes látogatásról, angol nyelven a kissé talán szűkszavú közlemény tudtul adta, hogy a magyar delegáció meglátogatta Kim Dzsong Il szülővárosát. Régebben, mondjuk 2010 előtt még felmerülhetett volna néhányunkban a kérdés: mi a búbánatos lószaxofont bazsalyog vajon Magyarország diplomáciai küldöttsége egy olyan országban, mint Észak-Korea? Már pontosabban, amilyennek akkoriban, ma már egyre tisztábban látjuk, kissé elhamarkodottan Észak-Koreát gondoltuk. Mert azért, lássuk csak okosan be, ahogyan például a nőkkel való bánásmód terén bőségesen van mit elsajátítanunk például Szaúd-Arábia roppant hatékony és korszerű gyakorlatából, úgy bizony Észak-Korea is alapos leckét adhat az élet legkülönfélébb területein, például a demokratikus választás lebonyolítási rendjét illetően is 2018-ra igazán itt lenne az ideje a 3/3 elérésének. Nem titok az a kormányzati szándék sem (már hozzá is láttak a részletek kidolgozásának), hogy a következő választásokon az urnákhoz járulhassanak (úszhassanak, repülhessenek, csúszhassanak, indáikkal fonódhassanak) mindazon állat- és növényfajták felelős képviselői is, melyeknek nevében szerepel a magyar, vagy valami hasonló hangzású szó így tehát várhatóan voksolhatnak majd a vizslák (és persze azok a kutyák is, amik egy nyilatkozat alákaparásával vizslának vallják magukat), a szürkemarhák (illetve, alkonyatkor a többi színű is), az összes magyar baromfi (azaz az itthon és a történelmi Magyarországon tenyésztett kétlábúak), valamint a magyar fafajták és a fagyal- meg a magyalbokor, amik ugye majdnem. A fák és bokrok levélben szavaznak majd. Ja, igen, amit akartam: szóval két napja még angolul olvastam a híradást az észak-koreai MTI honlapján de ma már csak koreaiul lehetett. Hiába, ilyen a diplomácia.

* Gőzerővel épül Dunaújváros központja.

Még múlt pénteken átadták az új kormányablakot és a hozzá tartozó parkolót, az Aldi új üzletével viszont sajnálatos módon csúsztak négy napot, pedig oda is felvonulhatott volna mindenki, aki ilyenkor, választás előtti szép tavaszi napokon egyszerre több helyen is képes megmutatni magát, na mindegy, nem is ezt akarom mondani: van ugyanis még ennél is lényegesebb dolog, sőt, sokkal lényegesebb. A szardíniás dobozom, nevezetesen. Még 1974-ben csórtam el a bátyámtól, aki az egyik sarkát két helyen átfúrta, úgy, hogy egy kis kék lakattal épp frappánsan lezárható lett. A dobozka fedelén egy olasz város képe volt, fotószerűen, színesben, iszonyúan jól nézett ki, és furcsamód a tenyérbe simuló kis ládikának felfelé nyílt a fedele, továbbmegyek, helyes kis zsanírokkal volt rögzítve. A lényeg, hogy akkor, 1974-ben a Csuhaj Tibi, a Fazekas Zsolti, a Kovács Zsolti meg én elkészítettük A TERV-et, s hosszas titkos megbeszélések, pincebéli suttogások után egy dokumentumban rögzítettük az egészet. A dolog lényege nem kevesebb volt, mint hogy 1985 júniusában (meg akartuk várni, hogy Fazekas Zsolti is betöltse a tizennyolcat) Lengyelországba fogunk utazni, én meg a Kovács Zsolti motorral (MZ TS 250), Tibiék meg egy Polski Fiat 126-ossal, aminek a gyártását 1973-ban kezdték meg, és mi őrülten beleszerettünk. Mármost mindent szépen leírtunk, filctollal szépen kidekoráltuk a fogadalmat, aztán belehajtogattuk a szardíniásdobozomba, rázártuk a kék lakatot (a kulcsa szerintem még megvan, nálam), végül egy este titokban és ünnepélyesen elástuk a Mező Imre (elnézést kérek az érzékeny idegrendszerűektől) utca parkjában, az egyik bokor tövébe. Én azt gyanítom, valahol ott lehetett, ahol most túrnak: ha valaki netán megtalálná, nagyon nem lennék hálátlan őszintén szólva én 2015-ben is szívesen lenyomnám azt a lengyel túrát, és azt se bánom, ha kis Polskival meg MZ-vel megyünk... hm? Tibsi, Zsoltik??? (Bővebben: www.hetlovet.com)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!