Megéri kerítőnek állni

Felőlem aztán kedvetekre mutathatjátok a neten, hogyan emészti el még a titánt is két óra alatt a kóla, és mekkora pukkanással robban fel a gyomrom, ha mondjuk a pipereszappanból reszelt porra (ami az egyik kedvenc csemegém) rátöltök egy litert; pontosan tudom azt is, hogy nem oltja a szomjat; tisztában vagyok vele, hogy ká sok cukor van benne, és száz más ok miatt is egészségtelen - én azonban, felelőtlenségem teljes tudatában kijelentem, mindezzel baromira nem törődöm. Ugyanis, sajnálom, szánom-bánom, szégyellem: szeretem. Ha nyár van, kínoz a szomjúság és autózom, vagy ha bármilyen évszak van, de az előző éjszaka nem minden másodperce ugrik be teljes pontossággal, csak megszisszentek egy kétdecist, és Limonádé Joe (eredeti cím: Limonadovy Joe - Jirí Brdecka cseh szerző remeke) egészségére egyre felhörpintem. Csak és kizárólag Cocát - más kólát nem is ismerek. Nem tudom, meg tetszettek-e már figyelni, sokáig azt hittem (szintén sokan, a biztonság kedvéért, mondták is), hülye vagyok: teljesen más íze van a dobozosnak, a félliteresnek, megint más az eldobhatós, a visszaválthatós kétliteresnek - és a honihoz képest nagyon más mondjuk a hollandnak. És tessék, igazam van: állítólag több, mérsékelten nyugati/fejlett országban, így nálunk is kukoricából gyártott izocukor van a kólában (ööö... de bácsi... hogy is tesznek akármilyen cukrot a mindenholugyanaz-masszába???) - máshol meg répacukorral édesítik. Nos, nálunk, tudjuk, összeurópai érdekek mentén megszűnt a cukorgyártás és a répa is - pontosabban utóbbit szépen a szánkba helyezték az uniós jóbarátok, és, ahogy elnézem, ez esetben sem mi tartózkodunk a jó végén...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Felőlem aztán kedvetekre mutathatjátok a neten, hogyan emészti el még a titánt is két óra alatt a kóla, és mekkora pukkanással robban fel a gyomrom, ha mondjuk a pipereszappanból reszelt porra (ami az egyik kedvenc csemegém) rátöltök egy litert; pontosan tudom azt is, hogy nem oltja a szomjat; tisztában vagyok vele, hogy ká sok cukor van benne, és száz más ok miatt is egészségtelen - én azonban, felelőtlenségem teljes tudatában kijelentem, mindezzel baromira nem törődöm. Ugyanis, sajnálom, szánom-bánom, szégyellem: szeretem. Ha nyár van, kínoz a szomjúság és autózom, vagy ha bármilyen évszak van, de az előző éjszaka nem minden másodperce ugrik be teljes pontossággal, csak megszisszentek egy kétdecist, és Limonádé Joe (eredeti cím: Limonadovy Joe - Jirí Brdecka cseh szerző remeke) egészségére egyre felhörpintem. Csak és kizárólag Cocát - más kólát nem is ismerek. Nem tudom, meg tetszettek-e már figyelni, sokáig azt hittem (szintén sokan, a biztonság kedvéért, mondták is), hülye vagyok: teljesen más íze van a dobozosnak, a félliteresnek, megint más az eldobhatós, a visszaválthatós kétliteresnek - és a honihoz képest nagyon más mondjuk a hollandnak. És tessék, igazam van: állítólag több, mérsékelten nyugati/fejlett országban, így nálunk is kukoricából gyártott izocukor van a kólában (ööö... de bácsi... hogy is tesznek akármilyen cukrot a mindenholugyanaz-masszába???) - máshol meg répacukorral édesítik. Nos, nálunk, tudjuk, összeurópai érdekek mentén megszűnt a cukorgyártás és a répa is - pontosabban utóbbit szépen a szánkba helyezték az uniós jóbarátok, és, ahogy elnézem, ez esetben sem mi tartózkodunk a jó végén...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Felőlem aztán kedvetekre mutathatjátok a neten, hogyan emészti el még a titánt is két óra alatt a kóla, és mekkora pukkanással robban fel a gyomrom, ha mondjuk a pipereszappanból reszelt porra (ami az egyik kedvenc csemegém) rátöltök egy litert; pontosan tudom azt is, hogy nem oltja a szomjat; tisztában vagyok vele, hogy ká sok cukor van benne, és száz más ok miatt is egészségtelen - én azonban, felelőtlenségem teljes tudatában kijelentem, mindezzel baromira nem törődöm. Ugyanis, sajnálom, szánom-bánom, szégyellem: szeretem. Ha nyár van, kínoz a szomjúság és autózom, vagy ha bármilyen évszak van, de az előző éjszaka nem minden másodperce ugrik be teljes pontossággal, csak megszisszentek egy kétdecist, és Limonádé Joe (eredeti cím: Limonadovy Joe - Jirí Brdecka cseh szerző remeke) egészségére egyre felhörpintem. Csak és kizárólag Cocát - más kólát nem is ismerek. Nem tudom, meg tetszettek-e már figyelni, sokáig azt hittem (szintén sokan, a biztonság kedvéért, mondták is), hülye vagyok: teljesen más íze van a dobozosnak, a félliteresnek, megint más az eldobhatós, a visszaválthatós kétliteresnek - és a honihoz képest nagyon más mondjuk a hollandnak. És tessék, igazam van: állítólag több, mérsékelten nyugati/fejlett országban, így nálunk is kukoricából gyártott izocukor van a kólában (ööö... de bácsi... hogy is tesznek akármilyen cukrot a mindenholugyanaz-masszába???) - máshol meg répacukorral édesítik. Nos, nálunk, tudjuk, összeurópai érdekek mentén megszűnt a cukorgyártás és a répa is - pontosabban utóbbit szépen a szánkba helyezték az uniós jóbarátok, és, ahogy elnézem, ez esetben sem mi tartózkodunk a jó végén...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Felőlem aztán kedvetekre mutathatjátok a neten, hogyan emészti el még a titánt is két óra alatt a kóla, és mekkora pukkanással robban fel a gyomrom, ha mondjuk a pipereszappanból reszelt porra (ami az egyik kedvenc csemegém) rátöltök egy litert; pontosan tudom azt is, hogy nem oltja a szomjat; tisztában vagyok vele, hogy ká sok cukor van benne, és száz más ok miatt is egészségtelen - én azonban, felelőtlenségem teljes tudatában kijelentem, mindezzel baromira nem törődöm. Ugyanis, sajnálom, szánom-bánom, szégyellem: szeretem. Ha nyár van, kínoz a szomjúság és autózom, vagy ha bármilyen évszak van, de az előző éjszaka nem minden másodperce ugrik be teljes pontossággal, csak megszisszentek egy kétdecist, és Limonádé Joe (eredeti cím: Limonadovy Joe - Jirí Brdecka cseh szerző remeke) egészségére egyre felhörpintem. Csak és kizárólag Cocát - más kólát nem is ismerek. Nem tudom, meg tetszettek-e már figyelni, sokáig azt hittem (szintén sokan, a biztonság kedvéért, mondták is), hülye vagyok: teljesen más íze van a dobozosnak, a félliteresnek, megint más az eldobhatós, a visszaválthatós kétliteresnek - és a honihoz képest nagyon más mondjuk a hollandnak. És tessék, igazam van: állítólag több, mérsékelten nyugati/fejlett országban, így nálunk is kukoricából gyártott izocukor van a kólában (ööö... de bácsi... hogy is tesznek akármilyen cukrot a mindenholugyanaz-masszába???) - máshol meg répacukorral édesítik. Nos, nálunk, tudjuk, összeurópai érdekek mentén megszűnt a cukorgyártás és a répa is - pontosabban utóbbit szépen a szánkba helyezték az uniós jóbarátok, és, ahogy elnézem, ez esetben sem mi tartózkodunk a jó végén...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Van egy motoros kocsma Csehországban.

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Pontosítok kissé: nem egy, hanem elég sok motoros kocsma (motorkarske jeskyne) van Csehországban, de ez, amiről mesélni szeretnék, Prágától úgy nyolcvan kilométerre északra található, egy hatalmas, erdős-sziklás terület szívében. Mi több: egy barlangban. A barlang nem épp valami nyúlüreg: homokkő sziklába vájt, 3500 négyzetméteres labirintusrendszerről van szó, amit a XVI. században kezdtek kifaragni, amikor is a környék üveghutáiba vitték belőle az alapanyagot; aztán, a második világháborúban a német megszállók rendeztek be itt kísérleti üzemet - egyebek mellett a V-1 és a V-2 szupertitkos próbái zajlottak a hátsó traktusokban. Napjainkban egy motoros klub kapta meg kulturális célú hasznosításra: cél kipipálva, a hely hétfő és csütörtök kivételével éjjel-nappal nyitva, melegkonyha, hideg italok, olcsó árak, terasz, csocsó, lacikonyha, koncertek, az egész egységbe bemotorozhatsz, akár a bárpultig - s ha este netán elpilledtél, és már nem lenne bölcs dolog motorozni, a kezedbe nyomnak egy matracot, vagy keresel egy plüss ülőgarnitúrát, és nézed pár órán át a szemhéjadat bentről. Lélegzetelállítóan szép, fájdalmasan jó hely, folyamatosan százak tátják és pormentesítik benne a szájukat: itthon egy ilyen sincs. Nem is lesz: pár sorban összeszedném, miért zárnák be, pontosabban miért nem is lehet megnyitni ilyesfajta barlangkocsmát - nálunk. Először is: hol a megfelelő kapacitású szellőzőrendszer, ventillátorokkal, folyamatos légcserével, ózonbefúvóval? Mindenki meg fog halni odabent a motorok kipufogógázától, aki netán túléli, majd akkor koppan, amikor a koncertek-motorok rezgésétől beomlik az egész kóceráj. Nincsen két négyzetméter felmosható padló; és hol a hús-, hal- és a zöldséghűtő (télen-nyáron tizenkét fok van, szerintem egy hűtő sincs); erősen koedukált a mellékhelyiség; és hogy adhatnak ki meleg ételt a teraszra, ahol a székek mellett húznak el az ólmot okádó motorok... Akinek van kedve, folytassa a sort: aki meg tudja, árulja el, miért más - és többnyire szarabb - itthon minden, mint bárhol az unióban...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Hatmillió-hatvanhatezer-kilencszázhetvenöt forint.

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...

Ez az összeg szerepel a DVG Zrt. ajánlatában - ennyiért kerítenék körbe a Tesco alatti kistemetőt, amin pillanatnyilag jelentékeny gyalogos átmenő forgalom zajlik. 6066975. Hm. Elég sok mindent megértettem egy pillanat alatt - továbbadom, bár már most tudom, tévedek, nem úgy volt-van-lesz. Sebaj. Márciusban, némi takarítás után vetődött fel a gondolat, miért is kell egy sírkerten át shoppingolni sétálni, ötven méter kerülővel minden megoldható, még fejfákon se kell(ene) caplatni. Elsőbb kiszámoltam parasztba, hány méter köll, beszoroztam a kiskereskedelmi drótkerítés-folyóméterárral, hozzáadtam egy kis betont, egy kis melót, pár oszlopot, tudom is én, a kockás papíron kijött egy összeg, ha jól rémlik, 200000. Túl kevésnek tűnt, elmentem hát a hivatalba, ahol egy nagyon kedves hölgy délutánra kiszámolta, hogy hivatalosan, áfával, munkadíjjal, entyempentyemmel ötszázhatvannemtudomhányezer lenne. Hűha, mondom, hát az már nagyon sok, ő is bólogat, sajnos így van ez... És akkor most született egy jó szándékú képviselői javaslat, aztán egy árajánlat. 6066 975. Komolyan, most nézem ezt a számot ezredszer: és ezredszerre se sikerül megértenem semmit. Vagy nagyon is sikerül megértenem mindent - kivéve tán egyet: ha a DVG leginkább azért van, hogy mindent beszorozzon tizenkettővel, akkor ő ettől tényleg vagyonkezelő? Mert felénk ezt máshogy hívják...