Hétlövet

2014.04.04. 14:55

Hétlövet - Cicák és markecing

A macskák is felismerik gazdájuk hangját, csak nem különösebben reagálnak rá.

Boda András

* A macskák is felismerik gazdájuk hangját, csak nem különösebben reagálnak rá.

Én macskás vagyok, de a kutyákat is nagyon szeretem. Tudom azt is, hogy a kutyának fontos a fegyelem, hogy jó neki, ha érzi, hogy van fölötte valaki, aki irányítja - mondjuk... ezt azért leginkább is mi állítjuk, akik parancsolgatunk neki, kíváncsi leszek azért az ő véleményükre is, ha Csányi Vilmos, a legszórakoztatóbb, leglenyűgözőbb etológus végez az évtizedek óta tartó nagy munkával, és végre valóságosan is beszélni fognak a kutyái és mert ő mondta, el is hiszem, hogy így lesz. Mondom, tudom, mert sokat hallottam, na jó, még tapasztaltam is, hogy a kutya lelkére jótékonyan hat, ha nem ő a főnök de azért nekem akkor is bejön, hogy a macskák felismerik ugyan a gazdájuk hangját, ráadásul nagyon is pontosan értik, mit szeretne szegény, de nem különösebben érdekli őket. Van a macskában valami elképesztő spleen úgy általában a világgal szemben, ami nekem erőteljesen imponál. Mellesleg az egészre - mondják japán kutatók - a macskák 9000 éve lezajlott háziasítása körül kell keresgélni a magyarázatot: a macskákat ugyanis, a kutyákkal ellentétben nem az ember édesgette magához, hanem ők jöttek rá, hogy a magtárak körül igen sok az egér, így hát tulajdonképpen magukat háziasították. Nem szabad csodálkoznunk semmin - én ismerek pár macskát, aki egyenesen közönséges rabszolgát csinált a gazdájából: a legnagyobb trükk, hogy ráadásul olyat, aki mindennél jobban imádja a leigázóját...

* Netes marketing: határ a csillagos temető?

Szia! Nem tudom szólt-e már neked valaki, hogy Gábor temetése jövő szerdán lesz a Farkasrétiben. Ha nem, akkor remélem, nem zavartalak ezzel, én biztosan ott leszek. Oké... nem zavartál, és remélem, tényleg biztosan ott leszel a Farkasrétiben te, te, kedves email-küldő, -kiötlő, magát marketingesnek, méghozzá kiváló szakembernek gondoló ifjú polgártársam. Hogy mindenki értse: ez egy mail, ami egyszer csak ott van. Hasonló, mint azok, amik a kerti locsolótömlő vadonatúj módszerrel történő, garantált hosszabbítását, egyben kőkeményítését ígérik; esetleg diszkréten, úgy hetente figyelmeztetnek rá, hogy nemsokára lejár valami adózási határidő, kis pénzért segítenének megúszni a megúszhatatlant; és jönnek hosszú, tömött sorokban az Évák, Esztik, Lajosok és Csabik, akik harsány sziával köszönnek rám, aztán felidéznek valami csodás közös élményt, mondjuk ugye milyen klassz volt kedd éjjel a diszkóban rázni, ja, és amúgy ha már ilyen szépen összefutottunk, jut eszükbe, nézzem már meg a www.muveszimiskakancso.hu oldalt, most minden jó áron megy, puszilják Bellát meg a kis Palikát. Igazából semmi gond, szerencsére egészen jó a levelezőprogramom, pont oda pakolja ezeket a remekműveket, ahová valók: de most, ez a temetéses cucc... szóval... szerintem elég magas a tűréshatárom, de ez picit azért most lecsapta a biztit. Elmondom azért, hátha van, aki még nem kapta meg ezt az alapművet, hogy a szerző, akit egyébként tényleg nagy kedvem lenne megismerni, elnézést kér, de ha már szegény Gáborunk úgy járt, ahogy, ugye, legalább másokat óvjunk meg az elalvásos balesetek ilyen mélységesen elszomorító következményeitől, vegyem tehát meg két temetés között a megfelelő berendezést. Remélem Te nem tartod morbid reklámnak, vagy nem hiszed, mint Réka, hogy jutalékot kapok a cégtől, de ha egyszer már van megoldás a vezetés közbeni elalvás ellen, miért nem használjuk? - zárja kedves sorait Gabi, hát, komolyan, nem is értem ezt az ostoba Rékát, ennek mindig csak a pénz jár a fejében, dehogy hiszem, hogy bármit kapsz, és nagyon örülök a remek levelednek, bammeg, küldj máskor is, kérlek, és talizunk a Farkasrétiben.

* Rendelnem kellett pár apróságot a motorhoz.

Pár hete egy kedves barátommal végeztettem egy töréstesztet a Dlágaszág hátulján, amennyiben egy kis bambulás következtében elkapta, és enyhén megbontotta a jobb hátsó sarkot pár nap múlva megkonzultáltuk minden motorok főorvosával, Gyuszával, mit is kéne beszereznem, s aznap éjjel már izgatottan leskelődtem az ebay mélyére. Két óra virtuális ásás után egyszerre ráakadtam arra, ami nekem kellett: egy komplett doboz, lámpákkal, sarokkal, mindennel együtt az ára határozottan kellemes, a postaköltség... na jó, még épp elviselhető, hajrá. Kifizettem, de tíz perc múlva kiderült, hogy a csomag körmérete 108 inch Magyarországra (vagy tán egész Európára) viszont csak 79 inch-ig mehet be cucc postai úton. OK. Akkor küldd máshogyan. Máshogyan ő nem tud küldeni. Aha. Akkor most mi legyen? Hm... kell egy kis hely valami konténerben, gyors. Naaaaah... itt nem segíthet, csak a Fary: egy kis facebook, és kiderül, igen, Gyuri még Texasban van, Magyarországra jövő konténereket pakol be, hívjam fel, itt a száma. Kösz, hívom Texast, két perc múlva már beszéljük is át Gyurival a részleteket, újabb három perc múlva küldi a címet, én másolom, továbbítom a wisconsini embernek, ő pedig indítja a csomagot, amit Gyuri három nappal később becsúsztat az aktuális konténerbe, rajta a telefonszámommal aki nyitja, majd hív, és mehetek is. Ennyi ma egy ügy. És amikor pár nappal később átgondolom az egészet, mindazt, ami ma természetes, hirtelen eszembe jut, hogyan zajlott volna le, meddig tartott volna egy hasonló akció mondjuk húsz éve. Már ha egyáltalán... Ma, ha úri kedvem úgy diktálja, dróton, két kattintással egy másik kontinensről rendelem a kávémba a kockacukrot vagy épp az oldaldobozt... Alig várom, hogy szóljanak már a konténernyitó szakemberek de azt az egyet legalább biztosan tudhatom, hogy nem a crossbarral bénáznak napokon keresztül...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!