Két platinalemez és ami mögötte van

Hogyan kezdődött az énekesi pályád?

Négy évesen már arról álmodoztam, hogy énekes leszek. Ott állok majd a színpadon és a közönségnek éneklem a dalaimat. A szüleim látva a vágyamat, ebbe az irányba tereltek. Már hat évesen beírhattak zongora órákra. A Móriczba jártam, ahol a zenei tudásom alapjait szerezhettem meg. Mire középiskolás lettem az elhatározásom egyre komolyabbá vált, így Székesfehérváron tanultam énekelni a Rudas szakközépiskola mellett. Szüleim támogattak, állandóan fuvaroztak és segítettetek mindenben. Azonban a nagy szerelmem a színház volt. Budapestre kötöztem, hogy elvégezhessem a színész szakot. Éneklést, mozgást, prózát tanulhattam, mindent, amit egy színésznek tudnia kell. Borbás Gabi és Kroó Ádám volt a mentorom. Rengeteget köszönhetek nekik.

A két platinalemez nem kis dolog. Hogy éled meg a sikereket? Hogy tudod feldolgozni?

Én nem gondolom, hogy ez akkora dolog. Persze mutatja, hogy jó úton járok, de a tegnap sikereiből, ma nem lehet megélni. Ma is jónak kell lenni, minden fellépésen. Még nem kell attól félnem, hogy az utcán megismernek. Teljesen hétköznapi életet tudok élni, tanulok és mellette dolgozom, mint énekes.

Milyen iskolába jársz?

Az ELTE-re járok szociális munka szakra. Kicsit sem könnyű, de végtelenül izgalmas. Nagyon kemény élethelyzetekkel találkozom, de szeretek segíteni az embereknek. Jövőre már a szakdolgozatomat írom. Úgy gondolom ez lesz a hivatásom, a zene pedig a szerelmem marad.

Nagyon összeszedett embernek tűnsz. De, mi van akkor, ha bal lábbal kelsz és semmi kedved kétszáz kilométert utazni egy fellépésre? A show nem állhat meg ilyenkor.

Bizony vannak ilyen napok, de ez csak addig tart, amíg színpadra nem lépek. Nem kell ott megjátszanom magam, őszintén élvezem a fellépéseket. Ha nem így lenne, azt egyből levenné a közönség. Ezt csak szívből lehet csinálni. Egy csoda a színpad, jó dolog adni a közönségnek, természetesen azt is élvezem, amit visszakapok. A színészetben szerzett tapasztalataimat is jól tudom kamatoztatni ezeken a fellépéseken.

Jól érzem, hogy a színészséghez hasonlítod a teljesítményedet? Mi ennek az oka és miért nem maradtál a színészi pályán?

A színész szakmája, rendkívül összetett. Hogy miért nem maradtam a színészi pályán? A színház belülről nem olyan szép, mint ahogy sokan képzelik. Nekem túl megterhelő volt mind lelkileg, mind érzelmileg. Az a fajta bohém élet nem nekem való. Abban a közegben természetes, hogy átölelik egymást és az érzelmeket ilyen módon is kifejezik. Én rendkívül érzékeny vagyok az érintésekre. Nem mindenkitől tudom elfogadni.

Mi ennek az oka? Történt esetleg valami az életedben?

Még 18 évesen az egyik magántanárom szexuálisan zaklatott.

Verbálisan, vagy fizikálisan? Szeretnél erről beszélni?

Fizikálisan. Sokáig lenyomtam magamban és nem tudtam róla beszélni, ma már könnyebben megy. Most már bizonyos dolgokat el tudok mesélni, de vannak olyanok, amiket csak leírni mertem. Először a magántanárom csak finoman rátért a szexuális témákra, kérdésekre, amire naivan még válaszoltam is. Nem gondoltam volna, hogy valós szándék áll a kíváncsisága mögött, mert a nagypapám lehetett volna. Mikor elkezdett fizikálisan is közeledni felém, először fel sem fogtam, hogy mi történik. Nem mertem ellenkezni, teljesen le voltam blokkolva. Féltem, hogy ha ellenkezek, még rosszabb lesz. Hazafelé menet egyszer csak kitört belőlem és el kezdtem zokogni. Aztán olyan mélyre elástam magamban, hogy szinte nem is emlékeztem rá. A színi iskolában két énektanárunk volt. Egy férfi és egy nő. Természetesen engem a férfihoz osztottak be. Hatalmas energiákat fektettem abba, hogy valaki cseréljen velem, hogy ne hozzá kerüljek. Ekkor tudatosult, hogy miért is feszülök be a férfiaktól. Most már sokkal jobb, de tudom, hogy még lesz lelki harcom magamban ezzel a dologgal kapcsolatban.

Van barátod?

Nincs, de most jobb is így. Úgy érzem a lelki gyógyulásomnak jót tesz az egyedül lét. A zene is nagyon sokat segít, jó emberekkel vagyok körülvéve. Tavasszal kijövünk egy dallal, amit Sihell Vanesszával közösen adunk elő. Ő is hasonló dolgokon ment át, ez lesz a témája a dalunknak is.

Ez nagyon mély téma. A mulatós zenében meglehetősen szokatlan. Nekem pozitív meglepetés volt a dalaidban az igényes hangszerelés. Latin gitár és trombita. Jól megírt számok. Mentős Lacival pedig nagyon jól összeillik a hangotok.

Vanival a duettünk nem mulatós lesz, a téma komolysága nem engedheti meg. A poposabb-latinosabb zenéimet Ember Péter írta és hangszerelte. A mulatós műfajt csak Mentős Lacival képviselem, szólóban nem. Nagyon szeretek vele dolgozni. Nem csak a kollegám, a barátom is.

Milyen műfajokban énekelsz még?

Közel áll hozzám a swing és a szalonjazz amit a Latte Maffiato együttessel művelünk. Egyszerűen oda vagyok érte. Nagy kedvenc még a musical is, ez az, amit a legszívesebben énekelek. A szólókarrierem populáris stílusa is örömet okoz. Ebben a munkában Édesanyám is segít ő írja a mai napig a dalszövegeimet, Apukám pedig szakmailag segít, hiszen régebben dj volt és nagyon érti a zenét. Ők a legnagyobb támogatóim és kritikusaim. Őszintén megmondják a véleményüket, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.

A klipjeidben gyakran tűnik fel Dunaújváros, a Duna-part, Kulcs. Miért?

Innen indultam és ezt nem felejtem el sohasem. Szeretem ezt a várost és ide mindig hazatérek! Jó lenne, ha nem csak a családom miatt jöhetnék haza, hanem énekelni is gyakrabban lenne lehetőségem az itt lakóknak. Sajnos az idei Adventi műsorba nem kaptam felkérést, de bízom benne, hogy jövőre többet találkozhatok a helyi közönséggel.