2018.07.19. 20:02
Távozása ellenére Debrecenben ő kapta meg a szeretetet jelző díjat
Kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes játékos folytatja pályafutását a Dunaújvárosi Kohász együttesében.
Sirián Alexa Szederke azt kívánja, kipróbálhassák, milyen súlyos az ember nyakán egy érem Fotó: HK / DH
– Nagyon örülök, hogy Szedi a Kohászban folytatja. Az utánpótlás-válogatottban ismertem meg, és jó barátok lettünk. Mindent meg tudtunk beszélni, kedves, jó kedélyű. Egyszer csak felhívott, és azt mondta: amíg nem voltam biztos benne, neked sem árultam el, de most már tudhatod, jövök melléd a Kohászba! Nagyon boldoggá tett ezzel az egyszerű bejelentéssel. Vele csak erősödni fog a csapat. Beállóként jól mozog a falban, meg lehet találni a labdával, nagyszerű beálló kézilabdázó. Aki mindezt elmondta nekem, az Szekerczés Luca, a csapat balkezes átlövője, és akiről nyilatkozott: ő Sirián Alexa Szederke, becenevén „Szedi”, a dunaújvárosi csapat Debrecenből igazolt játékosa. Szederke huszonnégy éves. Kétszeres BL-győztes, magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes. Mind a hat elsőséget a Győri Audi ETO játékosaként szerezte.
Szegeden született, és kézilabdázó édesapja hatására ő is a kézilabdát választotta, de már Győrben. Majd Róth Kálmán edző ajánlotta a Győri Audi ETO utánpótlás-csapatába 2008-ban. Ám a norvég világsztár, Heidi Löke mellett kevés játéklehetőséget kapott, így 2014-ben átigazolt Debrecenbe. Sérülés miatt szinte egy egész évet lábadozott, de a felgyógyulása után kihagyhatatlan alapember lett a csapatban. 2013-ban az U19-es együttessel Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett. A felnőttválogatottba tavaly hívta be Kim Rasmussen szövetségi kapitány, de a szakvezető jelenleg is figyeli. Sőt, szerdán kapott nyilvánosságot, hogy Szedi ismét benn van a válogatott keretben, vasárnap utaznak a törökországi edzőtáborba, rajta kívül Szekerczés és Szalai Babett kapott meghívót a DKKA-ból. Ennek természetesen nagyon örül, és bízik abban, hogy egyszer majd eljön annak az ideje is, hogy pályára lép egy rangos világversenyen. A behívót nagyon okosan megerősítésnek tartja, vagyis annak, hogy jó úton jár, s játéka egyre értékesebb, ami másnak, a vezető szakembereknek is feltűnik. Az is sokat mond róla, hogy Sirián Alexa Szederke úgy távozott most el a Hajdúság fővárosából, hogy a sokat irigyelt debreceni B-közép közönsége jóvoltából megszavazták neki a Közönség-díjat.
– Őszintén mondom, jól éreztem magam Debrecenben. Ezért is volt nehéz döntés a távozásom, amikor a menedzserem megkeresett az ajánlattal. Úgy döntöttem, jövök Dunaújvárosba. Régóta figyeltem a Kohász játékát, láttam, hogy ez egy nagyon stabil csapat. Mindig bekerül az élmezőnybe, és most is szerepel majd nemzetközi tornán. Azt sem felejtettem el, hogy az EHF Kupát meg is nyerték az újvárosiak. Nem szeretnék a debreceni helyzettel foglalkozni, mert szép időt töltöttem ott, de valami miatt nem jött ki a csapatból egy nagy ugrás, eredmény évek óta – kezdte Szedi.
Gondolom, Szekerczés Luca sok mindenről tájékoztatta már…
– Valóban, mindent tudok tőle a dunaújvárosi csapatról. De csakis pozitívumokat mondott el nekem. Arra is felkészített, hogy irtózatosan kemény munka kezdődik az alapozáson. De ez nem baj. Kell az erő az elkövetkezendő hónapokra.
Ha volt is egy kis izgatottság az első edzéseken, az bizonyára eltűnt a sok futás „jóvoltából”…
– Valóban, sokáig nem foglalkoztam a bemutatkozással, az ismerkedés hangulatával. De az első benyomásom az volt, hogy ez egy mosolygós csapat, amelyik tud keményen dolgozni is. És az is nagyon szimpatikus számomra, hogy ez magyar csapat. Az is nagyon szimpatikus számomra, hogy többségében magyar játékosokból áll.
Szedi, a beálló poszt nem éppen az angol kisasszonyok baráti, finomkodó ölelgetéseiről nevezetes…
– Hát bizony a beálló helyén kemény harc folyik a labdáért, a pozícióért. Engem harcos, kitartó, küzdő kézilabdázónak tartanak. S nekem a legfontosabb dolgom az, hogy sikeresen részt vegyek a csapatmunkában, hogy kiszolgáljam a többieket és természetesen saját magamat is helyzetbe hozzam. Szeretnék erősödni fizikailag és mentálisan is. Annak örülnék a legjobban, ha a Kohász most már velem együtt tartaná meg a stabilitását, az eredményességét. És persze a vágyaim között szerepel egy szép EHF Kupa-szereplés is. Kívánom magamnak és társaimnak is, hogy kipróbálhassuk, milyen súlyos az ember nyakán egy csillogó érem.
