Futsal tábor – Fiatal tehetségekkel, fejlődni akarással

A programot Németh Péter, a Dunaferr középiskola testnevelő tanára, az NB I-es klub 114-szeres válogatott játékosa vezette, aki már más városokban is sikerrel birkózott meg ezzel a feladattal.

– Egy bizalmi állapotban vagyunk az összes segítőnkkel együtt, amennyiben reggelente a szülők ránk bízzák a gyermekeiket, és délután épen, jókedvűen szeretnék visszakapni őket. Ez egy megszokható és eddig szerencsésen teljesített küldetésünk – mondja mosolyogva. – Nyilván nagyon odafigyelünk, vigyázunk rájuk, ezért is jó, hogy elegen vagyunk erre a feladatra, de érezzük a súlyát, figyelünk a részletekre. Ez a tevékenység más is, több is, mint a már begya­korolt délutáni tréningek. Igyekszünk és eddig jól ment a dolog. Szerencsére van benne tapasztalatunk, és a gyerekek is elmondják a véleményüket, illetve látjuk a reakciójukon, hogy melyik feladatot hogyan élik meg. Amennyiben valamelyik programban pattog a labda, vagy versenyt generálunk vele, az biztos, hogy száz százalékot szeretnének benne produkálni. Nem vagyunk nehéz helyzetben és ezt próbáljuk meglovagolni.

Pedig nem egyszer szigorúan felsorolod a tilalomfáidat!

– Nyilván vannak keretek, és nekem is vannak rigolyáim, amiket szeretek betartani és betartatni. Ilyen például az „annyit szedj a levesből, amennyit meg is eszel!” Ezért elég sokat harcoltunk, ahogy azért is, hogy az öltözőben is rend legyen, vagy ha én beszélek, akkor szépen csendben hallgassanak végig… Elég hamar kiismernek engem, megtanulják a rendet és a szabályokat. Nem panaszkodhatom, mert nagyon klassz három héten vagyunk túl. Reméljük, hogy jövőre is hasonló lelkesedéssel és létszámban fogjuk kitölteni az időt, és mosollyal térnek vissza hozzánk a gyerekek!

Van úgy, hogy a szülők „használati utasítást” adnak a gyerekhez, vagy különleges kívánságokkal érkeznek?

– Volt már ilyen. Akár az étkezésével vagy a különböző élethelyzetekkel kapcsolato­san. Ezeket igyekszünk észben és szem előtt tartani, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok. Negatív problémák nélkül teltek a napjaink.

Nyilván ők az elsők. Persze minden mozdulatukat figyelemmel kísérjük, és van úgy, hogy ők szólnak az étkezésnél, hogy „gyere Peti bácsi segíts!” és nem csak én, hanem a többiek is megteszik, amit kell.

Az egészen kicsik nem egyszer csak egy pillanatra odabújnak hozzád, egy nagyot sóhajtanak és boldogan robognak tovább…

– Ez egy nagyon jó érzés, amikor ennyire megbíznak bennünk, és az is, hogy azt merem mondani, egy hét alatt annyira megszerettek bennünket, hogy ezt egy öleléssel, egy aranyos pacsival, vagy egy kézfogással is „elmondják” nekünk. Nyilván ez egy kétoldalú folyamat, hiszen ezekben a jelekben benne van a munkánk, a szeretetünk és az igyekvésünk egyaránt.

Mit vártak el a szülők ettől a tábortól?

Szalai Dániel és Peti:

– Igazából nincsenek különösebb elvárásaink, azt szeretnénk, ha jól érezné magát a gyerek és tartalmasan töltené a szünidőt. Sportolna, fejlődne, és egy kicsit elfáradna a nap végére. Úgy látjuk, hogy itt maradéktalanul megvalósult ez az elképzelésünk. A magatartása is jobb lett, mint előtte, és úgy látjuk, hogy egy kis fegyelmet is tanult. Amikor megvan a helye és az ideje, akkor nyugodtan rá lehet szólni egy gyerekre, és ezért nem neheztelünk. Én is sportolok, kispályán focizok, de úgy látom a futsalról már lemaradtam. A fiam viszont élvezi és beszámol a napközben történtekről. Amennyiben lesz rá lehetőség, legközelebb is szívesen elhozzuk ebbe a táborba!

Steiger Teréz és Kiss Máté:

– Igazából nincs elvárásom az edzőktől, mert tudom, hogy jó helyen van a gyermekem. Hogy honnét veszem a bizalmamat? A Peti szemének a csillogásából és a gyerekek jókedvéből. Ennyi. Amikor rá kell szólni valamiért, annak biztosan van valami oka, és természetesen nem haragszom érte. És, ha az ételfogyasztásra és a válogatás elkerülésére is szoktatják őket, azt nagyon jó ötletnek találom! Annak is örülök, ha fáradtan érkezik haza, mert akkor biztosan tartalmas volt a programjuk. Tavaly is itt voltunk, szeptembertől járunk focizni. Sajnos az idén csak egy hétre tudtunk jönni, de reméljük, hogy jövőre hosszabb időre jelentkezhetünk.

Rácz Renáta és Barát Ádám:

– Inkább azt mondom el, hogy mit tudok. Biztonságban van, nagyon változatosak a programok. Hasznosan, intelligens és odafigyelő edzők és felnőttek között tölti a napját. Egyrészt a gyerek elmeséli, másrészt tavaly már voltunk ebben a táborban. Akkor is és most is nagyon jók voltak a tapasztalataink, ezért az Ádám visszavágyott ebbe a közösségbe. Nem féltettem az új társaktól, mert nagyon közvetlen és nyíltszívű a kisfiam. Egyébként az nagyon jó, hogy minél több féle ember foglalkozik velük, akiknek nem csak a futsalra, hanem a másféle sportokra is minél szélesebb rálátásuk van. Ezeket mind kipróbálhatták a hét folyamán. Nem lett rosszabb, de estére nagyon elfáradt, amit nem bánok, mert hasznos dolgokkal, a sporttal tölti az egész napját és ez a legfontosabb.

Varga Alexandra:

– Amikor idejövök a fiaimmal, azt szeretném, ha jól éreznék magukat, hiszen most van a nyári szünetük. Mondják, és látom is rajtuk, hogy ez így is alakult. Ők eddig nem sportoltak, de bejelentették, hogy mostantól edzésre akarnak járni. Úgy néz ki, hogy megtetszett nekik a futsal. Mivel az életem egy része volt a foci, örülök, ha ők is elkezdik. Nem féltem őket, a fegyelmezés is kell nekik, persze a megfelelő eszközökkel, ami itt rendben található. Az élet is szabályokról szól, és ez segítség azoknak a betartásához is. A kisebbik nagyon barátkozós típus, a nagyobbiknak kell hozzá egy-két nap. Itt máris találtak új társakat maguknak. Hétfőn fáradtan érkeztek haza, korán el is aludtak, de azóta bírják. Remélem szeptembertől sportosak leszünk!