„Idomított” halakkal is versenyeztek Kisapostagon

– Megnyugtatlak, nálam nincsenek idomított halak, legfeljebb a cirkuszban találsz olyanokat. Viszont nekem is volt egy kis problémám. Nagyon sokan felismertek, idejöttek hozzám barátkozni (ami persze nagyon nagy örömet ad nekem), vagy lesték a kapásaimat és nyilván itt toporogtak a sóderágyon, ami megzavarta a halakat, és néha negyedórára is fogás nélkül maradtam. Utána persze jött a következő barát: szevasz Gyulám, hogy vagy?! Minden második megbotlott a botomban, az újságíró meg természetesen belekeveredett a horgomba! És kezdődött minden elölről! – mesélte kitörő jókedvében. – Ennek ellenére a felnőttek között én lettem a bajnok ezen a napon is! Nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy egy meghívásnak tettem eleget, a polgármester úr híres halászlevét kóstoltuk meg. Tényleg kiválóra sikerült.

Most egy meghívásnak tettem eleget

– Most egy lövész edzőtábort szakítottunk meg a mai napra. A világkupára készülünk. Aki nyomon követi az utamat, az tudhatja, hogy az idei év eddig sikertelenül alakult. A világbajnokságra például úgy utaztunk ki, hogy nem volt fegyverünk… Ezért aztán a rengeteg készülődés után nem úgy jött össze az eredményem, ahogy szerettem volna.

– Ezután azt gondoltam, hogy majd a horgász vb-n kárpótolom magamat, de sajnos a rossz taktika és a sorsolás miatt az sem sikerült. Persze ezekből a hibákból is tanulhat az ember.

– Szerencsére a lövészet és a horgászat is olyan sportág, ahol az életkori határok a többiekéhez képest meglehetősen magasak. Ezért aztán, ha sikerül a kvótát teljesítenem, akkor a Tokiót még megpróbálom, és a folytatásról ráérek utána még gondolkozni. A horgászatra pedig legyen példa a faterom esete, aki itt ült mellettem, és hetvennégy évesen majdnem megvert ma délelőtt!