Újvárosi az igazi csapatom!

2018.02.22. 12:37

Úgy látom, hogy évről évre szépen fejlődik a Carissa Kupa

Kuti László rangos pályafutást mondhat a magáénak. Volt magyar bajnok, de az ezüst- és a bronzérmet is a nyakába akasztották. Megjárta a válogatottat is.

Balogh Tamás

Kuti László: Ebben a korban már mindenki a saját egyéniségét viszi ebbe a játékba Fotó: DH Archív

Légiósként is sikeresen megállta a helyét. Az NB I-es bemutatkozása a Videotonban történt meg, ahol hat évet játszott. A következő állomás Dunaújváros volt, innét a Honvédhoz vezetett az útja, majd a Vasas következett. A gálamérkőzés után beszélgettünk vele.

Melyik csapata volt az igazi?

– Legszívesebben a dunaújvárosi évekre emlékezek. Annak ellenére, hogy harminchét éve elkerültem innét, rendszeresen visszajárok. Az öregfiúkkal játszom heti két alkalommal. Ezek igazi „vérre menő” csaták. Ahogy öregszünk, egyre több probléma merül fel a játékunkban, és egyre többet vitatkozunk. Mindannyian nagyon jó focistának tudjuk magunkat. Minél jobban öregszünk, annál többet tudunk erről a sportágról és annál kevesebbet tudunk megmutatni belőle.

Megpróbált szót fogadni a Mesternek?

– Nem volt egyszerű, mert három is volt belőlük. Papíron a Tóth Pista, a Menyhárt Menyhért és az Andriska Gábor. Ez a trió három futball­iskolát jelent. Megpróbáltunk a kedvükben járni, de ebben a korban már mindenki a saját egyéniségét viszi ebbe a játékba, tehát nem nagyon fogadtunk szót!

Kuti László: Ebben a korban már mindenki a saját egyéniségét viszi ebbe a játékba
Fotó: DH Archív

A zöld-fehérek ellen játszani…

– A Ferencváros ellen játszani bármelyik szinten nagy kihívás. Ők az ország legnépszerűbb csapata, tehát itt a gyerekektől a szeniorcsapatig mindegyiket komolyan kell venni. Viszont az ő játékosaik is tudják, hogy zöld-fehérben játszani egy privilégium.

Az aktív éveiben szeretett volna ott játszani?

– Az előbbiek és a legnagyobb szurkolótáboruk miatt is természetesen. A Dunaújvárosi Kohász kölcsönjátékosaként viszont volt szerencsém két hónapot eltölteni a Fradi csapatával Dél-Amerikában. Tóth Pistával együtt nagyon büszkén emlékezünk erre az időszakra. A Magyar Ligaválogatott tagjaként a Ferencváros játékoskeretét egészítettük ki, mivel közülük többen a magyar A válogatott tagjai voltak.

Hogy tetszik a Carissa Kupa rendezvénysorozata?

– Úgy látom, hogy évről évre szépen fejlődik, nagyon nagy tömeget mozgat a játékosok és a nézők között is. Láttam egy-két nagyon komoly, színvonalas mérkőzést is. Ilyen szempontból sem lehet rá panasz. Kemény összecsapásokat is láthattunk, amiket a presztízsjellege tett azzá. Az sohasem baj, ha egy mérkőzésnek ilyen értéke is van. Ez a játék színvonalát emeli. A szabályos keretben tartásukhoz fontos szerepük van a játékvezetőknek.

Óriási ziccerben a csatár az égbe vágja a labdát. Mit lehet erre mondani?

– Én azt, hogy a futballban minden benne van, tehát oda is lehet kerülni és persze ki is lehet hagyni…

Önmagától mit várt ezen a mérkőzésen?

– Őszintén szólva, túl sokat már nem, hiszen mégiscsak hatvanhárom éves vagyok. Hobbiként űzöm, de szeretnék minél tovább játékban maradni, amíg az egészségem engedi. Az életkorom ellenére rendszeres edzésben vagyok, ezért bízom benne, hogy még helyt tudok állni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában