Harminc éve ünnepelte egész Dunaújváros a KEK-győzelmet

Laurencz László és Pergel István tanítványai öt ellenfélen küzdötték át magukat, mire magasba emelhették a trófeát a dunaújvárosi sportcsarnokban. Amikor a Dunaferr SE női kézilabdázói megkezdték szereplésüket a KEK-ben, még a legderűlátóbb szurkolók sem gondoltak volna arra, hogy a csapat májusban is versenyben lesz a kupáért. A dunaújvárosi lányok a zsúfolásig megtelt Dunaferr Sportcsarnokban próbálták véghez vinni azt, amely eddig még egyik dunaújvárosi gárdának sem sikerült: megnyerni egy európai kupát.

A legjobb tizenhat közé jutásért vívott párharcban a bolgár Gabrovo nem jelentett akadályt, az idegenbeli 25–12 után itthon 33–13-as kiütés következett. A nyolcaddöntőben a dán Rodovrét Dunaújvárosban tizenkét góllal sikerült legyőzni, az izgalommentes visszavágon is néggyel győzött a Dunaferr. A negyeddöntő első felvonását az ukrán Szpartak Kijev 25–24-re megnyerte, hazai pályán viszont 24–19-re diadalmaskodtak Kocsis Erzsébeték. Az elődöntőben a Volgográd 24–19-es vereséggel távozott Dunaújvárosból, a második meccsen nem tudták ledolgozni a hátrányt az oroszok, csak 23–20-ra nyertek. 

A finálé első felvonásán a Lützellinden kétgólos előnyre tett szert, ám itthon 1995. május 6-án a lányok fölényes sikerükkel feltették a koronát teljesítményükre.

A Dunaferr női kézilabdázói KEK-döntő megnyerésével felejthetetlen élményt szereztek sokezer szurkolónak. A találkozó előtt Szabó József,az egyesület elnöke még arról beszélt, hogy olyanok is érdeklődnek a mérkőzés iránt, akik eddig azt sem tudták, merre van a Dunaferr Sportcsarnok. A lányok diadalmenete megmozgatta az egész várost. A lelátón öltönyös úriemberek a B-középpel együtt üvöltötték torkaszakadtukból, hogy „Újváros, Újváros”. 

Így ünnepelte a Dunaferr a győzelmet a dunaújvárosi csarnokban

A videó forrása: jakd.hu

Györgyné Oblisz Anita Tolnáról, az NB II-es csapatból került 1987-ben Dunaújvárosba, másfél éves, fehérvári kölcsön kivételével összesen 17 évet húzott le a Dunaferrnél. Minden diadalnál jelen volt, ötszörös bajnok és kupagyőztes, EHF Kupát, KEK-et, BEK-et és Európai Szuperkupát is nyert. Pályafutása végeztével sem szakadt el a klubtól, a Dunaújvárosi Kohász KA technikai vezetője. 

– Van, hogy máskor is eszembe jut ez a nap, de most azért többen tettek róla, hogy biztos ne felejtsem el, a DKKA-nál is persze beszéltünk róla. Harminc éve történt... hú, de öregek lettünk, felnőttek a gyerekek is. Azonban az emlékek olyanok, mintha tegnap történt volna minden. 

– Így benne lehetett a pakliban az is, lekezelték a Dunaferrt. Az biztos, sokat edzettünk, megdolgoztunk minden győzelemért. Nagyon nagy siker volt, ami oly sokaknak nem sikerült pályafutásuk alatt komoly csapatokkal – monda Oblisz Anita.

– Nagyon jó és összetartó csapatunk volt, mindenki tisztában volt a feladatával. Ennyi idő távlatából se mondom azt, hogy széthúzás lett volna közöttünk. Viszont akkor milyen összetartóak voltunk, most már mindenki éli a saját életét és biztos emlékezik is erre az évfodulóra, de senki nem szervezett közös összejövetelt. Az, hogy a döntőben itthon nem játszottam, nem is tudom, miért alakult így. 

– Akkor csak ránk voltak kíváncsiak, manapság, ha jön egy ismert klub, azért vagyunk többen, mert a Győrre, vagy a Fradira azok.

Oblisz Anita kiemelte, Dunaújvárosban nagyon szerették akkoriban sportot és figyeltek rájuk, az utcán nagyon sokan megismerték, beszélgettek velük. A KEK-siker után még népszerűbbek lettek.

– Nem szabad elbizakodottnak lenni, magam példáján: utána elmentem kölcsönbe Fehérvárra, mert itt nem számoltak velem. Jó volt, hogy hívtak, bíztak bennem. Mondhattam volna, KEK-győztesként dehogy megyek, de nem, mert be akartam bizonyítani, hogy ok nélkül kerültem ki a csapatból. Ez az élet minden területére igaz, sehol nem szabad hátradőlni – jegyezte meg.

Nyilatkozatok 30 évvel ezelőttről

A Dunaújvárosi Hírlap archívumát fellapozva megkerestük a korabeli újságokat. Ebből idézzük a meccs után készült nyilatkozatokat.

A Dunaferr gólfelelőse a KEK-döntő második mérkőzésén Mátyás Auguszta volt, aki tizenegyszer talált be a Lützellinden kapujába. Valamennyi bünetőt (hetet) értékesítette. — Mérkőzésen ilyen nyugodtnak még soha nem éreztem magam. Csak az járt a fejemben, hogy játszani kell, és semmi vesztenivalónk nincs. 

A találkozó befejezése után Pálffy Zsuzsából a feszültség könnyek formájában oldódott fel. — Olyan megkönnyebbülést éreztem, ami ezt hozta ki belőlem. Hétfőtől péntekig nagyon ideges voltam, enni is alig tudtam. A meccsen a második kiállításom után már nagyon kellett vigyáznom a faultokkal. De azért mentem előre. 

Meksz Anikó a tőle már megszokott bravúrok sorozatát mutatta be a döntőn. 

– Amikor a hajrában sikerült megfognom a hétméterest, akkor már tudtam, hogy tutira megvan a meccs. Végül simán nyertük a mérkőzést, amire előtte még gondolni sem mertem. Azt hittem nehezebb dolgunk lesz. Nagyon hajtott mindenki, és ennek meg is lett az eredménye. Remélem, ezt a teljesítményt meg tudjuk ismételni a Vasas ellen is. 

Az összecsapás után városunk polgármestere, Almási Zsolt is a küzdőtéren ünnepelte a lányokat.  

– Mindent elkövettek ezért a győzelemért, és meg is érdemelték ezt a kupát. 

A Dunaferr SE elnöke, Perjámosi Sándora lányok mellett a szurkolókat is dicséri.

– A lányok nagyon jól játszottak. Le tudták vetkőzni azt a nyomást, amit a kinti minimális kétgólos vereség jelentett számukra. 

Laurencz László szaktanácsadó végre elégedett volt. — Úgy érzem, már az első mérkőzésen is nyerhettünk volna, de ott csak egy ember nyújtott kiemelkedőt. A mai mecscsén mindenki.