Megható pillanatok, könnyes búcsúzás a sportcsarnokban

Nagy csatában végzett döntetlenre a DKKA a Vasas ellen szombaton úgy, hogy az utolsó támadás a Kohászé volt. Egy szabaddobás után Paróczy ígéretes helyzetben egyedül fordult volna kapura, de a játékvezetők – akinek ténykedésével egyik oldal sem vol kibékülve – visszafújták az akciót. Utána már Szalai Babett átlövését védte a vendégek kapusa, pedig milyen sorsszerű lett volna, ha a visszavonuló játékos döntötte volna el a találkozót. Ezek voltak a meccs utolsó pillanatainak történései, ami után következett a Vasas játékosok ünneplése – a Békéscsaba vereségével bennmaradtak az NB I-ben –, míg a dunaújvárosiakat a szép számú közönség vastapssal búcsúztatta. A körbejáró lányok szokás szerint lepacsiztak mindenkivel, s már ekkor érkeztek az ajándékok, ölelések, egy-egy jó szó, majd ezt követően kezdődött az idény végén visszavonuló Szalai Babett és Oguntoye Viktória búcsúztatása. 

Elsőként Szabó Zsolt, Dunaújváros alpolgármestere méltatta a lányokat és köszönte meg mindazt, amit a Kohászért tettek. Majd a DKKA vezetőivel, Horváth Tiborral, Bulath Anitával és Vertig Csabával egy-egy bekeretezett mezt adtak át az ünnepelteknek, amelyen az is szerepelt, hogy Babett tíz, míg Viktória hat évet játszott a klub kötelékében. Aztán sorra érkeztek a további köszöntők, mások mellett ajándékot adott át a Fejér Vármegyei Kézilabda Szövetség részéről Gyöngyösi László, a csapattársak nevében Wéninger Alexa és Paróczy Sára, majd a szurkolók képviselői következtek, aztán a családtagok érkeztek, s már ekkor volt, aki a könnyeit törölgette. 

Vidám és megható pillanatok

Utána Babi és Ogu leült a felezővonalnál, hozzájuk csatlakozott az egész csapat, majd lekapcsolódtak a fények és szemek a kivetítőre szemeződtek. A videóban megszólalt többek között Köstner Vilmos, Debre Viktor, Faragó András, Hollós Árpád, Golovin Vlagyimir, Ferling Bernadett, Kisfaludy Anett, Kovacsics Anikó, a szlovák válogatott, Pastrovics Melinda, Such Nelli, Triscsuk Krisztina, Tóth Eszter, Szepesi Ivett és még sokan mások mondták el jókívánságaikat, üzeneteiket. Ezeket hol a nevetve, hol szemüket törölgetve hallgatták a lányok. 

Egyébként több korábbi játékostárs személyesen jött el, s itt volt a 2016-os EHF Kupát nyert csapat két szakvezetője, György László és Zdravko Zovko is. Imre Vilmos, mivel csapatának meccse volt, csak később érkezett, de ő is fontosnak tartotta, hogy személyesen köszönjön el a lányoktól.

A DKKA búcsúzó játékosainak nagyon sokan üzentek

A videózás után aztán még hosszú percekig állták a sarat az ünnepeltek, közös fotók, pár jó szó, egy ölelés erejéig. Aztán a sorba beállva, mi is tudtunk pár szót váltani velük.

Oguntoye Viktória azzal kezdte, természetesen izgult, mégis az utolsó hazai mérkőzése volt. – Bár meccs közben már inkább azon, hogy nyerjünk. Sajnos nem sikerült, döntetlent játszottunk, bár jobb, mintha kikaptunk volna. Nyilván máshogy keltem föl, azért még nem biztos, hogy felfogtam, ez volt az utolsó fellépésem a dunaújvárosi csarnokban. Ennek így kell lennie, hogy most vége, igazából boldog vagyok, sok szép élménnyel, barátsággal gazdagodtam. Annak kifejezetten örültem, hogy sikerült egy hetest védenem. Az, hogy az utolsó meccsen is szerepet kapok-e, majd meglátjuk. Ám szívesen segítem a többiek munkáját is, a lényeg, védjen jól, aki keretbe kerül – mondta.

Oguntoye mindig kapható a viccelődésre és vidám, de a végén azért ő is meghatódott. – Nagyon nagyon örültem, hogy ilyen szeretetet, ennyi üzenetet kaptam, tényleg meghatódtam. Igazából majd akkor fogok sírni, amikor otthon végignézem ezt a sok ajándékot, vagy visszagondolok erre az estére – tette hozzá.

Szalai Babett számára nagyon különleges nap volt a szombat, voltak is problémái előtte az alvással. S úgy érzi, talán a koncentrációval is. – Kicsit izgultam, de tudtam, előbb vár ránk egy fontos meccs, amit meg kell nyerni, utána pedig lehet ünnepelni. A döntetlennel kicsit keserédes a szám íze, nem lett volna rossz, ha az én gólommal nyerünk, de hát ez a sport. Nyilván, majd az a pillanat is el fog jönni, amikor visszagondolok a pályafutásomra, de a Vasas ellen ez nem járt a fejemben – fogalmazott. 

Ami pedig az ünnepséget illeti, számára hihetetlen jóleső volt, hogy mennyien köszöntötték, egy-egy jó szóval illették. – Azt gondolom, akkor mégis letettem valamit az asztalra kézilabdás karrierem során. Bár még van egy meccs Esztergomban, ahova nem feltartott kézzel szeretnénk menni – tette hozzá. 

Felvetettük, ha később felmerül olyan helyzet, hogy szükség lenne a játékára, mit döntene. Szalai szerint ez a jövő zenéje, most az a tény, még egy meccse van. 

– S jöhet egy olyan nyár, ami végre szabad lesz, nem kell reggel edzésre menni, hanem kiélvezhetem a szabadságot – közölte nevete Babett, aki a későbbiekben is marad a DKKA-nál, ő a háttérmunkában segít, Oguntoye pedig edzőként vállal majd szerepet.