2025.02.25. 17:55
In memoriam Takács Attila (1963-2025)
61 éves korában elhunyt a Vasvári Pál Általános Iskola testnevelője, a Dunaújvárosi Kohász korábbi jégkorongozója, későbbi edző, Takács Attila. Rá emlékezik Antal Lajos.
Taki elment
Drága Barátom, nem erről volt szó! Ezer éve ismertük egymást. Megboldogult gyerekkorunkban amíg rövid ideig az úttörőben kergettem a korongot, te akkorra már a serdülő csapat csupaszív kapusa voltál. A Dunaújvárosi Hírlap egyik megsárgult lapjáról a DKSE válogatottjaként tekintesz ránk.
Micsoda csapat volt: Markovics Ferenc, Markó Gábor, Tóth Attila, a Sártory testvérek és a többiek. Életed volt a sport és a hoki. Téged mindig meg lehetett találni a jégpálya környékén. Más idők voltak azok, még nem volt fedett, csak nyitott pálya.
Olykor a vaspor csípte a szemünket, néha nekünk kellett letakarítani a pályát, de szerettük azt az időszakot, mert fiatalok voltunk, a játék és közösség is magával ragadott bennünket. Te pedig mindig őrizted a hálót és a közösséget.
Aztán eltelt sok-sok esztendő, és Kercsó Árpival, Vajda Attilával, Panóval, Lóki Pistával, Kis Pistával sokat kávéztunk a törzshelyünkön. A kávé mellett mindig sokat beszélgettünk, s nagyon szerettük egymás társaságát. Azokban az években lettünk igazi jó barátok.
Hihetetlen, hogy mindenkit ismertél ebben a városban és mindenkiről tudtál egy-egy jó történetet, s mindenkiről mindig tisztelettel beszéltél. Mert a lényed is erről szólt: a szeretetről és tiszteletről.
Aztán újabb – nehéz – évek jöttek. Te is, én is külföldön dolgoztunk. Ritkán találkoztunk, de mindig tudtunk egymásról. Idővel te is, én is hazajöttünk, mert a szívünk visszahozott bennünket. Sohasem felejtem el, amikor felhívtalak, hogy kellene valaki, aki haza tudna költöztetni, azzal válaszoltál: Mikor menjek? Pár nappal később Kittivel parkoltatok le a wolfersdorfi lakásom előtt. Aztán jött a pandémia, majd te is elkezdtél tanítani. Gyakran találkoztunk, szinte hetente. Amikor csak időnk engedte, kirándultunk beszélgettünk és terveztük a későbbi életünket.
Az élet nem volt kegyes hozzád, nehéz akadályokat kellett átugranod és időnként kemény védésekre kényszerültél. A kapu mögötti hálónál lélekben mindig ott állt két, rajongásig szeretett lányod.
Az utolsó lövésig védted a hálót, aztán tegnap este jött egy védhetetlen, melyet nem lehetett hárítani.
Isten veled, nagyon fogsz hiányozni!
