2025.01.25. 11:35
Az utolsó megrendítő út, a fájdalmas búcsú Kulcsár Anitától
Húsz évvel ezelőtt, január 25-én nagyon szomorú napra virradt az ország. A Dunaferr női kézilabdacsapatának tragikus autóbalesetben elhunyt világklasszis játékosa, Kulcsár Anita ekkor tette meg utolsó útját Győrben, több ezer ember kíséretében.
Így repül az idő, január 19-én volt napra pontosan húsz esztendeje, hogy Kulcsár Anita egy dunaújvárosi edzésre tartva, Velence és Pusztaszabolcs között tragikus autóbalesetben elhunyt. A Dunaferr és a magyar válogatott beállójának halála sokkolta Dunaújvárost, az egész országot, a világ kézilabdás társadalmát.
Fotó: DKKA
Kulcsár Anitát aztán 2005. január 25-én Győrött, a nádorvárosi temetőben helyezték végső nyugalomra, a szomorú és megható eseményen a Dunaújvárosi Hírlap munkatársai is jelen voltak, amiről helyszíni riportban számoltak be, amit most felidézünk.
Sajnos nincsen magyarázat erre
Úton Győr felé az ember elgondolkodhatott az élet igazságtalanságain. Miért egy fiatal, életerős sportoló temetésére igyekszünk? Sajnos nincsen magyarázat erre, bele kell törődni a megmásíthatatlanba, csak annyit tehetünk, hogy utoljára összejön a szomorú szurkolósereg, és elkíséri Anitát a leghosszabb útjára.
Ezt nagyon sokan gondolták így, mert közel egy órával a szertartás megkezdése előtt, már hatalmas, több ezres tömeg gyűlt össze a ravatalnál, ahol közben egy óriás kivetítőn, Kulcsár Anitáról peregtek a képek, ő kacsintott és mosolygott ki huncutul egy-egy gólja után a most oly csöndes, könnyes szemű drukkereinek, csapattársainak, tisztelőinek.
Az emberek pedig csak érkeztek csendben, lehajtott fejjel, idősek és fiatalok egyaránt, kezükben a jelképpé vált sárga rózsával, Anita kedvenc virágával. Ezt szorította kezében az az idős bácsi is, aki némán, kisírt szemekkel támaszkodott a kerítésre, és amikor fölemelte fejét csak ennyit mondott, talán magának, talán Anitának üzenve: „Nekem örökké élni fogsz.”
Fotó: Dunaújvárosi Hírlap
Koporsójára a Dunaferr és a válogatott meze volt terítve
Talán a ravatal bejáratánál kitűzött nemzeti és olimpiai ötkarikás lobogó sem repkedett úgy a szélben, mint máskor.
Mintha látni sem akarták volna, ahogy Lamperth Mónika belügyminiszter, Ábrahám Attila sportot felügyelő címzetes államtitkár, a Magyar Kézilabda Szövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság vezérkara, a férfikézilabda-válogatott, a Dunaferr SE férfikézilabda-csapata, olimpiai bajnok vízilabdázók, birkózók, a Győr, a Ferencváros és végül a Dunaferr női játékosai ólomléptekkel, a sírástól rázkódva, beléptek az épületbe, ahol Anita várta őket egy utolsó találkozásra.
Fotó: Dunaújvárosi Hírlap
Koporsójára a Dunaferrben viselt 22-es, és a válogatottbeli 19-es meggypiros meze volt leterítve, hogy utolsó útjára együtt kísérjék el azt a játékost, aki mindkettőt magára ölthette.
A szertartáson a Dunaferr NK és Dunaújváros nevében Szemenyei István búcsúzott az elhunytól.
Velünk marad huncut mosolyod, huszonkettes számú mezed, labdád, benne leszel minden küzdelmünkben, érted is fogunk küzdeni, kettőzött erővel
A Kisalföld hosszabban idézte Szemenyei Istvánt.
– Sokszor megtettük már az utat Dunaújváros és Győr között, ám ennyire lassan és szomorúan sohasem teltek a percek, mint most.
Sajnos mostantól a két várost a gyász fekete szalaga is összeköti. Egy fantasztikus emberrel és játékossal lettünk szegényebbek, ugyanakkor gazdagodtunk bámulatos pályafutásod és nagyszerű, vidám életed emlékeivel.
– Ma még gyászolunk Téged de holnaptól kettőzött erővel küzdünk Érted, mint ahogy Te is tennéd ezt, ha velünk lennél. Sokszor bizonyítottad, nem elégszel meg a második hellyel s személyed és vidámságot árasztó lényed mindig átsegítette csapataidat a nehézségeken. Most sajnos Nélküled kell erősnek maradnunk – mondta.
Fotó: Kisalföld
Kulcsár Anita örökre velünk marad
A DH-ban így folytatódott a tudósítás. A szövetség részéről, Sinka László főtitkár szólt Anitához. – Szia Anita, szia Kulcsika! Így köszöntelek most is, mint mindig!
Hiszen velünk vagy, és velünk is maradsz örökre, hiszen példaképe lehetsz minden jövendőbeli játékosnak, alázatoddal, szerénységeddel, a minden áron való győzni akarásoddal
– mondta az elérzékenyült vezető.
Fotó: Kisalföld
A szertartás után a menet elindult, hogy egy utolsó, közös séta után engedjék, hogy a világklasszis beállós teste meglelje végső, örök nyugalmát annak a városnak a földjében, ahol annyi évet eltöltött, hiszen lelke már az angyalok csapatának tagja.
A koporsó után Pálinger Katalin, a Dunaferr NK csapatkapitánya egy párnán vitte Kulcsár Anita érmeit, majd a volt játékostársak sírva, egymás kezét fogva, kísérték őt a többezres tömeg élén.
Fotó: Dunaújvárosi Hírlap
Amikor elkészült a friss sírhalom, utána az emlékezés virágainak, koszorúinak erdeje fedte be azt. Azután megindultak a szurkolók is, csendben megálltak a fejfa előtt, elbúcsúztak, és letették azt a sárga rózsát, amivel utoljára még kedveskedni akartak szeretett játékosuknak.
Aztán minden elcsendesedett, a nap is lebukott a horizont alá, csak a frissen hullott hó ropogása törte meg az ürességet, mintha csak azt mondaná: Kulcsi, Kulcsi, Kulcsi...
- A szerencsi születésű – a város sportcsarnoka 2009-ben vette fel a nevét –, majd pályafutását Nyíregyházán kezdő Kulcsár Anita a csapattal négy év alatt a megyei bajnokságból az NB I/B-ig jutott. 1995-ben a győriek igazolták le, onnan a fehérvári Cornexi-Alcoához, majd a Dunaferrhez vezetett az útja. Beállóként a kétezres évek elejére a világ egyik, ha nem a legjobbjává nőtte ki magát.
- A nemzeti csapatban 168 válogatottsággal, valamint ezeken a mérkőzéseken szerzett 403 góllal büszkélkedhetett, a címeres mezben 1996-ban mutatkozott be, 2000-ben olimpiai ezüstérmes, 2003-ban vb-ezüstérmes, a 1998-as és 2004-es Eb-n bronzérmes, a 2000-es romániai kontinensviadalon pedig Európa-bajnok lett. 1999-ben a Győrrel döntőt játszott az EHF-kupában, 2004-ben, első dunaújvárosi szezonjában pedig a magyar bajnoki cím, valamint a Magyar Kupa-győzelem is összejött a Dunaferrel.
Fotó: DKKA
