2025.01.19. 17:11
Húsz éve borult gyászba Dunaújváros és az ország, elhunyt Kulcsár Anita
Napra pontosan húsz éve, hogy egy hideg téli napon autóbalesetben elhunyt a Dunaferr és a világ legjobb kézilabda beállója. Kulcsár Anita.

A Dunaferr játékosa volt Kulcsár Anita, amikor a tragédia történt
Fotó: DKKA
Húsz éve is hasonlóan szomorkás téli idő volt, amikor 2005. január 19-én a szokásos, délelőtti edzésre gyülekeztek a Dunaferr női kézilabdacsapatának játékosai, azonban egyvalaki hiányzott közülük. Mivel Kulcsár Anita nem érkezett meg időben Dunaújvárosba, ezért telefonon próbálták utolérni, de készüléke ki volt kapcsolva.

Fotó: DH-archív
Végül a férjével sikerült beszélni, aki közölte a szörnyű hírt: Anita autóbalesetben életét vesztette. Átkozott szerda délelőtt lett belőle...
"Elment a beállós" – olvashattuk a Dunaújvárosi Hírlap másnapi, január 20-i címlapján, amikor beszámoltunk a tragédiáról. A rendőrségi jelentés szerint, a Kulcsár által vezetett Volkswagen, január 19-én, szerda délelőtt fél tíz körül, a Velence-Pusztaszabolcs között, eddig tisztázatlan körülmények között letért az úttestről, az árokba hajtott, s egy fának ütközött. Egy arra haladó kamionos észrevette a balesetet, a széttört, kigyulladt roncsból kiemelte Anitát, de már nem tudtak rajta segíteni a mentők.
Kulcsár Anita emléke előtt több százan adóztak Dunaújvárosban
Anita a szokásos edzésre utazott Sukoróból Dunaújvárosba. Huszonnyolc évesen érte az ostoba halál. Egy zseniális kézilabdázót és egy kiváló embert siratott akkor a Dunaferr, a csapat szurkolói közössége, de az egész város és az ország.
A tragédia estéjén több százan búcsúztatták Dunaújvárosban a Dunaferr NK játékosát, hogy tisztelegjenek a kiváló beállós emléke előtt. Erről szintén beszámoltuk lapunk. Így írtunk az akkor történtekről.
Bután bámulja az ember a cipője orrát, amint elindul az este fél hatra meghirdetett szurkolói megemlékezésre. Bután, mert másokhoz hasonlóan nem képes felfogni a történteket, nem képes megérteni, hogyan ragadhat el a halál egy pillanat alatt olyasvalakit, aki duzzadt az erőtől és az önbizalomtól.
Aki mindig jókedvű volt és másokat is meg tudott nevettetni, akinek góljai után ott ült a szája szegletében az elmaradhatatlan csibészes, bájos, erőt adó mosoly. Akit egy ország szeretett, és egy város imádott.
Nagyon nincs ez jól így - suhan át az ember agyán ki tudja hányadszor a gondolat azóta, hogy először hallotta a kósza hírt, és reménykedett, hogy ezúttal tévednek a hírhozók. Bár tévedtek volna! Közben az utcán Dunaferr sálas szurkolók tűnnek fel, döbbent arccal, csendben beszélgetve egy irányba igyekeznek. A baleset után néhány órával már megjelent a csapat honlapján, hogy a törzsszurkolók virágos, gyertyás menetet szerveznek a Vasmű út és az Építők útja kereszteződésétől a sportcsarnokig, hogy együtt emlékezhessenek a csapat kiválóságára.

Kedden este még a bajnoki meccsre készültek, most búcsúzni jöttek... Ugyan mi mást tehetnének? A csarnok mellett legalább ötszázan ácsorognak a fogcsikorgató hidegben. Barátok, szurkolók, a teljes jégkorongcsapat, az ifista lányok, a Dunaferr NK és a Dunaferr SE több vezetője.
És természetesen Kiss Szilárd, aki éppúgy, mint az edzéseken vagy a meccseken, maga köré gyűjti az övéit. Sajnos van egy hiányzó. Miközben a tömeg türelmesen várakozik, egyre több ifjú hölgy pityeredik el, és a lányoknál is előkerülnek a zsebkendők.
A gyász ölelte körül a sportcsarnokot
Nagy Ivett szeme könnytől csillog, Pálinger Katalin sem tudja tovább magában tartani érzéseit. Mögöttük egy fiatalember áll a távolba révedve. A gyertyáról a forró viasz ráfolyik a kézfejére. Nem veszi észre. Sokkal nagyobb fájdalom szorítja belül. Az emberek meg egyre csak jönnek, virággal, gyertyával, mécsessel, koszorúval. Még egy kis várakozás, aztán Bába Mihálynak, a csapat gyúrójának halk hangja hallatszik: induljunk. A játékostársak előreállnak, követi őket a sokadalom. A menet némán, méltóságteljesen halad a sportcsarnok irányába.
Ballagnak a vigasztalhatatlan drukkerek, akik legszörnyűbb álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer Kulcsár Anita emléke előtt tisztelegve kell végigmenniük az oly sokszor koptatott járdán. Mégis ez történik.
A Dunaferr Sportcsarnok bejáratának lépcsőit hamarosan pislákoló gyertyák borítják. Egy kisfiú szeretne már bemenni a mérkőzésre, nem pontosan érti, miért álltak meg az emberek az épület előtt. Édesanyja elmagyarázza neki, ma nem lesz meccs, mert...
Gyertyák világítják meg a sötét, és most nagyon komornak tűnő csarnokot, amelyet a gyász ölel körül.
Később hazafelé indulnak az emberek. Este a szerkesztőségbe még befut egy telefon: egy rácalmási nyugdíjas asszony sír a kagylóban, hogy fogyatkozó egészsége miatt nem tudott eljönni, de ő is gyújtott gyertyát. Csak azt szeretné, ha tudnánk. Tudjuk. Mindannyian.
Őt nem lehetett nem szeretni

Fotó: archív
A lénye, a személyisége sugározta az életörömet. Őt nem lehetett nem szeretni. Kiss Szilárd akkori mestere később így emlékezett lapunknak Anitáról. – Azóta is hiányzik nekem Kulcsi. Emlékszem: a legpocsékabb átadást is megfogta, olyan biztos keze volt. S ha lefordult a védőjéről már tehetetlen volt a kapus.
Fantasztikus arányban használta ki a helyzeteket, szinte nem is hibázott. Védőjátékosként is kiváló volt. A közösségnek, a csapatának a motorjaként élt közöttünk
– emlékezett meg Anitáról a mesteredző.
Nemcsak egy csapattársat veszítettem
A dunaújvárosi csapattárs, Pálinger Katalin tíz évvel később így nyilatkozott: – Minden percét fel tudnám idézni annak a borzasztó napnak, edzésnek, amikor Kulcsit vártuk. Korábban is előfordult, hogy késett edzésről, szeretett aludni, ezért viccelődtünk is. Vártuk, mikor toppan már be, néztük az ajtót, és csak edzés után kaptuk meg a tragikus hírt.
Nemcsak egy csapattársat veszítettem el, hanem barátot is, fiatalként együtt játszottunk az ETO-ban, együtt lettünk válogatottak.
A Dunaújvárosi Hírlapnak több, korábbi újvárosi klasszis is méltatta Kulcsárt.

Fotó: MTI
Mátéfi Eszter Anitát fiatalabb korából is jól ismerte
– Győrben lett beállós, és már akkor látszott: óriási tehetség. Minimális hely kellett neki ahhoz, hogy megtalálja a rést két védő között. Tapadt hozzá a labda.
Távozása hatalmas veszteség a sportág számára. Emberileg is a legjobbakat tudom róla mondani.
Pigniczki Krisztina Győrben együtt nőtt fel Kulcsár Anitával, évekig játszottak egy csapatban
– Mindig nyerni akart. Nem szerette a játékban a langyos vizet, de így volt ez a magánéletében is. Mindig voltak komoly tervei az életben, céltudatosan gondolkodott. És nem ismert lehetetlent. Olyan csapattársat kívánok magamnak, amilyen ő volt. Bohókás, szeretni való embert vesztettünk el.
Ferling Bernadett: hihetetlen, hogy nincs közöttünk
– Hihetetlen, hogy nincs közöttünk Anita – emlékezett vissza az akkori csapatkapitány, Ferling Bernadett. – Most a válogatottban is beszélgettünk róla. Fantasztikus játékos volt. Ezért és kedves egyénisége miatt is hiányzik.
Érmek a válogatottal, a Dunaferrel, a világ legjobbjának választották
- A szerencsi születésű – a város sportcsarnoka 2009-ben vette fel a nevét –, majd pályafutását Nyíregyházán kezdő Kulcsár Anita a csapattal négy év alatt a megyei bajnokságból az NB I/B-ig jutott. 1995-ben a győriek igazolták le, onnan a fehérvári Cornexi-Alcoához, majd a Dunaferrhez vezetett az útja.
Beállóként a kétezres évek elejére a világ egyik, ha nem a legjobbjává nőtte ki magát.
- A nemzeti csapatban 168 válogatottsággal, valamint ezeken a mérkőzéseken szerzett 403 góllal büszkélkedhetett, a címeres mezben 1996-ban mutatkozott be, 2000-ben olimpiai ezüstérmes, 2003-ban vb-ezüstérmes, a 1998-as és 2004-es Eb-n bronzérmes, a 2000-es romániai kontinensviadalon pedig Európa-bajnok lett. 1999-ben a Győrrel döntőt játszott az EHF-kupában, 2004-ben, első dunaújvárosi szezonjában pedig a magyar bajnoki cím, valamint a Magyar Kupa-győzelem is összejött a Dunaferrel.

A 2004-es évre vonatkozó, 2005 év elején indított év kézilabdázója szavazáson, amelyet a Nemzetközi Kézilabda Szövetség szervezett, toronymagasan nyert Kulcsár Anita, az összes szavazat 65,7 százalékát kapta, ezzel – szívbe markolóan fájdalmas módon – posztumusz ő lett a 2004-es évben a világ legjobb női kézilabdázója.
A Magyar Kézilabda Hírességek Csarnokában
2020-ban Kulcsár Anitát választották meg a szurkolók a Magyar Kézilabda Hírességek Csarnoka tizenegyedik női tagjává – közölte a Magyar Kézilabda Szövetség. Kulcsár Anita több ezer szavazó voksa nyomán végzett az első helyen, szoros versenyben egy másik beálló, Pádár Ildikó előtt, a harmadik a szintén a Dunaferrben is szereplő Németh Helga lett, a negyedik Dunaújváros egyik legendája, Kocsis Erzsébet.

Fotó: DH-archív
2006-ban a dunaújvárosi sportcsarnokban avatták fel emléktábláját, illetve mezét véglegesen visszavonultatták, ami azóta is kifeszítve látható, a többi legendáé mellett.