Példás önerő és őszinteség

2023.06.01. 17:31

Zubai Gábor szembenézve a függőséggel, újjászületett Dunaújvárosban, csapatával bajnoki elődöntőre készül

Zubai Gábor előtt nagy jövő állt a kézilabdapályán, ám sorozatos sérülései derékba törték profi karrierjét, így húszévesen búcsút intett a Dunaferr csapatából az élvonalnak. Ez kihatott az életére is, s ugyan edzőként több helyen megfordult, és jöttek az eredmények is, de sajnos a „sötét oldalra” kerülve sehol nem tudott maradandót alkotni. Ezt példaértékűen vállalja, mint ahogy azt is, mára új ember lett, megszabadult függőségétől, és Dunaújvárosban ismét esélyt kapva dolgozik a DKKA-nál. Nem is akárhogy, ugyanis első szezonjában az U19-es csapattal bejutott a bajnokság elődöntőjébe, pénteken a Ferencváros ellen játszanak a fináléért. Mindez nemcsak az ő, hanem a szakmai stáb, a kollégák és persze a játékosok sikere.

Gallai Péter

Zubai Gábor igyekszik jó irányt mutatni utánpótlás csapatának

Fotó: Laczkó Izabella

A Dunaferr SE legendás férficsapatában már szerepelt egy Zubai, Szabolcs, aki után Mezőkövesdről megérkezett a szintén nagy ígéretnek és tehetségnek tartott, 1989-es születésű Gábor is. Az utánpótlás-csapatok mellett az irányító 2007 márciusában, 18 évesen debütálhatott az élvonalban, többek között testvére oldalán, olyan játékosok mellett, mint Iváncsik Tamás, Császár Gábor, Grebenár Gábor, Törő Szabolcs, Rosta Miklós, Kemény József, Nagy Kornél, Richard Stochl, Mikler Roland. Ebben a szezonban 41 mérkőzésen 250 gólt termelt az ifi bajnokságban és kupában, az NB I/B-s felnőtt sorozatban, és kétszer volt eredményes az NB I-ben. A szép jövő előtt álló karriert a sorozatos térdsérülések árnyékolták be, volt, hogy egy éven belül kétszer is elszakadt a szalag a bal lábában, így húszévesen be kellett fejeznie a játékot, mindössze három élvonalbeli szezonnal a háta mögött.

A sok sérülés miatt nagyon fiatalon kellett befejeznie sportolói karrierjét a Dunaferr csapatában

A derékba tört pályafutás után évekig tartó önsajnálat

– Sajnos egyáltalán nem tudtam kiteljesedni a pályán, vannak olyanok a korosztályomból, akik még mindig játszanak. Én azonban úgy voltam vele, ha nem tudok a legmagasabb szinten kézilabdázni, akkor nincs értelme az egésznek. Ugyan próbálkoztam még pár meccsen az NB II-ben a DAC-nál, de az volt a baj, hozzá voltam szokva, miket és milyen gyorsan tudtam megcsinálni, azonban ez már nem ment, és így ebben nem találtam örömömet – mondta. Utána nagyjából semmiben sem, mint fogalmazott, nem igazán érdekelte más a bulikon, a haverokon kívül, illetve évekig tartó önsajnálat következett, hogy nem sikerült megvalósítani az álmait. Ezt a terhet cipelte magán és magában hosszú ideig, igaz, elvégzett edzői képzéseket, mert nem akart elszakadni a sportágtól, de bizony hiába jöttek az eredmények, látszott az előrelépés különböző állomáshelyein, jöttek a vargabetűk is a fent említettek miatt. Sajnos sokszor nyúlt a pohár után, ami miatt már kimaradozott a munkából is, ezért idő előtt távozott állomáshelyeiről.

Aztán eljött az a pillanat, amikor azt mondtam magamnak, elég volt ebből!

 - Tavaly április 27-én küldtek el Diósgyőrből, utána megint az italba menekültem, aztán rá második nap reggel felkeltem, elsírtam magam, hogy nem, ezt nem akarom csinálni és így élni! Totálisan magam alatt voltam.

Gábor lelki erejét mutatja – ami ebben a helyzetben óriási dolog –, hogy a felismerés mellett önkéntesen vállalt egy rehabilitációs terápiát, mert meg szerette volna változtatni a jövőjét.

– Amikor egy ilyen helyre bekerülsz, ott bizony megtörnek, és jó mélyre leásnak téged. Aztán elsőként be kell ismerni, hogy a függőség, ami lehet nagyon sokfajta és -féle, legyőzött. Utána pedig neked kell saját magaddal és esetleg a démonjaiddal megküzdeni, hogy felülkerekedj rajtuk. Ez nekem sikerült, mert akartam a változást, küzdöttem, mint egykoron a pályán. Tavaly nyáron tisztán jöttem ki, viszont úgy, hogy se csapatom, se állásom.

Persze, a családja végig mellett volt, testvére, Szabolcs is nagyon sokszor próbált neki segíteni, de aztán belefáradt, hiszen amíg Gábor nem ismerte fel a helyzetet és akarta a változást, ez nem sokat ért.

Az ismert, nagy testvér árnyékában

Zubai szerint nem egyszerű azoknak a játékosoknak, gyerekeknek, akiknek a szülei sportoltak, vagy a rokonságból értek el komoly eredményeket. Esetében a 211-szeres válogatott Szabolcs, aki a Dunaferr után a Pick Szegedben játszott egy évtizedet, s meghatározó, országszerte ismert alakja volt a sportágnak. Persze, példamutatás szempontjából jó, hogy van ez az út, azonban van egy megfelelési kényszer is az emberen. – Ezt az összehasonlítást én is megkaptam számtalanszor, hogy a testvéred ezt gyorsabban futotta, a testvéred így viselkedett ebben a helyzetben és még sorolhatnám... Akkor ez nem tűnt fel annyira, de eltelt tizenöt év, azt gondolom, ebből is az következik, hogy senkit nem lehet hasonlítani senkihez. Minden gyereknek van egy saját egyénisége, habitusa, stílusa. Például Szabolcshoz képest hirtelenebb voltam, hamarabb felkaptam a vizet, és olyant mondtam, amit nem kellene. Persze, két perc múlva már tudtam, hogy hibáztam.

Aztán az élet úgy hozta, hogy a feleségének – akivel Rácalmáson élnek és most várják első gyermeküket – volt egy kiadó lakása Dunaújvárosban, ezért megkereste Horváth Tibort, a DKKA ügyvezetőjét, hogy nincs-e rá szükségük. Aztán pár nap múlva hívta, és érdeklődött felőle, Zubai pedig őszintén elmondott mindent, szóba került a munka is, így jelezte, ha kap a klubtól egy újabb esélyt – évekkel korábban dolgozott már a Kohásznál –, akkor szeretne és fog is bizonyítani. Elsősorban magának, mert ha korábban fél gőzzel, linken is voltak eredményei, akkor teljes erőbedobással ez csak még jobb lehet. A fiatal edző pedig élve ezzel – amiért nagyon hálás Horváth Tibornak, Bulath Anitának és Vertig Csabának – csapatával nagyszerű teljesítményt nyújtva, második helyen végzett az U19-es bajnokság nyugati csoportjában a NEKA mögött, ezzel pedig résztvevői lesznek a pénteken, Szigetszentmiklóson kezdődő négyes döntőnek. Elsőként a Fradi a vár rájuk az elődöntőben, a másik ágon a DVSC és a NEKA találkozik.

Volt, hogy edzésen összeverekedtek, de megbeszélték és másnap minden ment tovább

A Zubai-csapat tizenkilenc győzelmet, két döntetlent és három vereséget könyvelhetett el az alapszakaszban a nyugati csoportban, a harmadik Győr előtt hét ponttal zárt, s ugyanennyivel maradt el az éllovas NEKA-tól, amely azért más kávéház, az ország legjobbja. Viszont ha nem csak ők, bármelyik csapat is ilyen meccseket játszhatna ellenük, akkor sokkal jobban tudnának fejlődni a gyerekek. Az elődöntőbe jutásról sportszerűen azt mondta, nem csak az ő érdeme egy szezon alatt, hiszen sok edző foglalkozott velük korábban, talán most csúcsosodott ki ez az eredmény, amihez az egyesületnél dolgozó összes alkalmazott kellett, a buszsofőrtől az irodai munkatársakig. Ami fontos, hogy csapatként funkcionálnak, és egy meccsen belül sok gólszerzőjük van, nem egy-két emberre hárul ez. Ezen felül mindig van olyan, aki a holtpontokon átsegíti a társaságot, egyszer-kétszer volt csak olyan, amikor betliztek. Az is sokat segít, hogy a szintén a Kohásznál dolgozó, sokszoros válogatott nagyszerű szélső, Törő Szabolcs tart egyéni képzéseket a játékosainak, azaz kihasználja ezt a lehetőséget is. Illetve Takács Árpád erőnléti edző munkája is kell az eredményekhez. S ha már az együttes szóba került, fontosnak tartja, hogy ő is annak a része. Hibázni az edző, meg a játékosok is fognak, de az a cél, hogy ezeket kölcsönösen kijavítsák. Megjegyzi, erre nagyon jó példa a Nemzet Aranyai című film, ami a férfivízilabda-válogatottról szól, és nagyon megérinti az embert, a hatása alá kerül. Olyan fantasztikus csapatépítő lehet bárki számára, akár a civil életből, hogy hihetetlen.

Zubai Gábor a szintén a klubnál dolgozó Törő Szabolcs, a korábbi nagyszerű Dunaferr játékos segítségére is számíthat az edzéseken
Fotó: Laczkó Izabella

A DKKA edzőjének a lelki dolgokkal is többet kell törődnie egy női csapatnál. Ő volt, hogy összeverekedett edzésen a testvérével, vagy Nagy Kornéllal, de másnap leültek, megbeszélték, majd minden ment tovább. Ezzel szemben úgy látja, a lányok hordozzák magukban a sérelmeket.

– Az sem mindegy, kihez miként szólok, vagy megtalálni az egyensúlyt, hogy adott esetben kieresztem a hangom, de közben tudják, az ő érdekükben teszem. Én azt gondolom erről a szakmáról, hogy meg kell tanítani a gyerekeknek azt: amikor dolgozunk, akkor én vagyok a főnök, máskor lehet bohóckodni, beszélgetni bármiről, úgy, mint egy barát. Abból indulok ki mindig, én mit szerettem játékosként, hogy tudtam teljesíteni, és miként éreztem magam jól a pályán. Mindenkinek megvan a maga stílusa és az, amiben hisz, de az eredmény szempontjából mindegy, ha jönnek a sikerek. Viszont abból nem, hogy a játékosok örülnek-e közben. Azt vallom, az tud igazán eredményeket elérni, aki szereti a sportot. Amennyiben szereti, akkor dolgozni fog, ami pedig magával hozza az újabb sikereket, ezáltal pedig még jobban szereti majd, amit csinál. Kicsit hiányzik a fanatizmus is, de valamennyire ez is a mi feladatunk. S miként tudok fanatizálni? Megint visszautalok arra, amit az előbb mondtam, akkor, ha sikeres valaki. Akkor, ha szereti amit csinál, ezt pedig nekem kell elérnem, megpróbálok mindent megtenni ennek érdekében. 

Persze, összességében az edzőt az eredményei, a tőle kikerülő játékosok alapján ítélnek meg, de ebben is benne van a klubnál dolgozó kollégák, a szakmai stáb munkája. 

Nekem két otthonom van, Mezőkövesd és Dunaújváros, őszintén, egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy itt fogok ülni, és ezekről beszélgetünk. Olyan, mintha hazajöttem volna, de teljesen máshogy látom a települést, mint hat vagy nyolc éve. Nekem a sport befejezése után a „bűn barlangja” volt, függőségemből adódóan nem azokat az emberi értékeket kerestem, ami fontos. Most viszont úgy érzem magam, mint amikor idekerültem fiatalként azzal, hogy valami nagyot fogok alkotni a testvéremmel. Ő már nincs itt, de én szeretném, ha valami fűződne a nevemhez. Az biztos, újjászülettem minden téren, három évre írtam alá szerződést a klubbal, azaz eddig biztosan itt leszek.

Fontos, hogy örömüket leljék a munkában
Fotó: LI

Ha burokba zárják a fiatalokat, az felnőtt korra visszaüt

Az utánpótlásban mindig a felnőttcsapat játékrendszerét alkalmazzák, ahogy megyünk lefelé korban, egyre inkább lebutítva, egyszerűbben alkalmazzák. Rapatyi Tamás, a felnőttek vezetőedzője a spanyol vonalat képviseli, s amikor 2020 őszén Zubai az NB I/B-s Szeged női csapatának irányítója lett, a klubvezetést alkotó testvére, Vadkerti Attila és Laluska Balázs szintén ezt kérte tőle. – Amíg ott voltam, minden információt összeszedtem, ezen felül nagyon sok Pick Szeged, Veszprém és spanyol válogatott mérkőzést néztem meg, hogy minél többet tanuljak erről a játékfilozófiáról.

Zubai megemlítette, eleinte még furcsa volt, hogy a csapatban szereplő fiatalok már nem biztos, tudják, ki volt például Iváncsik Tamás. Erre mondhatjuk, így múlik az idő, de már semmi nem úgy van, mint régen. Például ők az edzések után még két órát a kézilabdával foglalkoztak, ottmaradtak a teremben, vagy videóztak VHS kazettáról.

– Manapság ott a lehetőség, hogy az interneten annyi meccset nézhet bárki, amennyit akar, a nap huszonnégy órájában, akkor figyelhet meg egy sztárt, egy példaképet, amikor akar. Emlékszem, nálunk, ha volt egy Bundesliga-meccs, amit egy német csatorna közvetített, azt vártuk egész héten. Azért, azt veszem észre, hogy kevesen vannak, akik ilyen szinten ennyire elkötelezettek lennének a sport mellett, vagy éppen kint maradnak pluszban edzeni. Tudjuk, manapság ott a digitális világ csábítása, magamon is észreveszem, ha sokat van a kezemben a telefon, mert akkor elviszi a gondolataimat másfelé, ezért kontrollálnom, mikor és mennyit használjam. Sokaknak felkelésnél az első, hogy a készülék után nyúlnak, a WC-re is viszik magukkal, és meg evés közben sem tudják letenni egy percre sem. Lehet okosan, hasznosan is élni az internet előnyeivel, de nehéz meghúzni az egészséges határt.

Fotó: LI

Szerinte, ha egy burokba bezárjuk a gyereket, az felnőtt korára visszaüt, és mindenre a megoldást a szülőktől várja. Persze, segít az ember, de legyen önállósága, hogy 16-17 évesen a konfliktusait próbálja megoldani és megbeszélni, jelesül az edzővel.

– Nekem annyival könnyebb volt, hogy amikor Dunaújvárosba kerültem, a testvéremhez költöztem és az ő felügyelete alatt voltam. Azonban mi – szerintem beszélhetek a nevében is – tudtuk, mit szeretnénk: NB I-es játékosok akartunk lenni. Akár ilyen áldozatot hozva, egyedül, távol a szülőktől. Azért húsz éve még nem voltak akadémiák, a Dunaferr és az itt dolgozó szakemberek úttörők voltak ebben, hogy összehozták a legjobb fiatalokat, majd kinevelték őket. Egy válogatottat ki lehetett állítani belőlük.

A Dunaferr megmutatta akkor, szinte magyar játékosokkal is lehetett eredményeket elérni. Manapság az élcsapatoknál ez egyáltalán nem így van, rendre visszatérő vitatéma, kell-e ennyi légiós, viszont az eredménykényszer miatt meg a fiatalok nem kapnak lehetőséget. Gábor emlékeztetett rá, volt, hogy dán bajnokságban a 18 éves gyerek megírta a matek dolgozatot, aztán hét per hatot lőtt egy rangadón. – Azt látom, ott a gyerekek egyéni képességeik alapján éretlenebbnek tűnnek, mint a magyarok, de technikailag amit tudnak, azt nagyon jól, gyorsan és hatékonyan tudják alkalmazni. Azt is érzem, hogy manapság Magyarországon el van kényelmesedve a fiatal játékosok egy része, mert olyan pénzeket keresnek, hogy na. Pontosan ezért követelnek is, ami irreális, ez viszont már valahol a rendszer hibája, lehet, nem lenne rossz, mondjuk egy fizetési sapka bevezetése, és a légiósok számának a korlátozása is megfontolandó.

Mindent egy lapra tesznek fel a Fradi elleni pénteki elődöntőn

Aztán visszatértünk a szigetszentmiklósi négyes döntőre, ahol akár a csúcsra is felérhet az U19-es csapat. Idáig úgy alakult minden, ahogy eltervezték, de nagyon fontos volt, hogy a lányokkal helyén kezeljék az eredményeket, mert ugye könnyű elszállni.

A nagy kihívásra készültek az utolsó edzéseken is
Fotó: LI

– Viszont kell az egészséges önbizalom is, tudatosítani a játékosokban, hogy jó, amit csinálnak, de megértetni velük, van még hova fejlődni, és nagyon sokat kell még tanulniuk. Magyarul az arany középút megtalálása is feladat. Ami pedig a mostani kihívást illeti, egy döntő mindig más, final fourban még csak játékosként szerepeltem a Magyar Kupában. Szerintem mi vagyunk egy kicsit a fekete ló a négy gárda közül, azt mondtam a lányoknak, már elértük a célt, de ne elégedjenek meg ennyivel. Azaz teher nélkül, felszabadultan kézilabdázzanak, és ne éljék meg kudarcként, ha esetleg netán nem úgy sül el, mint szeretnénk. Az első meccsen felteszünk mindent egy lapra a Fradi ellen, hogy nyerjünk, ha sikerül, az érem már biztos, ami nem csak nekünk, de a dunaújvárosi kézilabdának is nagyon jó lenne.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában