Tizenöt veretlen mérkőzés után pénteken kikapott a futsalcsapat - képgalériával

Csalódást keltő játékkal veszített az alsóház élén álló csapat. Nyilván az nem létezik, hogy egyik napról a másikra elfelejtették volna a futsalos tudományukat, de az talán igen, hogy a tizenöt meccsen át tartó remek sorozat már elég nagy terhet jelentsen a sérülések, betegségek miatt legalább öt játékosát időlegesen elvesztő csapat számára, hogy a kellő higgadtsággal tegyék a dolgukat. Többek között a csapatkapitány, Csányi Dávid is csak a lelátóról szurkolhatott. 

Dunaújváros Futsal– Szigetszentmiklós 2–3 (0–1) 

DF: Cseresnyés – Fekete, Szedmák, Varga, Vincze. Csere: Tóth, Ivacs, Villám, Kovács, Szili, Németh, Godslove, Kiss. Vezetőedző: Tóth Árpád. 
Gólszerző: Szedmák (22.), Kiss (26.), illetve Soóky (19.), Fritz (27., 35.). 

Tóth Árpád edző így értékelte ezt a meccset. 
– Minden vereség fájdalmas, ez pedig különösen, hiszen az ellenfél többet tett a győzelemért, mint mi. Nem a vereség miatt vagyok mérges, hanem azért, mert nem csapatként funkcionáltunk, ami eddig jellemző volt ránk. Ma egy sor egyénieskedést láthattunk a pályán, és mindennel foglalkoztunk, csak azzal nem, amivel kellett volna. Már hosszabb ideje benne volt a pakliban a vereség. Azt sajnálom, hogy így vertek meg bennünket. Egy fegyelmezettebb, jobban akaró csapattól kaptunk ki. Mi egyénileg próbálkoztunk, és nem tettük csapatként a dolgunkat. Ez egy botlás, vagy egy kisiklás volt, ami miatt gyorsan rendbe kell rakjuk a dolgainkat. Pénteken fogadjuk a Tolnát, és azt bizony le kell győznünk. 

A szakvezető megjegyezte, ők attól sokkal jobb csapat, minthogy ilyen teljesítményt hozzanak le, mint ezen az estén. Alapban rosszul mentek bele ebbe a mérkőzésbe, nem a szükséges hőfokon pörögtek, kényelmesek voltak. A félidőben mondta is a fiúknak, hogy rá kell tegyenek egy lapáttal, hogy hozni tudják a meccset. Kockáztatni kellett, de nem ebben látja a hibát, hanem az előbb elmondottakban. 

Ami a folytatást illeti, úgy tudnak sikeresen tovább menni, ha egységes csapatként játszanak a jövőben is. 

Igaz rövid volt a kispadja a Szigetszentmiklósnak, nekik is vannak az NB I-et megjárt játékosaik. Ilyen az edzőt is megtestesítő Nagy Roland is, akit aggódva figyeltem a mérkőzés alatt.

- Már az első félidőben olyan tűzben volt, hogy attól féltem, "megveri" a saját embereit!

-Nagy küzdelem volt, de hál’ Istennek sikerült nyernünk. Az ezelőtti mérkőzést leszámítva egy olyan sorozatban voltunk, amit szeretnénk folytatni, most is győzni szerettünk volna. Ez az itt látható tűz és akarat jellemzi a csapatunkat.

- Miért kell itt ennyire küzdeni? Feljutni lehetetlen!

-Az igaz, de kiesni könnyen lehet, pláne, hogy hárman távoznak a csoportunkból, és azt nagyon nem szeretnénk, de megnyerni annál inkább!

- Hol dőlt el ez a mérkőzés?

-Úgy gondolom, hogy az öt a négy elleni játékunknál. Biztosan és jól járattuk a labdát, amiből több helyzetet is ki tudtunk alakítani. Ezt a játékrendet korábban is többször alkalmaztuk és gyakorolni is szoktuk. Mivel kevesen vagyunk gyakrabban kell elővennünk.

Szerencsére ritkán láttuk Csányi Dávidod a csapatkapitányt sérültnek, ő sem ismeri ezt a pozíciót, hogy szinte kommentátorként nyilatkozhatott egy rosszkedvű mérkőzésről.

- Sajnos egy nagypályás mérkőzésen megsérültem, egy makacs húzódást szenvedtem. Oroszi Krisztián a gyúrónk megvizsgált és megállapította, hogy szerencsére nem szakadt el, de csak a pihentetés és a kezelése segíthet rajtam. Nagyon rosszkor jött, hiszen fontos mérkőzései következnek a csapatnak. Bíztam a srácokban, hogy meg tudják oldani. A múlt hétfői meccs rendben volt, a pénteki nem. Az öregektől hallottam eleget ezt a példabeszédet, hogy „minden jó sorozat megszakad egyszer”. Ezt tudomásul kell vennünk, de nem dőlt össze a világ, és tovább kell lépünk. Föl kell állítanunk újra egy ilyen sorozatot, vagy még jobbat. Elég jó célnak érzem. Remélem, nem fogunk összeesni tőle. Fejben kell rendeznünk ezt a dolgot.

Felvetettük neki, milyen volt kívülről nézni a játékot. - Kényelmetlen így tehetetlenül, szurkolóként nézni. Most nem voltunk ott fejben és nagyon sok egyéni játékot mutattunk be, amik nem hozták meg az eredményeket. Meg is lett a következménye. Remélem a következő meccsen kiköszörüljük a csorbát. Ezért szép sport a futsal is, mert lehetőséget kínál rá. A múlt hétfői találkozó egy könnyebb eset volt, hiszen akkor a csapattal tudtam tartani és a kispadon kaptam helyet. Amíg az Árpi meccselt, addig el tudtam mondani a kívülről észrevett tapasztalataimat a társaknak, ezért úgy gondolom, könnyebben jutottunk előre. Ez alkalommal nem tudtuk ugyanezt megcsinálni. A szünetben az edző megkérdezte a véleményemet és hasonló problémákat vettünk észre az addigi játékban.

Egyébként Csányi a társakkal való kommunikáció során többféle módot választ a problémák jelzésére: - Ez mérkőzés és játékos függő, van úgy, hogy erélyesen, de nem bántóan kell szólni ahhoz, hogy valakit kizökkentsük a rossz szériájából, hogy másként oldja meg a problémákat. Másoknál éppen ellenkezőleg, szépen csendesen, de bátorítva kell hozzájuk szólni, hogy érezzék a bizalmat és a segítőszándékot.

Végül megkérdeztük, mikor tud visszatérni a pályára? - Akár ebben a pillanatban is megtenném, de most nagyon kell figyelnem rá, hogy csak a teljes gyógyulás után. Szeretnék már ezen a héten, de ha kockázatosnak látszik, inkább kihagyom a következő mérkőzést, hogy utána már biztosan végigjátszhassam a bajnokságot.

Győzelmével a Szigetszentmiklós három pontra jött fel a DF mögé, azonban ha hétfőn a Tihany nyerni tud, be is fogja az éllovas újvárosiakat.