BL: akár a vérüket is adják azért, hogy minél jobban helytálljanak

– Mindenki tisztában van az erőviszonyokkal, ennek ellenére mondhatjuk, a győzelem céljával vágnak neki a négyes döntőnek, aztán önt idézve, a végén kiderül, sikerült-e? 
– Nem hiszem, hogy nekünk erről kellene beszélni, mint ahogy korábban sem volt ez elvárás a szezonban. Inkább tanulni megyünk és tisztesen helytállni. Amit akár a Tatabánya vagy az UVSE ellen itthon, azt jó lenne pénteken este a Mataro ellen is viszontlátni. Nyilvánvalóan az arányok mások, tehát amit mi szeretnénk, meg amit a spanyolok, az attól függ, ki mennyire dominál a fizikalitásban, technikában és rutinban. Mi vagyunk az a csapat, akik hiszünk a csodákban, és sokat meg is éltünk, illetve véghezvittünk, de reálisan próbálom látni a dolgot. A világ legjobb csapatával játszunk pénteken, ami minden szempontból igaz. Azaz a világ legjobb játékosai vannak a Mataróban az olaszoktól a spanyolokig a hollandokon és a magyarokon át – irracionális lenne a győzelmünk. Aztán ha szombaton a Cataniával játszanánk a harmadik helyért, ott sem lehet elvárás a siker, álom persze lehet, álmodni szabad. 

– Bíró Attila szövetségi kapitány azt mondta, ez egy jutalomjáték lehet a csapat számára, ahol nincs tét. 
– Azért nem lesz tét nélküli ez a két nap, mert nem mindegy, milyen eredménye lesz a meccseknek. Itt minden lőtt és kapott gól, minden szerzett és eladott labda nekünk a tét, és az is kell legyen. Nem a végeredményt kell számolgatni a találkozó közben, hanem akár a vérünket, az „életünket” adni azért, hogy eggyel jobb legyen, és minden percben az a feladat, hogy ez sikerüljön. Amennyiben ez többször megvalósul, mint nem, akkor elégedetten jöhetünk ki a vízből, és jobb csapatként térhetünk haza, mint ahogy kimentünk Spanyolországba. Az is a tét, mindenképpen büszkék lehessünk magunkra, akármi lesz az eredmény. Persze nagyobb vereségbe is beleszaladhatunk, de ott érezni kell, hogy a világ legjobb játékosainak megnehezítettük a dolgát. Ami a keretet illeti, a rotáció alapján Mucsy Mandula, Erdélyi Hédi és Eikel Anna maradt ki, a tartalék pedig Kardos Laura lesz. 

– Azt hiszem, már most is nagyon büszkék lehetnek arra, amit elértek ezzel a fiatal csapattal. A csodás menetelés és a négyes döntőbe jutás után ismét a klubra figyelt az ország. Mondhatjuk, ez a hétvége a szezon legfontosabbja? 
– Nem, semmiképpen. Nagyon fontos volt a Mediterrani elleni negyeddöntő visszavágója, akiket szintén elénk rangsoroltak. Aztán miután kint nyertünk négy góllal, itthon már nagy csalódás lett volna kiengedni a kezünkből ennek az óriási sikernek a lehetőségét. Előtte meg a Padova-­meccs volt fontos a csoportkörben, velük döntetlent játszottunk, ez pont elég volt ahhoz, hogy ne csak a nyolcba, hanem később a négybe is jussunk. Azt hiszem, a BL-ben a fontos találkozóink tulajdonképpen lezajlottak, aztán ha valami elképzelhetetlen csoda folytán még meccset nyerünk, akkor utólag azt mondom, az volt a legfontosabb. Ennek százalékos esélye nem túl nagy, nem is akarok ilyen terhet rakni magunkra. Azt szeretném, úgy viselkedjünk és érezzünk, számunkra ez óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetünk és kikkel szerepelhetünk a döntőben. Visszatérve, számunkra a legfontosabb találkozó majd a BVSC ellen következik a hónap végén, a bajnoki elődöntőért. 

– Ha végignézünk a szezonon, az látszik, a BL-ben kimagaslóan teljesítettek, csodát csodára halmoztak, egy rossz meccsük nem volt úgy, hogy a keret felének nemhogy nemzetközi, még ob I-es rutinja sem volt. Megfejtette már, miként sikerült eljutni oda, most arról beszélgetünk, mi lesz a Bajnokok Ligája négyes döntőjében? 
– Nem! De nem is próbálok ezen napokat agyalni. Talán az elején kevésbé készültek belőlünk és ellenünk, mint azóta. Amikor már nyolc közé jutottunk, akkor az ellenfelek is úgy voltak vele, ők sem értik, mit keresünk ott, de nézzük már meg, mivel operál ez a Dunaújváros. Amikor egy-egy játékosunk kap egy nagyobb teret, és jól megoldja a feladatát, erre meccs közben nehéz reagálni, majd utólag lehet. Ez általában meg is történt, a magyar bajnokságban pedig sokkal felkészültebben fogadtak minket az ellenfeleink, s így azért zavarba tudunk jönni. Erről is beszéltem a szezon eleje óta, ez a csapat még bőven nincs kész. 

– Sok nagy csatát és diadalt megélt már a klubbal, ezt a szereplést, legyen bármi is a végeredmény, hova helyezi a képzeletbeli polcon? 
– A sportban nincs olyan, hogy mihez képest, hanem mindig az van, hányadik vagy. A BL elődjében, az Euroligában már szereztem két ezüstöt és három bronzérmet csapataimmal, de akkor mindig felnőtt, válogatott játékosokkal. Most meg egy olyan gárdával, amelyiknek a legfontosabb találkozója a BVSC elleni. Ezt akkor össze kell rakni. Ha van relatíve és ahhoz képest, akkor ez a legnagyobb durranásunk a nemzetközi porondon. Bár erről maximum két napig beszélnek, aztán viszlát. 

– Nem érezte úgy, hogy nagy nyilvánosságot kaptak az eddigi eredményükkel? 
– Igen, volt rólunk pár cikk, aztán kész. Ettől nem lett stabilabb a költségvetésünk, nem utalt át senki egymillió eurót, de még ezer forintot sem. A világon semmiféle ilyen kézzelfogható hozadéka nincs a teljesítményüknek azon kívül, hogy milyen örömet okoz ez nekem, meg a csapatnak, meg a szurkolóinknak. Magyarul semmi sem könnyebb azóta, ugyanúgy küzdünk azzal, a következő szezonban milyen csapatunk lesz. Sőt, most még fizetni kell a final four költségeit, ami már a következő szezon büdzséjére nézve igen megterhelő.