Két döntős szereplés, de érmet most nem sikerült szerezniük

Nehéz éven van túl a páros, ebben most ennyi volt

A tavalyi világbajnokságon ezüstéremmel zárt Hajdu Jonatán és az újpesti Fekete Ádám az ismételten ötkarikás távvá avanzsált C-2 500 méteren. Így előzetesen abban lehetett bízni, ezúttal is odaérhetnek a dobogós helyek valamelyikére. Igaz, felkészülésük nem volt zökkenőmentes, illetve a mezőny ezer méterről erre a távra állt át – mindenki, akik olimpiai részvételben gondolkodik kenu párosban. 
A fiúk az előfutamukban negyedikek lettek, így pénteken még középdöntőzniük kellett, ahol magabiztos második hellyel biztosították finalista részvételüket szombatra. Ahol remekül kezdett a magyar egység, a mezőny elejével lapátoltak Hajduék, s fél távhoz egyszerre „estek be” a spanyolokkal, a lengyelekkel és az olaszokkal az első helyen. A táv második felében aztán a riválisok beleerősítettek, Feketéék pedig nem tudták úgy emelni a csapásszámot, hogy tartsák a tempót a többiekkel, amiben a szél is ellenük dolgozott. A befutóra aztán a riválisok sorra meg is előzték őket, végül hetedikként zárták a versenyt, valamivel több, mint két másodperces hátránnyal a győztes spanyol hajó mögött. 
Az érintettek így értékeltek a közmédiának. 
Fekete Ádám: – Nagyon jó pályának éreztem, bár a szembeszél nem segített nekünk. A vége, az utolsó száz méter az nagyon fájt, ott nem tudtuk azt jönni, amit kellett volna. Nehéz éven vagyunk túl, de visszajöttünk, nyomjuk tovább. 
Hajdu Jonatán: – Csak magunkra figyeltünk, a rajt jól sikerült, jól átálltunk az utazó iramra, 250 méternél tudtunk újulni. A végén aztán nem tudom, mit történt, ebben most ennyi volt. 
Lapunk megkereste Molnár Gergelyt, Hajdu edzőjét, aki kissé csalódottan értékelte a futamot. Előzetesen ő is azt remélte, a fiúk harcban lesznek az érmekért, ami fél távig tökéletesen sikerült is. 
– Ez most így alakult, de azért több dolgot nem szabad elfelejteni. Egyrészt, a párosnak számos gondja volt a felkészülés során, koronavírus-fertőzés és sérülés, s ugyan jó formát mutattak visszatérésük után, azonban lehet mégis hiányzott a kiesett időszak. Másrészt ez már egy olimpiai táv, tavaly, amikor ezüstérmet nyertek Jonatánék, éppen túl voltunk Tokión, ahol még az ezer méter volt műsoron. Mostanra azonban mindenki erre a számra „gyúrt”, azaz a nemzetközi mezőny is nagyon ráerősített az ötszázra. Nem lebecsülve a többi, nem olimpiai távot, mindenki itt akar döntőt evezni, dobogóra kerülni. Nos, a fiúk a fináléig eljutottak, ami most egy jó felmérő volt számukra. Ez a vb nem számított a párizsi olimpiai kvalifikációba, viszont remélem, a hamarosan következő Európa-bajnokságon már jobban sikerül szerepelniük, minden hátráltató tényező elkerüli már most őket – fogalmazott. 
Vasárnap is volt kiért izgulni, a fiatalokból összeállított C-4 500 méteres egységben kapott helyett a ­DKSE másik indulója, Slihoczki Ádám Kollár Kristóf, Zombori Dominik és Koczkás Dávid társaságában. A döntőben végül öt egység állt rajthoz, a magyarok a negyedik helyen haladtak fél távnál, és a folytatásban sem tudtak beleszólni az érmek sorsába, de a kanadaiakat maguk mögött tartva, megtartották negyedik pozíciójukat.