A székesfehérváriak sikeredzője vezeti a magyar válogatottat is

A tájékoztatás szerint a 63 éves amerikai tréner marad a Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzője, s a két feladatot egyszerre látja el. A válogatott vezetésére vonatkozó megállapodás további egy szezonra vonatkozó opciót tartalmaz. A szakemberrel a magyar szövetség honlapja készített interjút. 

– Bár éppen a jól megérdemelt pihenőjét tölti a tengerentúli otthonában, amikor visszatér Magyarországra, már nemcsak a Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzőjeként teszi ezt, hanem a magyar férfijégkorong-válogatott szövetségi kapitányaként. Mi volt az első reakciója, amikor felkérték a pozícióra? 
– Arra gondoltam, tudom-e mellette folytatni a munkámat klubedzőként a Fehérvárnál. Ezt tisztáztam is a válogatott program vezetőivel, illetve Szélig Viktorral, a Hydro Fehérvár AV19 általános igazgatójával, s biztosítottak arról, hogy a két pozíció abszolút összeegyeztethető. Természetesen a felkérés óriási megtiszteltetés számomra. Korábban dolgoztam már az amerikai juniorválogatott edzői stábjában, háromszor voltam a korosztályos A csoportos világbajnokságon, így tudom, miről beszélek. De ahogy ilyenkor szokás, kikértem két-három edzőbarátom véleményét is, s mindannyian azt mondták, hogy nem mindenkinek adatik az meg, hogy egy válogatottat irányíthasson. Jómagam is nagyszerű lehetőségnek tartom, köszönöm azoknak, akik úgy vélik, segítségére tudok lenni a magyar válogatottnak. Izgatottan várom, hogy elkezdhessem a munkát! 
 

– Mennyivel más a válogatott irányítása? 
– Ez leginkább a felkészülési időben mérhető, erre a válogatottnál kevesebb jut. Egy klubcsapatnál rendelkezésre áll nagyjából hét hónap arra, hogy felépítsd a játékot, mire jön a playoff. A válogatottnál szerencsés vagy, ha van mondjuk hét heted a felkészülésre a vb előtt. Tehát, a válogatottnál a csapatépítés folyamata gyorsabban zajlik, hiszen azoknak a játékosoknak, akik bekerülnek, a vb-n úgy kell összedolgozniuk, mintha előtte egy egész szezonban együtt játszottak volna. Én mindig úgy tekintek a csapatomra, mint egy családra, családként dolgozunk együtt és közösen érjük el a céljainkat. Bízom abban, hogy mire elkezdődik a következő évi, A csoportos vb, addigra a válogatott is családdá kovácsolódik, s így megyünk bele a küzdelembe. 

– Igaz az, hogy amikor felkérték szövetségi kapitánynak, a döntés előtt meg szerette volna nézni a magyar válogatott meccseit, amelyeket ljubljanai divízió I-es világbajnokságon játszott? Milyenek voltak az első benyomásai a játékról, a játékosokról? 
– Így van, ez is egy olyan tanulmány volt, amit a döntésnél figyelembe vettem. Bár az intenzívebb elemzésbe még csak ezután fogok bele, hogy hivatalossá vált kinevezésem, jó támpontot jelentettek ezek a felvételek ahhoz, megfelelő háttérrel rendelkezzem a játékosokról, lássam, mik az erősségei, a gyengéi a csapatnak, illetve ki mire használható. A tavaly lejátszott meccsek tanulmányozása sokat segíthet a csapatépítésben, kiderülhet, hogy a játékosoknak mire van szükségük a fejlődésük szempontjából. Meg­győződésem, hogy azok a játékosok, akik eljutnak a válogatottságig, rendelkeznek olyan adottságokkal, amik kiaknázhatók, ha megtaláljuk a megfelelő helyüket a csapatban. Emiatt tartom nagyon fontosnak, hogy alaposan kielemezzem a játékosok tulajdonságait, tisztában legyek az erősségeikkel, és ezeknek megfelelően megtaláljam számukra azt a pozíciót, amelyben a leghasznosabban tudnak játszani. 
 

– Az előző idényben történelmet írt Fehérváron azzal, hogy a klub fennállása során először jutott el az osztrák bázisú liga döntőjéig. A játékosai csak szuperlatívuszokban beszélnek önről. Például Magosi Bálint egy interjúban elmondta, nagyon hálás azért a kisokos kézikönyvért, amely által sokkal jobb hokissá vált. Azt is elárulta, hogy még tesztet is íratott ebből a játékosokkal. Tervez hasonló dolgot tenni a válogatottnál is? 
– Azok a stratégiák, amelyeket Székesfehérváron alkalmaztam, a 38 éves szakmai tapasztalatomon alapszanak, és igazából a világ bármely pontján jól működhetnek. Például az idei NHL-döntőben a Co­lorado ugyanazzal a taktikával múlta felül a Tampa Bay csapatát, amelyet a Fehérvár esetében is alkalmaztunk. De említhetném az olimpiát nyerő finn válogatottat is. Nekem ebben csupán annyi részem volt, hogy kipróbáltam, ezek a jól bevált módszerek alkalmazhatók-e a klubcsapatomnál, és ha igen, akkor hogyan. Ez aztán vagy működik a gyakorlatban, vagy nem. El kell ismernem, a tavalyi idényben szerencsém volt, mivel olyan játékosaim voltak, akik egyrészt extrán motiváltak voltak, hiszen korábban nem sok sikerben volt részük a playoffban. Másrészt, a munkamoráljuk kifogástalan volt az edzéseken és a mérkőzéseken is, valamint a hokiintelligenciájuk is magas volt, azaz remekül átlátták a játékot. Nyilván a válogatottnál is meg kell próbálni alkalmazni ezeket az elveket, még ha kevesebb idő is van mindennek a felépítésére. De mindenképpen meg kell próbálni. 
 

– Milyen célokat fogalmazott meg önmagának a magyar jégkorong-válogatott szövetségi kapitányaként? 
– A legfőbb célom az, hogy a magyar válogatott mellett töltött idő alatt – legyen az bármilyen időtartamú –, amikor átveszik tőlem a stafétabotot, akkor azt lehessen mondani: a magyar jégkorong minden szintjén előrelépés történt. Jobb legyen, mint amikor megkaptam. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, és bízom abban, hogy a tapasztalatomat, a tudásomat átadhatom más edzőknek, akiken keresztül eljut ez a játékosokhoz is. Szeretném azt megvalósítani, hogy a magyar jégkorong erősebb és jobb lesz, mint amikor elkezdtem a munkát. 

A szurkolók érezzék, a játékosoknak fontos a nemzeti csapat -Arra a kérdésre, milyen lesz Kevin Constantine magyar válogatottja? Mire számítsanak a szurkolók? – így válaszolt. – Azt szeretném, hogy amikor a szurkolók eljönnek a meccseinkre, azt érezzék, hogy a játékosoknak fontos a válogatott, dolgozni, küzdeni akarnak. Nem ígérhetek győzelmeket vagy eredményeket, de remélem, hogy lesz részünk győzelemben, és el is hisszük, hogy képesek vagyunk nyerni. Bízom abban, hogy olyan játékosaink vannak, akiket csapattá lehet formálni, és aki lát minket, azt mondja: ez a csapat nagyon keményen dolgozik, nagyon is versenyképes, csapatként küzd, szereti a játékot, a játékosok szeretnek együtt jégkorongozni. Olyan erőfeszítéseket tesznek a meccsekbe, amit a szurkolók értékelnek. Remélem, így fogunk kinézni, amikor Magyarországot képviseljük a jégen.