Dárdai Pál az ismertségével soha nem szokott visszaélni

– Remekül érezzük magunkat mindig az ilyen eseményeken, ami egyáltalán nem teher, szívesen megyünk ahova hívnak, és persze jótékony céllal. Azaz a mérkőzés után összeülünk, eszünk és iszunk egy jót, ennyi a „fizetségünk”, kiváló hangulatban telik az idő a pályán és azon kívül is az egykori társakkal – mondta Dárdai Pál ezekről az alkalmakról. 
Megjegyezte, sokkal több meghívásuk van, mint amit el tudnak fogadni, ­nyaranta négy mérkőzést szoktak játszani. A futballistáknak általában egy hónap szünetük van, s nem mennek el úgy sehova, ne legyen velük ismert, aktív játékos. 
 

Persze, Dárdai Pál nélkül nincs meccs, sőt, ha három fiát is magával hozza, akkor elég jó a csapaton belüli arányuk. 
– Ez úgy indult egykoron, amikor még apu is élt, hogy mindenki a pályán volt. Ő, én és a barátaim, de Nagyvenyimre például csak én tudtam eljönni. Marcinak akkor volt az első szabad hete, elutazott nyaralni, Bencének iskolai elfoglaltsága volt, Palkónak pedig a Vidinél. Így egyedül én maradtam Dárdai, s egy korábbi sérülés miatt csak a pálya mellett. Azért szerencsére vannak komoly játékosok rajtam kívül is a keretben. 
Nyilván jóleső érzés, hogy a mai napig ennyi felkérésük van, fontos sokak számára a megjelenésük és a legkisebb faluba is elmennek, nagy örömet okozva ezzel az embereknek. 
– Természetesen, jó érzés, hogy szeretnek bennünket. Nem kell kétszer szólni a barátoknak, ha nincs ki a keret. Sőt, inkább az van, hogy sokan vagyunk, úgy szoktam hozni a Herthától a mezt, hogy huszonnégy embernek jusson, plusz a családomnak külön. Volt olyan meccs, ahová harmincan érkeztünk. Persze, messzebbről is kapunk invitálásokat, azonban mi is a szabadságunk terhére tudjuk vállalni ezeket a fellépéseket, egy-egy délutánt nagyon szívesen áldoz erre mindenki. Azonban amikor három–négy óra csak az odaút, azok közül sokat nem tudunk már bevállalni. Egyedül Kakasdon van kivételezés, valamikor ott kezdtük a „pályafutásunkat”, egyik évben lemondtuk, amit nagyon a szívükre vettek a helyiek, ezért oda mindig elmegyünk, lega­lábbis amíg hívnak. A többi közül meg választanunk kell, biztos van, aki ezt nehezményezi, de sajnos ennyi fér bele. Meg azért már mi is öregek vagyunk, szerencsére azért van pár fiatal a csapatban, akik futnak helyettünk. Akad, hogy Egressy Gábor, Fehér Csaba vagy Lisztes Krisztián elhozza a fiát, Pécsett Király Gabit váltotta a gyereke a kapuban, szóval a családi jelleg továbbra is megvan – jegyezte meg nevetve. 
 

Tavaly Zamárdiban iktattak be extra fellépést a polgármester kérésére, amit szívesen megtettek. Egyébként a településsel nagyon szoros kapcsolata van idősb Dárdainak, aki nagyon kötődik a Balatonhoz és Zamárdihoz, ahol a nyaralója van. Nem véletlen, hogy 2018-ban díszpolgári címet adományoztak neki, mint a község egyfajta nagykövetének. 
Ugyan a gálacsapatban nem egy korábbról, vagy a jelenből ismert válogatott labdarúgó játszik, Dárdai Pál örvend mindenütt a legnagyobb népszerűségnek. Lehet azt mondani, neve mágnesként hat, Nagyvenyimen is tőle kérték a legtöbb közös fotót és aláírást azok a gyerekek is, akik meg sem születtek, amikor még futballozott a Bundesligában, ahonnan 2011-ben vonult vissza. 
– Az ismertségemmel nem szoktam visszaélni, sőt, azt gondolom, azért szeretnek, mert megmaradtam embernek, mindenkivel közvetlen vagyok. Németországban hozzászoktunk a népszerűséggel járó dolgokhoz, ahhoz képest ez nem vészes, ebbe senki nem rokkan bele. 
Örök téma három gyermeke esetén az, ha oda jutnak, melyik válogatottban fognak szerepelni felnőttkorukban, a németben vagy a magyarban. Hangsúlyozta, ebben csak ők döntenek, a legidősebbé, Palkóé volt az is, hogy Székesfehérvárra igazolt, pedig mehetett volna Hollandiába, Belgiumba, Horvátországba. 
– Az előző szezonban sokat játszott, jól érzi magát, nem volt rossz döntés. Marcinak nagyon sok ajánlata van, de rettentően felsrófolták az árát, meglátjuk, mi lesz. Én azt mondtam neki, ha lehet, még ne menjen külföldre, maradjon további két évet Németországban, és játsszon, legyen egészséges, mert nagyot nőtt és sokat volt sérült, ami teljesen normális ebben a korban. Bence, aki U16-os német válogatott, ha szintén profi lesz, akkor sikerült apunak egykoron megfertőznie őket a játékszenvedéllyel, ahogyan engem is édesapámnak. Megmutattam nekik a Szent Koronát, Budapestet, disznóvágásra hazajárnak, szeretik Magyarországot, de a döntés az övék lesz, ha arra kerül a sor. 

Játékosként mai napig a német Hertha klubrekordere - A 61-szeres magyar válogatott Dárdai Pál játékosként 1997 és 2011 között összesen 286 Bundesliga-mérkőzésen szerepelt a Herthában, ezzel a mai napig klubrekorder. Dárdai egy másik összevetésben is csúcstartónak számít, egyetlen játékos sem nyert nála több mérkőzést a Hertha BSC színeiben. Visszavonulása után, 2012-ben a fővárosi klub utánpótlásában kezdett el dolgozni. A felnőttcsapat vezetőedzőjének először 2015 februárjában nevezték ki. Egy évvel később a Német Kupában elődöntőbe jutott az együttessel, amelyből időközben stabil középcsapatot faragott, sőt 2017-ben kivezette az európai kupaporondra. 2019 júniusáig több mint 170 német bajnoki meccsen ült a kispadon. Két éve visszakerült a Hertha korosztályos gárdájához, aztán 2021 januárjától tíz hónapon át ismét az első csapat trénereként dolgozott. Tavaly novemberben menesztették, de a szerződése az idény végéig érvényben maradt – ez járt le június 30-án a 46 éves szakembernek.