A visszatéréssel önmagára talált

Menjünk vissza kicsit az időben, a 2002-es születésű Szellák Szabina már háromévesen jégkorongozni kezdett Dunaújvárosban, aztán később megfogta a szertorna, így váltott. A komolyabb karriernek az erre alkalmatlan térd és a saját bevallása szerint ugyancsak nem a sportágra termett alkat vetett véget. Mivel valamit mozogni szeretett volna, így következett a kajak. 

Az alapozó évek után a VVSI-­be igazolt, majd Csepel érintésével következett az MTK, ahol az olimpiai bajnok Kőbán Rita volt az edzője. 2017-ben, elsőéves serdülőként a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, 2018-ban és 2019-ben, immár a KSI színeiben az ifjúsági világbajnokságon, 2020-ban pedig az Olimpiai Reménységek Versenyén nyert aranyérmet. Szabina eltökéltségére egyébként jellemző volt, hogy az elején minden nap Dunaújváros és Budapest között az edzésekre ingázott, de a tanulmányait sem hanyagolta el, így korábban megkapta a Magyarország jó tanulója – jó sportolója kitüntetést is. 
Ezek után azt is gondolhatnánk, egyenes útja volt az újabb sikerek felé a tizenkilenc éves lánynak, ám tavaly, amikor már az Újpestben versenyzett, több sérülés is hátráltatta, és vakbéllel is műteni kellett. Ezek miatt pedig nem tudott indulni a válogatókon, pedig elég nagy remények elé nézett. Aztán 2021 novemberében úgy döntött, abbahagyja a kajakozást, amit Budapesten be is jelentett. 

– Gyakorlatilag mindent eltettem, kidobtam, ami ehhez kapcsolódik, majd elmentem a dunaújvárosi csónakházba azzal, ha tudják, adják el valakinek a hajómat és a lapá­tomat is. Ott találkoztam Horváth Attila edzővel, miután odaadtam neki ezeket, leültünk egy órát beszélgetni. Ez olyan érzéseket generált bennem, hogy hazafelé végig sírtam, és rájöttem, én ezt nem szeretném abbahagyni. Aminek az lett a vége, hogy visszatértem nevelőegyesületembe és folytatom az élsportot, hazaköltöztem a szüleimhez Dunavecsére – mesélte el Szellák Szabina a sorsfordító pillanatokat, amit lehet véletlennek nevezni, de szerinte nem volt az, hogy őt az élet ide hozta. 
Mivel régen, tíz éve ment el, az akkori szakosztályból gyakorlatilag Pető Zsolt elnök és Molnár Gergely edző jelenti az állandóságot számára. – Kicsit olyan, mintha teljesen új helyre jöttem volna, hiszen a létesítmény is nagyon szépen megújult. Azonban egy dolog nem változott semmit: ugyanolyan szeretet fogadott, mint egykoron. Elmondhatom, mert ugye volt jó pár egyesületem, egyikben sem éreztem ilyen jól magamat, mint az elmúlt öt hónapban, amióta itt vagyok. Dunaújvárosban újra megtaláltam önmagamat! – jelentette ki a fiatal tehetség. 

Szellák Szabina kiemelte, az volt az egyetlen célja elsőként, hogy újra megszeresse a kajakozást, ami, úgy érzi, sikerült is. Eltökéltsége pedig sziklaszilárd, szerinte ennyire talán sosem vette komolyan, és ennyi erőbedobást sem adott hozzá a munkához, mint most. 
– A teljes leállásom másfél hónap volt, ami persze nem jött jól, mert az alatt a lelki dolgok miatt is feljött tíz kiló plusz, ami nekem nagyon sok. Emellett fel kellett dolgozni az elválást az előző klubtól és a hazatérést. Abból a szempontból viszont pozitív volt ez az időszak, hogy rádöbbenjek, én ezt nem akarom abbahagyni, s még mindig jobb, hogy csak ennyi maradt ki, mint mondjuk másfél év. Onnan már lehet, nem is tudtam volna visszatérni – hangsúlyozta. 
Ami pedig a célokat, terveket illeti, Szabina számára elsődleges, hogy újra megtanuljon versenyezni, ahogyan korábban, amint az első nemzetközi versenyeken sikerült. Az eredmények ugyan jöttek még utána is, de az érzés hiányzott belül, aminek ezzel együtt kellett volna járnia. 
A DKSE-nél azzal vágott neki a szezonnak, hogy elsősorban élvezze a kajakozást, felszabadultan tudjon versenyezni, s ha ehhez kiváló eredmények is párosulnak, annak nagyon fog örülni. Ám teljesen mindegy a helyezés, ha úgy száll ki a hajóból, mindent beleadott és edzője – tudják, akivel az ominózus beszélgetés történt –, Horváth Attila is meg van elégedve. 
Természetesen a 2024-es olimpia is ott van a versenyző fejében, hiszen amióta az eszét tudja, oda szeretne jutni. 
– Ám ha ez nem sikerül, akkor ott a következő, szerintem van még időm. Nem szeretnék három év után kiégni. Hosszú folyamat lesz újraépíteni magamat, persze mindent megteszek, hogy Franciaországba utazhassak – jegyezte meg. Azért azt, hogy Szabina jó úton jár, jelzi, a válogatón elért eredménye alapján ő is tagja lett a csütörtökön kezdődő ifi- és U23-as Európai-bajnokságon szereplő magyar csapatnak. Megjegyezte, a szíve csücske a négyes hajó, mert csapatembernek tarja magát. 
Nos, Belgrádban éppen ebben a számban kap lehetőséget az U23-as korosztályban. K-4 500 méteren Ujfalvi Laura, Dráviczki Dóra (mindkettő Kovács Katalin Akadémia) és a korábbi újvárosi Decsi Dorina (Győr) társaságában.