Bulath Anita

2022.05.12. 20:00

Most még nem álmodik azzal, milyen lesz az utolsó bajnokija

Már csak két bajnoki mérkőzése van hátra a nőikézilabda-szezonból a DKKA csapatának, szombaton idegenben Győrben, majd jövő hétvégén itthon, a Kisvárda ellen. Utóbbi találkozón léphet utoljára pályára Dunaújvárosban a csapat kiválósága, a szakmai igazgatói posztot is ellátó Bulath Anita. Bár egyre közeleg a nap, még nem ez jár a fejében, főleg, hogy azon dolgozik, sérülése után legalább a Kisvárda ellen valamennyit játszani tudjon.

Gallai Péter

Dunaújváros 20211115 Kézilabda 2021 Fotó Tumbász Hédi Nemzeti Sport Bulath Anita

Fotó: Tumbász Hédi

– A Vasas meccsen a pálya mellől, civilben figyelte az eseményeket, s ha kellett, tanácsokkal látta el a lányokat. Mennyivel másabb így megélni a mérkőzéseket? 
– Sokkal nehezebb kintről nézni, legalábbis jobban átélem a lelátóról. Persze, próbálok segíteni a többieknek, a Vasas elleni lazább találkozó volt, mint az előtte lévők. Amikor az ellenfél kicsit felzárkózott, akkor sem aggódtam a végeredmény miatt, hogy simán nyerünk. 
 

– Ezzel kellett volna kezdeni, milyen állapotban van a sérülése? 
– Köszönöm szépen, javulgatok. Remélhetőleg jövő hétvégén már pályára léphetek, legalábbis én ezt szeretném. 
 

– Nyilván, ez a sérülés keresztbe tett, de másként telnek ezek a napok, hogy közeledik a búcsúzás pillanata? Legalábbis a dunaújvárosi pályától, mert a hónap végén még ugye a Magyar Kupa négyes döntőjében érdekelt lesz a DKKA. 
– Nem egyszerű így befejezni, de ezt „dobta most a gép.” Szóval, tényleg azért dolgozom, hogy mezt húzhassak az utolsó bajnokin. Remélhetőleg nem csak hétmétereseket tudok dobni, talán kicsit többet is vállalhatok, de nyilván ez a derekam állapotától függ majd. 
 

Bulath Anitát nemsokára már csak a pályán kívül láthatjuk, a nézőtéren Fotó: Tumbász Hédi/N

– Miként van vele, ha kell, akár négykézláb is, de ott akar lenni ezen a nevezetes eseményen és játszani, vagy mérlegel, hogy mindenáron ezt nem szeretné? 
– Saját egészségem kárára nem fogok, mivel egy kialakuló gerincsérv küszöbére léptem, ami nem játék. Tehát ha fáj, vagy nem javul megfelelően, akkor maximum a büntetőket megyek be elvégezni. Most már futok, egyre kevesebb a fájdalom, szerintem jövő héten szombaton pár percet, negyedórát azért ott lehetek a társak között is. 
 

– Mégiscsak egy korszak fog lezárulni, hosszú és eredményes pályafutás. Netán már most álmodik vele, vagy gondol rá, milyen lesz a nyilván érzelmekkel teli napot meg- és átélni? 
– Még nem ez jár a fejemben, hiszen szombaton még Győrben lesz bajnokink, s nem edzek annyit a lányok között, ami ezt erősítené. Most még csak a rehabilitációra figyelek, és készülök, persze ahogy vágódik a centi, az előtte lévő napokban biztosan már egyre jobban tudatosul bennem, ez lesz az utolsó bajnoki mérkőzésem a dunaújvárosi sportcsarnokban. 
 

– Úgy tűnik, legalábbis kívülről, hogy nem egy mimóza lélek, de minden bizonnyal komoly érzelmi hullámvasút is lesz május 21-e. 
– Azért az a nap nehéz és teljesen más lesz ebből a szempontból is, hiszen egy hosszú pályafutás zárul le úgymond ünnepélyes keretek között, a szurkolóink előtt. 
 

– Biztos, hogy lezárul? Már csak azért kérdezem, mert a szezon előtt is vissza akart vonulni, aztán csak rábeszélték még egyre. 
– Nem, biztosan nem (nevet). Az idei év már fájt. Az ősz remekül kezdődött, aztán ahogyan egyre jobban fáradtam, egyre több sérülés és probléma jött elő. 
 

– Pedig a játékán ez nem látszott, ismét dobálta a hat-nyolc gólokat a mérkőzéseken. 
– Igen, csak amikor napról napra nem tudsz felállni és fájdalomcsillapítón élsz, amit nem látnak, tudnak az emberek, már nagyon nehéz. Szerencsére, ha már így alakult, a csapat megmutatta, nélkülem is működik, átvették a feladataimat és a terhet, van, aki lövi helyettem a gólokat is. 
 

– Akkor ha a rosszban valami jót keresünk, akkor ez lehet az, hogy Bulath Anita hiányát meg kellett és meg is tudta oldani a Kohász. Hisz’ voltak meccsek, amikor egymaga cipelte a hátán a csapatot, illetve öntől várták a megoldást, a gólokat. 
– Valóban, ennek a részének nagyon örülök. A kényszerhelyzetben, hogy nem vagyok ott, sok ember felvállalta a felelősséget, illetve helyettem a gólszerzést. Ezt most, ha szakmai igazgatói szerepkörömbe bújok, akkor a jövő szempontjából is jó, mert látjuk azt, kire tudunk támaszkodni, amennyiben baj van, milyen lehetőségek vannak, és honnan lehet meríteni a keretből. Persze, vannak olyanok, akik hullafáradtak, és már nem tudom, hányadik bőrt húzzák le magukról, de már nincs sok vissza. A Magyar Kupában ha meg tudnánk csípni a harmadik helyet, az amolyan korona lenne a számunkra, meg hát mégiscsak egy éremmel zárhatnám ezt a szép pályafutást. 

Eleinte nem volt vezéralkat, de mókázásra mindig kapható - Bulath Anita eleinte nem volt vezéralkat, általában szorgos hangyaként tette a dolgát, és azt nézte, mit tud hozzátenni a csapat játékához. A válogatottban is csak próbálta a legjobbját nyújtani. – Nem számítottam született tehetségnek, a befektetett munkának köszönhetően értem el sok mindent. Előfordul, hogy aki tehetséges, hamarabb abbahagyja, mert nincs meg a kitartása, és nem feltétlenül belőlük lesznek a legjobb játékosok. Sokat számít, mit tesznek bele – mondta egy korábbi interjúban.  Viszont az biztos, mókázásra mindig kapható, szeret viccelődni, mindig is jellemző volt rá. Van, hogy az öltözőben szól valakinek, az edző keresi vagy várják a sajtótájékoztatón. A játékos aztán „remegve” megy ki, mire kiderül, ilyenről szó sem volt. Sokszor ezért már azt sem hiszik el neki, ami tényleg igaz. Olyan is történt, hogy az edző szintén be volt avatva, mert valamivel fel kellett dobni a hangulatot a nehezebb pillanatokban. Az sem volt ritka, hogy meccs közben az ellenfél játékosaival csipkelődött. 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában